hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

5.3 The Perfect Purple Pen

továbbra is mindenkit szívesen várunk a beszélgetős discord szerverünkön! <3 meghívós link a bekezdés melletti kommentben lesz! :3

időközben valahogyan összegyűlt 1500 csillag a történetre, köszönöm ezt Nektek! <3 elmondhatatlanul hálás vagyok a figyelmetekért és a sok kedves szóért! 

Sokáig ültem i.w_ant_2CU üzenete felett a tenyerembe temetett arcommal, vagy épp a homlokomat masszírozva, próbálva megérteni és elfogadni, mit is tettem igazából. Igyekeztem okokat és kibúvókat keresni, hibást találni a helyzetben magamon kívül, de nem ment. Az olvasók joggal gondolhatták, hogy a történet őszinte, hiszen ki az, aki figyelmeztetés nélkül tölt fel egy paródiát? És még ha a megvalósítás és néhány helyzet okot is adna a kétkedésükre, mindenkinek folyton nyitott szemmel kellene járnia, a legapróbb gesztusnál is őszintétlenségre gyanakodva? Csak az ízlésükért és a mércéjükért hibáztathattam őket, azért nem, hogy hittek a történetben.

Szembe kellett néznem a tényekkel: bármennyire is mérges voltam mindenkire, főleg azokra az olvasókra, akik ennyire igénytelenek, erről egyedül csak én tehettem. Meg talán egy kicsit a Wattpad is. Elvégre, milyen oldal az, aminek az algoritmusa engedi, sőt, pártolja, hogy egy gagyi, komolyan sem gondolt, öt perc alatt megírt és három alatt elolvasható részekből álló, cselekmény és karakterek nélküli tákolmány híres legyen, sőt, rekordokat döntsön és uralja a toplistákat?

Nem volt más hátra, kiválogattam néhány számot, amitől vagánynak és belevalónak és menőnek és megállíthatatlannak és hatalmasnak éreztem magam, és beraktam őket egy lejátszási listába, teljesen azonosulva az új, gonosztevő identitásommal. Hát megadtam a Wattpadnak és az embereknek, ami nekik járt, igazságot szolgáltattam, és még csak nem is tudtak róla. Ha kiderülne, az persze tönkretenné őket, és ezt azért nem engedhettem meg magamnak, de semmi rossz nincs abban, ha mindez végig titokban marad, és úgy folytatom, nem igaz?

Ha a Wattpad és a közössége antagonistát akar, megkapják, gondoltam. Ha ezek szerint én vagyok a narratíva főgonosza, akkor ideje felnőnöm a feladathoz, és kezembe vennem a dolgokat. Ha így állunk, én benne vagyok, leszek a bosszú, amit a közösség hívott életre és ami majd visszaüt rájuk. Arra jutottam, ha a Wattpad rendszere és közössége megengedi, hogy gonosztevők szülessenek a tetteik nyomán, akkor megérdemlik, hogy a teremtményük ellenük forduljon, és én leszek a legjobb gonosztevő a világon.

Mert sosem kapnak majd el. Úgy forgatom majd a lapjaimat, hogy csak magukat hibáztathatják, saját maguk lesznek a legnagyobb ellenségeik, és sosem lehet majd rám bizonyítani. Tetszett nekik a történet, ahol minden előkészítés, alapozás nélkül történnek az események? Mit szólnának a leghülyébb fordulatokhoz, amik olyan nevetségesek, hogy senki nem gondolhatja őket komolyan? Mi van, ha maguktól esik le nekik, hogy mibe sétáltak bele, és hogy az egészet félreértették? Vagy még jobb: ha arra a konklúzióra jutnak majd, hogy onceupona_girl nem tud írni és soha nem is tudott, és csak maguknak köszönhetik, hogy ennyire félrevezető volt.

Felsejlett bennem, hogy a Mindjárt Hajnal lehet a következő Osszián. Az egész világ elhitte, hogy az ősinek mondott dalok valódiak, csakúgy, ahogyan a Mindjárt Hajnalt is elhiszik. És ahogy az enyém, úgy az Ossziáni énekek is csak egy hatalmas átverés volt. Elmosolyodtam, mert nagyon tetszett a gondolat, habár lényeges különbség van a között, ha valamit őszinte alkotásnak hazudik az ember, és a között, ha ő maga alkot valamit, amit antiknak és irodalmi közkincsnek állít be.

De a két esetben volt valami közös: a művek körül kialakult kultusz, az őket övező töretlen hit. Eljátszottam a gondolattal, hogy kiderül a titkom, és egy pillanatra már nem a lángokba boruló Wattpadot láttam magam előtt, hanem egy másik jövőt. Miután jogos kritikák érték az Ossziáni énekek szerzőjét és magát a művet is, miután világosan bebizonyították, hogy átverés, szemfényvesztés az egész és a csávó egy csaló, az emberek még azután sem ébredtek fel. A kultusza és a népszerűsége töretlen maradt, a kor nagy alakjai olvasták, és akarták megtanulni az állítólagos fordítások eredeti nyelvét, hogy a nem is létező műveket első kézből olvashassák. Sőt, mi több, egész mozgalmakat indítottak a kötetek, költők egy generációja nőtt fel rajtuk, és vált mindenki számára etalonná. Jóval azután, hogy a művek fals mivolta kiderült. Az emberek hitték, mert hinni akarták, és egyedül az utókor nevet a helyzet abszurditásán.