hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

6.4 Tanár úr, lécci!

a kiadós szálban a segítséget nagyon köszönöm Laufreya-nak! 🧡 nézzetek be hozzá is, ha van időtök, a Szabad? című kisregénye egészen fantasztikus, valami hihetetlenül hangulatos bulijelenetet alkotott benne többek között! 

wannabe_invisible:
ASHLEY!!!!

AshleyCMason:
 ?

wannabe_invisible:
PÁNIK

AshleyCMason:
???

wannabe_invisible:
a szerkesztőre várok, elvileg már itt kéne lennie

wannabe_invisible:
kaptam valami zoom linket, de nem merek megmozdulni se

wannabe_invisible:
remélem, nem valami átverés vagy creepy pasi, aki lányokat akar nézegetni

wannabe_invisible:
de még ha tényleg a szerkesztő is, AKKOR IS HOL VAN MÁR???

AshleyCMason:
Nyugiiiiiiiiiiiiiiii. Azt mondta, meló után jelentkezik, nem? apa meg anya is folyton elhúzzák pár perccel, nem gáz, nem fog itthagyni. Mégis ki mulasztaná el a lehetőséget, hogy onceupona_girllel beszéljen személyesen?

wannabe_invisible:
remélem, igazad van. :(

AshleyCMason:
mindig! Jaj, és ne felejtsd el megkérdezni, amiért jöttél: hozd fel a Hamarosan pirkadot, hátha ránéznek és tudnak okosat mondani! Vagy akár kiadni. A többi csak bullshit a Mindjárt hajnalról. ne feledd, vagy ízlése nincs a nőnek, vagy gerince.

wannabe_invisible:
Oké.

wannabe_invisible:
valami pittyog! szoríts!

AshleyCMason:
🤞🏻

Még éppen el tudtam olvasni Ashley üzenetét, mielőtt lezártam a telefonomat, és behunyt szemmel megnyitottam a videóhívás szobáját.

A képen azonnal kirajzolódott Holly Halloway alakja. Félig elsötétített szobában ült, a háttéret alkotó tárgyaknak csak a sziluettjét tudtam kivenni. Az előttem ülő nő bolyhos, kék hosszú ujjú pólóját megvilágította a monitora, a nyakába pedig szinte beleolvadt a köré fűzött fehér gyöngysor. Szolid, de észrevehető sminkje nem takarta el a szeme körül gyülekező szarkalábakat. Egyszerű, fekete keretes szemüveget viselt, platinaszőke haját hátrafogta, és csak néhány tincs lógott ki rakoncátlankodva. Biztos voltam benne, hogy nem volt még ötven éves, de az is tuti volt, hogy negyven már elmúlt.

Valahogy másmilyennek képzeltem azt a pillanatot, amikor szembekerülök egy szerkesztővel. Hogy milyennek, azt nem tudtam volna megmondani. Szürreális valóság volt találkozni valakivel, aki nap mint nap írók álmait váltotta valóra. Vagy épp ugyanazzal a hatalommal összetörte.

Holly Halloway meglepően emberi volt ahhoz képest, milyen isteni erővel rendelkezett.

– Szia, onceupona_girl, igaz? – tette fel a kérdést, és a korábban szigorúnak tűnő ábrázatát egy szívélyes mosoly törte meg.

– Öhm, igen, jó estét!

Idegességemben integetni kezdtem, mire Holly aprót felnevetett. Gyorsan letettem a kezem, és igyekeztem nem ergyán kinézni.

– Holly Halloway, a Next Chapter kiadó munkatársa – integetett vissza, és éreztem, ahogy ellazulok, miközben hátradőltem a székemben. – Nem baj, ha tegezlek, ugye? – Csak bólintottam. Ironikusnak találtam, hogy mennyire nem tudok élőszóban beszélni, pedig az egész életem arról szól, hogy a tökéletes szavakat keressem és pakoljam egymás után. – Rendben. Te is tegezz nyugodtan, úgy egyszerűbb dolgunk lesz. – Kattintgatott valamit a gépén, olyan arcot vágott, mint a tanárok dogajavítás közben, aztán néhány másodperc után ismét megszólalt. – Azért szeretem ezt inkább videóhívásban intézni, mert élőszóban valahogy személyesebb, dinamikusabb. Egymást is jobban megismerhetjük, ami nagyon jól jön, ha végül nálunk kötelezed el magad. Tudom, kicsit ijesztő, de kérdezz nyugodtan bármit, amit csak szeretnél, ezért vagyok itt.