| enemies/rivals to lovers | online dating | secret penpals | slowburn | angst |
❝wannabe_invisible:
Már elnézést?!
i.w_ant_2CU:
? Valami rosszat mondtam?
wannabe_invisible:
Pontosan mit jelentsen az, hogy „nem volt rossz, ahhoz képest, hogy csak eg...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
❝All of the dreams that get harder All of the things that I offer you, ayy And all of the shit that we harbour❞
lorde - liability (reprise)
Miután abbahagytam a köhögést, és Jason ijedt arckifejezése is visszaváltott normálisra, próbáltam megnyugodni, miközben belül mantráztam magamnak: maradj higgadt.
– Jól vagy?
– Persze – válaszoltam. – Miért... miért kérdezed?
Jason megvonta a vállát.
– Mert félrenyelted a vizet...?
– Oh – esett le hirtelen a helyzet. – Nem, nem azt, a másikat. Amit előtte... kérdeztél.
Még az oldal nevét sem mertem kimondani. Attól féltem, akkor elárulom magam valahogy.
Ahogy újra Jasonre néztem, egészen máshogyan láttam őt. Már nem egy félig ismeretlen srác volt, hanem valaki, aki olvasta a Hamarosan pirkadot, a Mindjárt hajnalt, a kommentjeimet, a válaszaimat, az egész wattpados életfilozófiámat.
Pillantásom a rövidre vágott körmökben végződő ujjaira tévedt, és szinte már magam előtt láttam, ahogy a mobilja kijelzőjén mozognak, miközben begépeli az első kommentjét. A szeme olyan volt, mintha egy csillag robbant volna fel benne: kívül a barna, a sárga és a zöld ezernyi árnyalatában játszó csillagpor szóródott szét és terült el planetáris ködként, míg középen nem maradt más, csak egy fekete lyuk, ami felé én is csak megállíthatatlanul zuhantam.
Lesütöttem a tekintetem, amikor eszembe jutott, hogy azokkal a szemekkel olvasta a titkokat, amiket még magamnak is féltem bevallani.
Már meg is bántam a kérdésemet. El akartam tűnni. Láthatatlan akartam lenni. De ezzel bizonyára ő is tisztában volt.
Elvégre tudta a felhasználónevemet.
És én is az övét.
– Ja, hogy az? – túrt bele dús, fekete hajába, ami a vállát csapdosta. – Azt hiszem, talán az lesz a legjobb, ha ezt már az elején tisztázzuk, nem akarlak átvágni – kezdett bele újra, és az ereimben megint megfagyott a vér.
Kiszolgáltatottnak éreztem magam, amiért egy lépéssel előttem jár, és a kezében a hatalom: ha akarja, másnapra az egész suli megtudhatja, hogy a Wattpadon egy történelmi romantikus krimit publikálok, és ha lejjebb görgetnek... ha megtalálják a csoportokat... akkor mindent megtudhatnak rólam.
Talán még valaki arra is rájönne, hogy wannabe_invisible és onceupona_girl egy és ugyanaz a személy.
– Á, üdvözlöm ismét – állt meg az asztalunk mellett újra Peter. – Önnek is kellemes estét, uram. Nem fogadtam volna arra, hogy még felbukkan, ennyi idő után már nem szoktak.
