hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

7.3 Me on the countryside

hali,

nagyon köszönöm a rengeteg visszajelzést, és elnézést a késői válaszokért a kommentek kapcsán! igyekszem végigmenni minden fejezeten és ellenőrizni, hogy mindenkinek válaszoltam-e (nem mindenről küldött a wattpad értesítést), de ez még egy kis időbe telik, viszont remélem, a következő fejezet érkezéséig már mindegyikkel végezni tudok majd! 🧡

Másnap reggel anyuékat otthon találtuk: szabadnapot vettek ki, hogy amíg én a suliban dekkolok, addig körbevezethessék Ashley-t a városban. Reggeli alatt Ashley-t kérdezgették az egyetemről és az óráiról, és megpróbálták felhozni az én továbbtanulásom témáját is, de még mielőtt belemerülhettek volna, megfogtam Ashley karját, és magam után rángattam, kezében a reggelire készített, még meleg gofrival.

A házból kiérve elindultunk a suli felé, közben Peterről és a hülyeségeiről panaszkodtam neki, és nem telt el öt perc, egy elég ismerős autó lelassított mellettünk. A sofőr lehúzta az ablakot, és Tony feje kandikált ki belőle. Lassan újra elindult, a sétánk tempóját követve.

– Nahát, kit tisztelhetek ebben a csinos új jövevényben? – Majd észrevett engem is. – Amúgy, hali neked is, Lea!

– Ashley nem idevalósi – fogtam rövidre, és felgyorsítottam a tempómat.

– Ettől csak még érdekesebb.

– Kicsit fiatal vagy hozzám, haver – nevetett fel Ashley.

Tony megvonta a vállát.

– Bejönnek az idősebb nők.

– Kit hülyítesz? Neked mindegyik nő bejön – puffogtam. Aaron mellett Tony volt a suli másik nőcsábásza. Már majdnem megörültem, hogy végre beugrott a menők közül valakinek a neve, de akkor újból megszólalt.

– Jó, na. És ha igen? Az semmit nem von le kegyed szépségéből.

Ashley rám nézett. Bólintottam.

– Oké, ha nem beszélsz többet hozzám úgy, mint egy öregasszonyhoz, akkor eldobhatsz a suliig. De előre szólok, nem kezdek gimisekkel: nem lesz köztünk semmi, max távolság.

– Remélem, negatív!

– Álmodj tovább, királyfi! – oltotta be Ashley, miközben beült az autóba és becsapta maga mögött az ajtót.

– Bocs, Lea, remélem, megérted. Ez egy sportkocsi. – Hát persze, hogy csak két ülés volt.

Miközben elhajtottak, arra gondoltam, mennyire nem meglepő, hogy valaki Becca társaságából rögtön kiszúrta magának Ashley-t. Minden ízében népszerű-lány alapanyag, aki kocsiban furikázhat, miközben én a latyakos úton baktathatok egyedül a suli felé.

Amikor megérkeztem, és végignéztem a társaságon, olyan volt, mintha mindig is így lett volna. A nevetés és a többiek befogadó testbeszéde megdöbbentett: elképesztő, hogy Ashley tíz perc alatt jobban be tudott illeszkedni, mint én két és fél év alatt.

– Szia, Lea! – Először Aaron vett észre, és kínosan integetni kezdett. Aztán melléjük léptem, és kínosan ácsorogtam a társaságukban, és nézhettem, ahogy mindenki feszengően kémlel. Ragyogó. – Időközben Tony bemutatta nekünk Ninát, képzeld!

– A... kicsodát?

– Ninát? A barátnődet? – Aaron összezavarodott arckifejezése láttán nem is tudtam, mit feleljek. És egyáltalán ki a fene volt az a Nina? Mármint onceupona_girl írós személyiségén kívül!

– Jaj, bocs, Leának általában az online felhasználóm ugrik be, amivel a Sims fórumon is megismerkedtünk, és időbe telik, hogy leessen neki az igazi nevem! – nevetgélt Ashley.