hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

5.5 The Perfect Purple Pen

nagyon szépen köszönöm a támogatásotokat, és hogy nektek hála idén elérte a történet a húszezres megtekintést. fantasztikusak vagytok! <3 de ha ez a történet valamit megpróbál megtanítani, akkor az az, hogy nem a megtekintések számítanak (persze lehet örülni neki, én is boldog vagyok tőle :D). mégis, a legjobban akkor örülök, ha bármivel kapcsolatban, de gondolkodásra késztet benneteket a történet - legyen az itt kommentben, discord chatben, netán élőszóban valakivel, vagy magatokban, a szobátok magányában. nagyon szépen köszönöm nektek a jelenléteteket! 🧡

Másnap reggel kevésbé lelkesen öltöztem át és reggeliztem meg, mint előző nap. Nagyokat sóhajtoztam, és azt kérdezgettem magamtól, hogyan is jutottam odáig, hogy az exem az egyetlen, aki megmenthet a matek bukástól?

De ugyanakkor mégis Colinról volt szó, akinek tudat alatt is kicsit mindig bizonyítani akartam. Kitaláltam, hogy neki is sütök gofrit, de arra jutottam, Beccának talán elég volt a botcsinálta desszert, Colin lenyűgözéséhez azonban valami frappánsabb kellett. Kikerestem egy flancos, átmenetes csokikrémes torta receptjét, amihez még bőven időben voltam.

Egész jól sütöttem, egyszerűbb tortákat fejből is el tudtam készíteni, ha pedig volt hozzá írott recept, akkor alig volt lehetetlen feladat a számomra. Az egyetlen nehézséget az elvégzendő számítások jelentették, mert a recept persze hagyományos angolszász mértékegységeket használt, ahogy minden épeszű ember, viszont a konyhai mérőeszközeink és a mérlegünk a metrikus rendszerhez igazodott anyuék hülyesége miatt. Mert ez univerzálisabb, a fizika miatt praktikusabb is, vagy mi, ezért pedig minden felszerelést külön rendeltek a netről. Elegem volt már, hogy emiatt mindent át kellett váltanom, és írogathattam egy füzetbe, miből mennyi kell, mert a szüleim nem voltak hajlandóak mást beszerezni. Minden alkalommal veszítettem legalább húsz percet, mire kitaláltam, mit is kell csinálni.

Egy órán keresztül átkozódtam és vacakoltam a torta rétegeinek pontos kikeverésével, de a harmadik réteg tizedik sikertelen kísérletét követően bedobtam a konyharuhát és a kötényt, és csalódottan rogytam le a székre. Hát ennyit arról, hogy lenyűgözöm valamivel Colint.

Megmakacsoltam magam, és csakúgy, mint a wattpados státuszom esetében, itt is elfogadtam, amit az élettől kaptam. Mert Colin nem érdemelt meg semmiféle tortát vagy gofrit, de még egy penészes kenyeret se. Idegesen járkáltam körbe azt kívánva, bár délután lenne már, mert akkor túllennék ezen az egészen. Eszembe jutott, hogy visszafekszem aludni, de olyan mérges voltam, hogy erre kevés esélyt láttam. Megpróbáltam értelmesen elfoglalni magam, így elővettem a telefonomat meg a laptopomat.

Becca hajnali háromkor küldött válaszára felvontam a szemöldököm. Csak bulik és maratoni tanulások alkalmával maradt fent éjfélnél tovább, de ahogy elolvastam, amit írt, éreztem, valami megváltozott.

Becca: Barátok vagyunk, ezért mondott igent.

Becca: Bocsi a késői reakcióért, de eddig olvastam a Wattpadon, és észre se vettem, mennyi az idő (tényleg ki kéne próbálnod amúgy!).

Hát persze, mi mást is csinálhatna! Hirtelen nem tudtam, hogy hálás legyek az életnek, amiért nem az én regényemre bukkant rá, vagy irigykedjek, amiért más megtekintéseit és csillagait növeli, holott az én barátnőm.

Inkább csekkoltam az e-mailjeimet, és meglepődve nyitottam meg a kiadó szerkesztőjének válaszát. Első ránézésre furcsálltam, hogy alig néhány sor szerepelt, így azt hittem, le akar rázni. Elolvasva kiderült, hogy valóban, egyik kérdésemre sem adott választ, viszont helyette megadta az elérhetőségét, és egy időpontot hétfő délutánra, hogyha megfelel, személyesen szívesebben beszélgetne a részletekről, videóhívásban. Tudtam, mit kell tennem. Elfogadtam a meghívást a tervem első lépéseként, és elégedetten dőltem hátra: innen már senki sem állíthat meg.