hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

II. K Ö T E T

A TÖRTÉNET MÁSODIK SZAKASZA...

...amelyben Lea szerelmi élete nagyobb sebességre kapcsol. 

Kedvcsináló idézetek:

4.2 Gluténmentes

❝– Á, üdvözlöm ismét – állt meg az asztalunk mellett újra Peter. – Önnek is kellemes estét, uram. Nem fogadtam volna arra, hogy még felbukkan, ennyi idő után már nem szoktak.

Grimaszolva néztem a pincérre a megjegyzése hallatán, és eszembe jutott, hogy Cornelia egy ilyen hozzászólás után rögtön hívná a felettesét, és még a panaszkönyvbe is a lila tollával írná meg a bejegyzést.

– Nos, nem mintha közöd lenne hozzá, öcskös – fordult Peter felé Jason –, de én betartom az ígéretemet. Én egy olyan srác vagyok – villantott rám egy teljes fogsoros mosolyt. – Meg örülnék, ha dolgodat végeznéd. Rendelni szeretnénk.

Peter zavartan pillantott körbe, összehúzta a szemét, álla megfeszült, majd mosolyt erőltetett az arcára.

– Persze, uram, elnézést, máris.❞

4.3 Gluténmentes

❝– Miért nem lépsz ki, ha ennyire kellemetlen?

Felemelte a fejét, és rám nézett.

– Nem tudom, feltűnt-e, hogy épp egy mosdóban cserélek vécépapírt. Hidd el, ha felmondhatnék, már megtettem volna.❞

4.4 Gluténmentes

❝– Tényleg, mi van a sráccal? Még mindig szórakoztat privátban?

Az ajkamba haraptam.

– Tudod, igazából... lehet, hogy nem is trollkodik? Talán tényleg kíváncsi ezekre a kérdésekre, és nem is mondott annyi hülyeséget, mármint, persze, azt sem tudja, mi merre hány méter, de... azt hiszem, elég gyorsan átlátott néhány összefüggést. – Sőt, olyan dolgokra is rávilágított, amik nekem addig eszembe se jutottak. Ezt persze eszem ágában sem volt bevallani Ashley-nek.

Becsuktam magam mögött az ajtót, és éreztem, ahogy lassan felmelegszik az orrom hegye, ami valahogy mindig könnyebben átveszi a kinti hideget, mint az ujjaim.

– Azért csak vigyázz, kislány. – A telefont a fülem mellett tartva lassan lehámoztam magamról a téli ruháimat. – Te nem ismered a trollokat. Akár napokig is képesek elhitetni, hogy normálisak, aztán gond nélkül átvágnak, posztolnak mindenféle beszélgetést a hírfolyamba, és röhögnek rajtad. Sosem tudhatod a neten, hogy tényleg egyetért-e veled valaki, vagy csak hülyét akar belőled csinálni.❞

4.5 Gluténmentes

❝wannabe_invisible:
Már elnézést?!

i.w_ant_2CU:
? Valami rosszat mondtam?

wannabe_invisible:
Pontosan mit jelentsen az, hogy „nem volt rossz, ahhoz képest, hogy csak egy romantikus regény"?!

i.w_ant_2CU:
Hát, tudod, ahhoz képest, hogy csak egy ilyen romantikus ábrándkép, és nem mondjuk egy sci-fi vagy fantasy, amivel van munka, világépítés, politika, meg antagonista, mágiarendszer, amihez kell fantázia meg tervezés. Ahhoz képest, hogy ilyen könnyed történet, mélyebb mondanivaló meg cél nélkül, egyáltalán nem volt rossz. Nekem tetszett.

i.w_ant_2CU:
Ezt nem rosszból mondom. Szerintem nem kell szégyellni, hogy ilyen könnyebb történetet írsz, sokan kezdik kevésbé jó történetekkel. Nem baj az, hogy romantikust írsz, ezt könnyebb kezelni, mert nem olyan komplex, mint egy rendes, igazi regény, amin gondolkodni is lehet. Megértem, hogy most még az ilyen romantikus álmodozás érdekel főleg, és nem a művészet.❞

5.1 The Perfect Purple Pen 

❝– Addig elmesélhetnéd, mi is történt tegnap este! Annyira titkolózol, biztos valami nagyon izgi lehet, de tudod, Lea, nem kell szégyellned, ha egy kicsit gyorsabban haladtatok. Csók is volt? Esetleg más? Nekem elmondhatod, nem foglak elítélni, becsszó!

