Finally found the perfect place

• Why..? •

Bent maradtam Kennek segíteni. Voltak percek amikor Rindou hívott de nem vettem fel neki. A nap végén pedig haza mentem ahol úgy szint folytatódott a hívosgatása de mindig ki nyomtam. De viszont a sokadik alkalommal már csak a kocsi gumi csikorgást hallottam és egy hatalmas nagy ajtó csapás amit Rin csinált. Ahogy rá néztem a kanapéról látszott rajta a düh.

-Neked is szia.-köszöntem neki mikor elém ért. Hirtelen nyakamon éreztem meg kezének szorítását. -Engh-engedhh!-próbáltam le szedni magamról kezét de nem ment.

Mikor éreztem az oxigén hiányt egyre jobban gyengültem. Rin amikor észbe kapott elengedett és gyorsan hozott egy pohár vizet miközben ki nyitotta az ablakot majd oda vitt a pohár vízzel a kezében.

-Sajnálom!...É-én csak ideges voltam kérlek ne haragudj!-tartott hátulról és éreztem ahogy könnyei nyakhajlatomba potyognak és folynak végig.

Meg ittam a pohár vizet miközben karjaiba bújtam. Éreztem ahogy a fejem sajog és kissé szédűltem de Rinduo megtartott miközben egyfolytában azt mondta, hogy "sajnálom, kérlek bocsáss meg szeretlek" majd ennek vagy kis millió változatát.

-Beszélnünk kell.-mondtam halkan miközben hátra biccentettem fejem vállára.

Azt éreztem ahogy át bujik egyik karom alatt és ölébe vesz majd már csak az ágyam puhaságát éreztem szemeimmel pedig Őt néztem ahogy felettem támaszkodik. Szemei ki vannak sírva. Lassan felültem miközben mellém ült.

-Miért...Miért kellett neked egy teljes évet várnod azzal, hogy elém állj és elmond azt, hogy szeretsz? Miért nem mondtad el azt, hogy hamarabb ki jötettek a börtönből?-könnyeimmem küszködve néztem.-Miért...miért akartál megfolytani?-kérdeztem tőle halkan.

-Én...Én...-kezdett bele remegő hangal és kezei is remegtek. Óvatosan megfogtam kezeit miközben Őt néztem. Lassan rám emelte tekintetét.-Féltem..Rettenetesen féltem attól, hogy mi van ha te találtál mást, mi van akkor, hogy ha már nem kellek neked? Ezek a kérdések voltak bennem és egy évig mint valami rossz pedofil figyeltelek téged. Küldtem neked mindig rózsacsokrot vagy is..le tettem a ház kapuja elé és elrohantam mint valami kisgyerek.-kínosan kuncogott ahogy én is.-Esküszöm, hogy nem akartalak megfolytani! Rossz ember vagyok.-hajtotta le szégyenkezve fejét.

-Rindou miért lennél te rossz ember?-simítottam lassan arcára persze egyből bele bújt kezembe.

-Gyilkos vagyok. Szadista.-mondta rám emelve tekintetét.

-Mindenen lehet változtatni.-bíztatóan rá mosolyogtam.-Amúgy legalább mostmár tudom, hogy kitől kaptam minden nap rózsa csokrokat.-pusziltam ajkaira amire elmosolyodva nézett rám.

-Jóvá tehetem?-közelebb hajolt piszézve.

-Persze. Ez a minimum.-nyújtottam ki picit nyelvem mire az volt a reakciója, hogy gyerekesen rá harapott nyelvemre.

El kezdtünk hülyéskedni majd megállapodtunk abban, hogy ezen a hét szombaton kiengesztel. Láttam szemein a csillogást mikor mondtam neki, hogy szeretem mikor meglepetéseket okoz nekem.