A TÖRTÉNET HARMADIK SZAKASZA...
...amelyben Lea elveszti a reményt.
Kedvcsináló idézetek:
6.1 Tanár úr, lécci!
❝– Á, szóval te idevalósi vagy?
Megtorpantam. A telefonom hangos koppanással találkozott a térkövekkel, ahogy megláttam Peter egész arcát beterítő mosolyát. A göndörkés tincseit ugyan nem tudta megzabolázni, de a megjelenése többi része a letisztult egyszerűség definíciója volt, kezdve a simára vasalt szürke zakójától, a fényesre pucolt bőrcipőjén át a vállán pihenő oldaltáska tökéletesen egyenesen futó pántjáig.
– Szóval ezt a ruhádat kell finanszíroznod a pincérkedésből? – mondtam végül.❞
6.2 Tanár úr, lécci!
❝– Mindegy, szóval, holnap vezesd körbe kérlek Petert. Mint bizonyára tudod, egy igen nagy presztízsű iskolából érkezett ide hozzánk, tehát nagyon szeretném, ha megfelelően otthon érezné magát. Ő egy nagyon fontos személy, mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel. Remélem, kellemes lesz az itt tartózkodásod, bármely rövid is, Peter, és ezeket az élményeket elmeséled majd a családodnak is!
– Természetesen, igazgatónő – Peter gyorsan elkapta a tekintetét Miss Compston lábairól, és az arcára szegezte azt. Késztetés éreztem rá, hogy a homlokomra csapjak.
A srác apró mosolyát csak még hangsúlyosabbá tette a komoly öltözéke.
– Lea, rád is számíthatok, igaz? – dobolt az asztalán heverő egyik romantikus regény borítóján Miss Compston.
Mosolyt erőltettem az arcomra, és hálát adtam az égnek, hogy nem sújtott aznap még egy csapással.
– Hogyne, Miss Compston – bólogattam. – Megtiszteltetés lenne.❞
6.3 Tanár úr, lécci!
❝– Őszinte legyek, vagy kedves? – röhögött fel Luciana, én pedig egyből felkaptam a fejem. – Nézzétek, nem akarok megbántani senkit, de az eleje... kifejezetten nem nyűgözött le. Nem ez volt az elképzelésem, Becca, amikor azt mondtad, hogy egy nagyon jó könyvet mutatsz nekem. A másik, amit olvastam, az tök uncsi volt, de ez egyelőre... hm, hát nem olyan érzés, mint egy kiadott könyvet olvasni. Azok sokkal profibban fogalmaznak, és jobban bemutatják a történetet.
– Micsoda? Biztos ugyanazt olvastuk mi? Ez a könyv az elejétől a végéig csodálatos, hogy mondhatsz ilyet? – képedt el Sue, és körbenézett a társaságon, megerősítést várva. – Nagyon komoly dolgokkal foglalkozik már az elején, ugyanis Circle anyja rákban halt meg! Már az első rész olyan megható emiatt, én teljesen átéreztem a lány fájdalmát. Van neked lelked, hogy egy ilyen tragédiát tartalmazó történetet kritizálsz?❞
6.4 Tanár úr, lécci!
❝– A szereplőkre visszatérve... a meglévőek is kissé felszínesek. Árnyalhatnád őket, amennyire csak tudod. A konfliktusaik is nagyon hamar kifulladnak és utána csak ismétlődnek, ami, bár remek dráma, de ha lenne valami mélyebb gyökere a problémáiknak, akkor az jobban megmagyarázná és összefogná az összes, strukturálisan nagyon hasonló konfliktusukat.
– Szóval, most azt mondtad, hogy uncsi és önismétlő drámák történnek a két sekélyes főszereplővel?
Holly először megdöbbenve nézett rám, majd az arcába temetett kézzel felnevetett, mintha nem hinné el, amit hall.
– Tetszik ez az önirónia – mondta végül.❞
YOU ARE READING
hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?
Romance| enemies/rivals to lovers | online dating | secret penpals | slowburn | angst | ❝wannabe_invisible: Már elnézést?! i.w_ant_2CU: ? Valami rosszat mondtam? wannabe_invisible: Pontosan mit jelentsen az, hogy „nem volt rossz, ahhoz képest, hogy csak eg...
