hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

5.1 The Perfect Purple Pen

Elégedetten néztem, ahogy a juharszirup egymás után ellepi a még gőzölgő gofri utolsó celláit, és a pultra helyeztem a flakont. Még volt pár percem Becca érkezéséig.

A szüleim megint leléptek korán reggel valami szimpóziumra, ami eltart majd egész hétvégén. Vagy legalábbis reggel nyolckor ez állt a hűtőn hagyott jegyzetlapon. Igazából örültem is neki, hogy Beccával egyedül leszünk: nem hiányzott volna anya kíváncsiskodása, vagy apu összeszűkült szeme, amivel gyanakodva pillantgat felénk, valahányszor együtt matekozunk.

Átsétáltam a nappaliba, elégedetten rogytam le a kedvenc fotelembe és az ölembe véve a laptopomat megnyitottam az e-mailjeimet. Semmi válasz a kiadótól.

Aznap reggel tettre készen és energiával telve keltem: úgy éreztem, ha előző este sikerült megváltoztatnom egy ember véleményét a romantikus regényekről, akkor bármire képes vagyok. Kitakarítottam a szobámat és a konyhát, aztán végre válaszoltam Holly Halloway levelére is: megköszöntem a megkeresést, feltettem pár kérdést a kiadás menetével kapcsolatban, és érdeklődtem egy közvetlenebb-kötetlenebb beszélgetés lehetősége felől. Magamban még mindig nem állt össze, mit is akarhat a Mindjárt hajnaltól a kiadó, amikor ordítanak a történet következetlenségei, és a drámai jelenetek is inkább nevetségesek és túlzóak, mintsem feszültséggel teliek.

Amennyire halogattam a levél megírását, annyira vártam később a visszajelzést: tíz percenként frissítgettem az oldalt, hátha változik valami, de csak a szokásos Wattpad értesítőkről szóló e-mailek érkeztek szépen sorban. Ám az egyiken megakadtam a szemem: a levél szerint új üzenetem érkezett i.w_ant_2CU-tól.

Gyorsan megnyitottam a Wattpadot, hogy csekkoljam, mit akarhat.

i.w_ant_2CU:
 Jó reggelt! Megvan az első nyom, amin elindulhatunk!

wannabe_invisible:
Mármint... a művészettel kapcsolatban?

i.w_ant_2CU:
Bizony. Nem is tudom, miért nem gondoltam rá korábban, hogy innen induljunk el. Megnéztem pár ókori filozófus gondolatait, meg aztán egészen friss meghatározásokat is, de valahogy nem állt össze. Ez viszont egyszerű, és talán a teljes kérdést rövidre zárjuk vele.

Csalódottan sóhajtottam fel. Tegnap este óta számtalanszor eszembe jutott a srác, és mindig valahogy jó érzéssel töltött el, amikor arra gondoltam, mennyit fogunk még chatelni, mire sikerül majd megválaszolnunk a kérdést. De talán mégis így lesz a legjobb: nem hiányzott még egy ember, aki előtt titkolóznom kell onceupona_girl kapcsán, és ha a kiadótól valamiféle pozitív választ kapok, akkor aztán végképp teher lenne, ha körülöttem szaglászna.

Néha úgy éreztem, ez egy nevetségesen egyszerű rejtély, amit még egy óvodás is képes lenne megoldani, és olyankor napokig féltem a lebukástól. Máskor arra gondoltam, micsoda megfejthetetlen, kifürkészhetetlen titok ez, és senki nem járhat túl az eszemen, és milyen felszabadító érzés lenne, ha mégis...

wannabe_invisible:
Azt hittem, ez közös munka lesz...

i.w_ant_2CU:
Nyugi! Mindjárt megmutatom, és akkor kedvedre beleköthetsz. :D

wannabe_invisible:
jó, muti

i.w_ant_2CU:
„A művészet szó tágabb értelemben minden alkotó célú emberi igyekezetre vonatkoztatható."

wannabe_invisible:
Mi ez? Totál úgy hangzik, mint valami Wikipédia szócikk.

i.w_ant_2CU:
valszeg mert onnan van :D