| enemies/rivals to lovers | online dating | secret penpals | slowburn | angst |
❝wannabe_invisible:
Már elnézést?!
i.w_ant_2CU:
? Valami rosszat mondtam?
wannabe_invisible:
Pontosan mit jelentsen az, hogy „nem volt rossz, ahhoz képest, hogy csak eg...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
❝Think how happy we could be How happy Look how happy we could be If we played it differently❞
anna of the north - time to get over it
Alighogy kiértünk a csípős, minnesotai februárba, April máris Becca felé száguldott, és szalagokként a szélben szállva követték a lányt újonnan szőkére festett tincsei. Miután a nyakába vetette magát, legjobb barátnőm mosolyogva ölelte vissza, és barna kesztyűjével megveregette April rózsaszín szövetkabátjának hátát. Azonnal fázni kezdtem, ahogy a lány testét ölelő vékony anyagot megláttam, és eszembe jutott, hogy neki is megvannak a maga csatái. Az ellenfél az időjárás, a fegyver a divat, a tét pedig az Instagram képek.
Amennyire húztam a szám az udvar gondolatára, annyira örülni kezdtem a helyszínnek, amikor megláttam, hogy csak a keménymag - Becca, Aaron, April és Colin - van jelen, és nem kell jópofiznom egy csomó emberrel, akik ugyan arcra ismerősek, de a nevük sosem ugrik be. Becca még ezen a társaságon belül is vezető személyiség volt; nem tartottak fenn egy kimondott törzshelyet a suliban, hanem mindig ott jött létre a találkozó, ahol Becca mondta, de erről csak Apriléket értesítette. Általában néhány szünet, maximum egy tanítási nap alatt a bővebb társaság többi tagja is megtalálta az új helyet, és csatlakozott, aztán később jött a suliból mindenki más is. Már láttam magam előtt, ahogy hétfőn az udvar havas kis dombocskáin álló kempingasztalok megtelnek tanulókkal, hogy néhányan nekivetkőznek és poénból használatba veszik a hatalmas kinti sportpályát, mások versenyt futnak, és fogadást kötnek, ki tud gyorsabban felmászni arra az árválkodó, kopasz fára. Becca egy idő után besokallt az egész diákság kitüntetett figyelmétől, ezért biztosra vettem, amint életre kel a most üres udvar, a kihelyezett padokról lesöprik a havat, és különböző ösvények vezetnek majd a friss hóban úthálózatként, ők is tovább állnak majd, ahogy mindig. Kitalál egy új helyet, egy elhagyatott folyosót, egy elfeledett zegzugot, és kezdődik minden elölről.
Szomorú mosolyra húztam a szám, mert ebben is egyformák voltunk. Én sem szerettem a nagy tömeget. Ahogy végignéztem a társaságon, az volt az érzésem, hogy Beccával sokkal jobban illettünk egymáshoz barátként, mint bárki más az ötösből. Becca és én külsőre is hasonlítottunk, igaz, neki világosabb haja volt és itt-ott mintha szőke tincsek is keveredtek volna bele, na meg majdnem másfél fejjel alacsonyabb volt nálam.
- Csak Leával... elugrottunk valamiért - válaszolta Becca, és hálát adtam neki, meg a konfliktuskezelési képességének. Biztos voltam benne, hogy nem vennék jó néven, ha még ennél is jobban éreznék, mennyire kényszer számomra a menőkkel ácsorogni kint a mínuszokban. Hogy nézne ki, hogy kegyesen elfogadnak Becca plusz egy főjeként, én pedig hálátlan módon még hátráltatom is a csapatdinamikát?
