Levadászva

13

Xamira

Nagyjából három perc se telt el és már szinte lemészároltuk az egész hajót. Natalja rögtön menekülésbe kezdett volna amint megtudta hogy rohamosan fogynak az emberei. Amíg én az egyik támadóval voltam elfoglalva, addig Tristan lábon lőve akadályozta meg hogy elmenjen:

- Hová ilyen sietősen? Máris lelépnél?
- Rohadj meg te fasz, a kis kurváddal együtt!
- Te rólam beszélsz? - fordultam felé amint elvágtam a nekem eső őr nyakát. - Utánad ezt a seggfejet fogom a pokolba küldeni, úgyhogy ha kérhetem ne vonj minket egy kalap alá!
- Milyen nagy vágyaid vannak cicavirág, de sajnos el kell szomorítsalak mert aki itt ma a túlvilágra küld bárkit is, az nem te leszel - vágott vissza Tristan semmibe véve a fenyegetésem.
- Azt hiszitek hogy ha engem kinyírtok nem viszlek magammal titeket? - kérdezte nevetve.
- Tisztázzunk valamit! Az hogy még mindig levegőt veszel, egyedül annak az egy kritériumnak köszönheted hogy van feléd egy kérdésem! - sétáltam közelebb hozzá, majd a hajába markolva hátrafeszítettem a fejét, és meglőttem a másik lábát is - Kinek viszed a fegyvereket?

Egy nagy kiáltás után rám vicsorogott, majd köpve egyet folytatta:

- Dögölj meg ribanc! Szart se mondok, egyikőtöknek se!
- Látom ez nálatok családi vonás hogy mindenkit leribancoztok.....
- Na akkor mondom mi a felállás - vágott közbe Tristan, majd a pisztolya végét Natalja szájába dugva a füle mellé hajolt:

- Választhatsz lassú, vagy gyors halál közt, úgyhogy kibaszottul jobban teszed ha felelsz a kérdésre.

Ahogy ezt kiejtette, a nő elmosolyodott, majd az óráján megnyomva egy gombot felrobbantotta magát.

- Hát ezt nem hiszem el! - jelentettem ki sóhajtva, ahogy mind a ketten tele voltunk Natalja maradványaival. - Remélem most örülsz!
- Mi ez a hang? - értetlenkedett Tristan, majd a földön matatva, megtalálta az alkarja megmaradt részén az órát, amin elindult valamiféle visszaszámlálás - A picsába! Fel fog robbanni a hajó!
- Tényleg? Csillagos ötöst neked zsenikém - válaszoltam szarkasztikusan miközben futásnak eredtünk.
- Ezt tőled akarom a legkevésbé hallani!

A fedélzet végéhez érve éppen hogy elrugaszkodtunk, mögöttünk abban a pillanatban lángok csaptak fel. A vízbe érkezve amint kinyitottam a szemem, Tristan már nem volt ott.
Valószínűleg a robbanás következtében elkeveredtünk egymástól, amit nem is bántam mert egyből megpillantottam a felszínen várakozó tengeralattjárót, és vele együtt Anat, így már úsztam is oda.

- Úristen! Veled meg mi történt? - esett nekem a kérdéssel amint segített beszállni. - És a hajó miért van darabokban?
- Natalja felrobbantotta magát mielőtt kikérdezhettem volna, utánna meg az egész jacht-ot is. Amint meghalt elindult valami beépített időzítő és alig tudtunk meglépni. Úgy látom fel volt készülve ha váratlan vendégei jönnének.
- Várj várj! Ez egy dolog, de mik azok a sérülések rajtad? Mert nem a robbanástól vannak az is biztos, és mi az hogy "alig tudtunk meglépni"? Kiről beszélsz Xamira?
- Kiderült hogy az az önelégült faszfej is maffiózó, ráadásul nem is akármilyen!
- Nyögd már ki kiről dumálsz! - vágta rá a barátnőm, amint a lábamon lévő sebekből szedte ki csipesszel a nem oda illő darabokat.
- Tristan Wright!