hype. - Vajon hány szerelmet bír még el a Wattpad?

7.1 Me on the countryside

22:52

wannabe_invisible:
Ashley, vannak jó meg rossz híreim

23:34

wannabe_invisible:
mivel kezdjem

23:39

wannabe_invisible:
négyes alá lett a matekdogám

0:33

wannabe_invisible:
és Peterről is kiderült, hogy miért olyan, amilyen

0:41

wannabe_invisible:
mondjuk ezt veled nem oszthatom meg, mert titok

1:21

wannabe_invisible:
és rossz hír, hogy még mindig idegesítő

1:55

wannabe_invisible:
de cserébe írtam vagy tíz részt megint a Mindjárt Hajnalhoz

2:38

wannabe_invisible:
azt hiszem, újra belezúgtam Colinba

3:14

wannabe_invisible:
vagy talán nem is kellett újra, mert mindig is szerettem

4:26

wannabe_invisible:
és asszem én vagyok a legnépszerűbb lány a suliban Becca helyett

5:07

wannabe_invisible:
persze titokban, mert igazából onceupona_girlt imádja a suli, és tiszta transzba kerültek, amikor kiposztoltam tegnap az egyik szünetben egy új részt

6:06

wannabe_invisible:
és asszem év végén le kell vizsgáznom matekból, mert túl jó lett a dogám és a szüleim elintézték, hogy javíthassak, de ehhez legalább hármast kell szereznem, különben megbukok

Egész éjszaka csak forgolódtam, és amikor sikerült is valamennyire álomba merülnöm, fél órán belül tuti újra felébredtem valami matekvizsgával kapcsolatos hülye rémálomra.

Álmosan, kimerülten és reménytelenül baktattam reggel a suliba, még wattpadozni sem volt kedvem közben, csak figyeltem az út köveinek zavaróan egyenletlen mintáit, és felfedeztem azokat a kissé kitüremkedő darabokat, amikben rendszeresen megbotlottam az átlagos reggeleken.

Csak az vidított fel egy kicsit, ami vélhetően a Wattpadon zajlott a tudtom nélkül: egy csapat felhasználó megint iszonyú mérges lesz majd rám az éjjel elvégzett munkám eredményeképpen. De hé, ha már én elvesztettem mindent, akkor miért ne lehetnének velem együtt ők is vesztesek? A szánalmas picsogásukkal, a rosszabbnál rosszabb, klisésnél klisésebb történetekkel, a hülye kérdéseikkel, amikkel úgyis csak megerősítésre várnak, totál értelmetlenül, mert hiába van igazuk, ha soha senki nem fogja olvasni őket sem, mert a közönség piedesztálra emeli a szart, és unalmasnak bélyegezve lenézi a minőséget.

Valakinek csak össze kell törnie az álmaikat, ha már ők ennyire megrengethetetlenül hisznek bennük, és hosszútávon csak még nagyobb fájdalmat okozna nekik a Wattpad, nem? Jobb, ha hamar megtanulják, hogy itt is, mint az életben mindenhol, csak veszíteni lehet, és bármerre néznek, nincs kiút, nincs megoldás, bárhogy próbálkoznak, bármit változtatnak, sehogy sem fognak tudni szabadulni a középszerűségből és a láthatatlanságból.

Az iskola főbejárata felé gyalogolva a szemem sarkából észrevettem, ahogy Becca felnevet, feltehetőleg Aaron valami hülye viccén, és úgy éreztem, a boldogságuk csak só a sebeimre. Igyekeztem tudomást sem venni róluk, és eltökélten a kapu felé haladni, de mielőtt még berohanhattam volna az épületbe, Becca utánam kiáltott.