Lapozható érzelmek

1.

A történet allergic_girl és noemisolerofficial nélkül soha nem jöhetett volna létre, így innen is hatalmas köszönet ennek a két csoda csajszinak, hát mindenért is!❤️

Remélem minden ide tévedt olvasónak tetszeni fog a történet! Kellemes olvasást!❤️

PÚDER SZÍN ÉS KÁVÉ ZACC 

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

A fehér, néhol rózsaszín márványlapon úgy kopogtak a fehér magassarkú sarkai, mintha valaki azzal a feladattal bízta volna meg őket, hogy hívják fel mindenki figyelmét viselőjükre. És pontosan ezt is tették, ugyanis ahol csak elhaladt a nő az impozáns épület dolgozói mellett, azok mind felé kapták fejüket, ő pedig mindig jóbban és jobban szorította magához halvány rózsaszín mappáját, miközben a barátságosan mosolygó dolgozók felé bólintott, reményei szert hasonlóan barátságos arckifejezést magára öltve, és hát, nos ez nem biztos, hogy most annyira sikeres volt, mint ahogy ő azt gondolta...

Miközben pedig a szőke férfi ujjaival az asztalon dobolva már vagy negyedszer görgette végig az Instagramot, és ugyan ennyiszer ért el a megtekintetted az elmúlt napok bejegyzéseit című feliríthoz sóhajtva felállt, és a hatalmas ablakokhoz sétálva kezdte el a várost figyelni. Mintha rajta kívül éppen mindenki sietne valahová, ám neki a gondolatai cikáztak úgy, mint a lábai előtt heverve haladó autók sokasága.

Elfordult az ajtógomb, így a férfi nagy hévvel fordult a terem bejárata felé, és döbbenten figyelte a, hozzá hasonlóan, ott lassan belépő szőke nőt, aki hasonló arckifejezéssel figyelte az őt vizslató férfit, hiszen nem szokták várni, mindig ő érkezik először, de most...

- Késett!- vágta át a férfi számokérő, vagy inkább nyűgös hangja úgy a termet, mint ahogy a forró kés átszalad a vajon.

A nő csak egy bólintással vette tudomásul a férfi mondatát, majd lassan helyet foglalt az asztal közelebbi oldala felől helyet kapó egyik széken, és kihelyezte a hatalmas üvegasztalra a diktafonját, miközben a férfi is közelebb somfordált hozzá, és helyet foglalt vele szemben.

- Ahhoz ennyire ragaszkodik?- mutatott a még mindig szorosan a nő mellkasához simuló mappára a szőke, mire a nő is lenézett az említett tárgyra, de még mindig nem szólt egy árva szót sem- Esetleg elvitte a cica a nyelvét? Csak mert az előbb szaladt el itt egy az erkélyen.

A nő csak megforgatta a szemét, de mappáját még mindig nem engedte el, sőt ujjait még szorosabban fűzte a púder színű fényes anyag köré, mintha félne, a férfi bármelyik pillanatban kiránthatná előle az utolsó védelmi bástyáját, pedig a férfi semmi ilyesmire nem készült, csupán arra volt kíváncsi, mi az, amit a nő ennyire védeni akart.

Nő? Nos valójában, szinte még csak lány volt, aki a férfival szemben foglalt helyet, mintha éppen csak kilökték volna az egyetemi padból, hogy menj, próbálj szerencsét. Na de hogy éppen az ő ajtaján kellett ezzel egyidejűleg belökni is.

A szőke sóhajtva fonta össze ujjait, és dőlt előre, miközben szemeit mélyen a nő óceánhoz hasonlóan haragos tekintetébe próbálta fúrni, de az, mintha visszaverte volna, és erre ő nagyon is büszke volt, hiszen nem dől csak úgy be akár kinek, és éppen-e miatt van ott jelenleg, ahol.