Finally found the perfect place

• Good feelings •

Rossz szokásommá vált az évek alatt, hogy olyan ruhákat veszek amik csak állnak magányosan a szekrényemben. Épp egy csodás ruha van rajtam. Testre simuló király kék színe csak úgy ragyog na meg persze a szív alakú dekoltázs ami Swarovski kövekkel van díszítve még  nagyobb csillogást adott a ruhának. Sellő uszájos az alja ami miatt kissé nehézkesen lehet benne mozogni de viszont egy magassarkúval tökéletes lenne. Nézegetve magam a tükörben kissé kellemetlen érzés kapott el de egy pillanatnyi érzés volt csak. Le hámoztam magamról a ruhát majd amint fel kaptam sajátom vissza vittem a helyére.

-Nem volt jó a méret hölgyem?-jött mellém egy kedves eladó.

-A méret jó volt.-mosolyogtam rá kedvesen.-Csak..valahogy nem érzem magaménak ezt a ruhát.-akasztottam fel a helyére.

-Pedig nagyon csinos volt benne.-simított hátamra ugyan is Ő be jött velem a próba fülkébe segíteni fel venni a ruhát.

El köszönve távoztam a ruha boltból majd sóhajtva egyett mentem egy másikba. Ahogy be értem megláttam egy fehér kis ruhát. A szoknya része lengébb volt ami nekem csak jót jelentett ugyan is nem fog rám feszűlni. A felső része viszont nem annyira tetszett. Spagetti pántos volt ez is szív alakú dekoltázsal a háta pedig nyitott volt. Ahogy le akartam akasztani egy kezet éreztem meg a sajátomon. Fel pillantottam és amint tudatomba hasított a felismerés vigyorigni kezdtem.

-Mitsuya.-mondtam ki nevét.

-JaeHwa.-mondta ki az én nevem mosolyogva.

Megölelve egymást kezdtük beszélgetni miközben ki mentünk és el mentünk az Árkádból egy kis kajáldába beszélgetni. El mesélte nekem, hogy híres divat tervező lett ami mindig egy hatalmas nagy álma volt. Büszke voltam rá hisz mikor még gyerekek voltunk sokat mesélt nekem. Akkor még nagyon ritkán találkoztunk de viszont minden egyes beszélgetésünk nagyon mély volt. Mikor rá kérdezett, hogy én mit is csinálok elmeséltem neki.

-Nem szakadtál el Kekitől -mosolyogva kapott be egy falatott.

-Nem is tudok.-kuncogtam.

-JaeHwa lenne neked egy ajánlatom.-nézett rám komolyan.

-Hm? Na és mi?-kíváncsian néztem az előttem ülöt.

-Lenne egy ruha amit nem adtam ki. De viszont nincs senki akire rá bíznám azt, hogy felpróbálja. Láttam ahogy az egyik boltban egy kék ruhát nézegettél magadon és rettentő csinos és gyönyörű voltál benne. Nagyon szép alakod van így rád gondoltam.-kedvesen mosolyogva nyújtotta felém kezét.

-Rendben.-fogtam vele kezet mosolyogva. Mitsuya kézfejemre puszilt  majd a nap hátra lévő részét együtt töltöttük.

Na de viszont este. Kiss félelem kapott el a bejárati ajtónál de nem kerítettem nagy figyelmet köré. Ahogy be léptem az ajtón és köszöntem egy ideges Rindout láttam a kanapén ülni.

-Szia szívem.-mentem oda hozzá le téve a három táskát amiben a megvett ruháim vannak.

Homlokára pusziltam de Ő csak szótlanul ült.

-Mi a baj?-aggódva néztem mire felemelte rám buksiját.

-Miért voltál egész nap Takashi Mitsuyaval?-nézett szemeimbe.

-Te féltékeny vagy.-mondtam ki mire el pirult és elkezdte le tagadni az egészet.-Na szivem.-néztem mélyen szemeibe. -Ne tagadd, hogy féltékeny vagy mert látom rajtad. Na meg..Csak fel kért egy két ruha próbára.-mosolyogva cirógattam arcát.

-Micsoda?!-akadt ki. Kuncogva hagytam ott és mentem a fürdőbe zuhanyozni miközben hallgattam a kiakadását.

Jó érzéssel töltött el az, hogy féltékeny. De viszont az a hiszti na az...kibírhatatlan.