– Nem történt semmi, oké? Semmi eget rengető. Csak egy újabb pocsék randi volt, jó?❞

5.2 The Perfect Purple Pen

❝– Lea, te még mindig... te még mindig azt hiszed, hogy csak le akarlak fektetni? – lépett közelebb, én pedig felkaptam a fejem, és elakadt a lélegzetem, ahogy Aaron szemébe néztem, és tudatosult bennem, hogy centikre vagyunk egymástól. A közelsége egyszerre volt szokatlan és ijesztő és váratlan, de valahogy mégis megnyugtatóan ismerős, mintha mindig is ide tartottunk volna. Láthatóvá váltak a bőrén az apró egyenletlenségek, mint a Hold felszínén a kráterek, és ha kissé elfordítom a fejem, az orrunk egymásba ütközik. Nagyot nyeltem, és a gyomrommal együtt a testem is beleremegett a közelségébe. Óvatos, lassú mosolyra húzta a száját, ahogy finoman megfogta a karomat a könyökömnél és megtámasztott. – Nyugi! Nyugi. Itt vagyok.

Elveszett voltam, de Aaron keze melegének és az ajtóból beáramló hideg kontrasztjában mégis azt éreztem, megtaláltam a helyem.❞

❝wannabe_invisible:
Tessék, itt a probléma az elméletedben. Hogyan állapítod meg valamiről, hogy művészet, ha a definíciód saját bevalláson alapszik?

i.w_ant_2CU:
Minden művészet, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.

Felhorkantottam. Ketten játsszák ezt a játékot.

wannabe_invisible:
Semmi sem művészet, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.❞

5.3 The Perfect Purple Pen

❝i.w_ant_2CU:Amúgy nyugi. Tudom, mit csinálsz, de nem kell aggódnod.

Megállt bennem az ütő. Végig azt hittem, mennyire jól titokban tartom az egészet a kérdés gondolatkísérlet jellegével, és ezek után már nem jöhet rá. Megráztam a fejem, és próbáltam koncentrálni. Nyugi, Lea, mantráztam, és igyekeztem a lehető legkevésbé gyanús választ összehozni.

wannabe_invisible:
Ezt hogy érted?❞

5.4 The Perfect Purple Pen

❝– Kik voltak ezek a barátaid? Miért hagytad ott őket olyan könnyen? Mi változott, hogy keveredett hozzátok ez a csaj? És mi van Kellyvel, nem próbáltad meg felvenni vele újra a kapcsolatot? És végül is ki hibázott, ő is összeveszett a barátaiddal, vagy csak veled? És ha a barátaid... az nem egy életre szól? Vagy ők mit tettek, mi volt a bűnük? – hadartam, mert már elegem volt a titkokból.

Ashley végig hallgatta az összes kérdésemet, és miután kifogytam a szuszból, lassan karba fonta a kezét, és olyan síri nyugalmat árasztott, amitől kirázott a hideg.

– Jó – mondta nagyon lassan. – Befejezted. Nem akarok a témáról többet beszélni. Oké, értem, mi bánt. Megértem, nehéz összeegyeztetni ezt az egészet a barátsággal, és... azt hiszem, joggal gondolod így. Talán... talán nem is voltunk igazán barátok. Jó, inkább mondanám, hogy kollégák voltunk, vagy valami olyasmi, azért ez nem olyan, mintha tök önszántunkból választottuk volna egymás társaságát, és óhatatlanul... van egyfajta dinamikája a dolognak. De legyen elég ennyi. Nem akarok kérdéseket megválaszolni, nem akarok belefolyni, nem akarok visszaemlékezni rá, a fenébe is, ha lehetne, az egészet kitörölném a történelemből és a büdös francba már!❞