Finally found the perfect place

• Dress •

Tudtam nagyon jól, hogy valami elegánsat kéne fel venni de sajnos ötletem nem volt, hogy mit is vegyek fel pontosan. Egy gyors zuhany után megcsináltam a hajam amit csak ki vasaltam és a fufru részt picit be hullánosítottam majd egy kis enyhe natúr sminket is fel kentem magamra. Lassan oda sétáltam a szekrényhez és nézegettem ruha táram.

-Ötlet van?-állt mellém Rin aki már fel vette a ruháját és már nyakkendőjét köti.

-Nincs.-rázztam meg fejem.

Egy kis idő után ki szedtem egy egyszerű fekete testre simuló spagetti pántos ruhát ami comb középig ér na meg a lapockám látszik belőle. Ahogy igazgattam magamon a ruhát a tükör előtt, láttam ahogy Rindounak nem annyira tetszik a ruha.

-Sokat mutat.-állt mögém átkarolva derekam és állát vállamra tette és úgy méregetett a tükörből.-Ha bár...-végig simított combomon.

-Mi habár?-fordultam meg karjai közt.

-Ha meglátnak velem úgy is tudni fogják, hogy kié is vagy.-mosolyodott el féloldalasan amire csak kuncogtam.

Fel vettem egy zakót ugyan is este már hideg van és egy magassarkú aminek a talpa piros. Egy kis válltáskába bele pakoltam a fontosabb dolgaim majd ki mentünk a kocsijához ahol persze udvariasan ki nyitotta nekem az ajtót majd amint be ült elindultunk. A hely kívülről nagyon elegáns majd a mellettem ülő ki szállt az ajtómhoz lépett ki nyitotta nekem az ajtót és ki segített a kocsiból. Kicsit feszűltnek éreztem magam mikor mindenki minket kezdett bámulni de Rin megfogta a kezem és szorosan maga mellett tartva mentünk be a helyre ahova amint be léptünk egy hatalmas tér tárult elém. Hangosan szólt a zene ami jobban emlékeztetett egy szórakozó helyre mint egy étteremre. A mellettem álló lassan elindult egyenesen ugyan is velünk szembe egy hatalmas, hosszú lépcső sor van amin lassan fel mentünk majd egy szintén nagy tért láttam annyi különbséggel, hogy vannak asztalok és a pincérek fel- alá szaladgálnak na meg van egy hatalmas nagy erkély ahol cigiznek kint az emberek. A zene itt is hangos volt ugyan úgy ahogy lent de legalább egy zenét hallgatnak a fentiek és a lentiekkel. Kissé bizonytalanul lépdeltem de nem kellett sokat lépdelnünk ugyan is le ültünk egy asztalhoz és mosolyogva mutatkoztam be, köszönve. Mindenki be mutatkozott nekem. Egy kör asztalnál ülünk, jobb oldalamon Ran ül, mellette Koko, Sanzu, Mikey, Kakucho, Akashi, Sanzu és utána-mellettem- Rindou.

-Nagyon örülök, hogy újra látlak Jae-chin.-mosolygott rám Mikey.

Haja fehér, rövid, és szemei alat fekete karikák égtelenkednek, és ahogy látom rengeteget fogyott ugyan is nagyon  vékony.

-Én is nagyon örülök, hogy újra látlak Mikey.-mosolyogtam magamban pedig kissé elgondolkodtam szemeimmel mindenkin végig néztem.

Igazabol Mikeyn, és a testvér páron kívül nagyon senkit sem ismerek. Persze mindenki próbált be vonni a beszélgetésbe ami kissé nehezen ment. Az asztal alatt a bal oldalamon ülő megfogta a kezem ami megnyugtatott. Egy hálás mosollyal néztem rá amit viszonzott.

-Ah a kisebb Haitani fiú szerelmees.-nyújtotta el az utolsó szót Sanzu aki felkönyökölt és kezeivel tánasztotta fejét miközben vigyorgott.-Akkor most már nem fogsz embert ölni?-kíváncsian kérdezte.

Kissé le fagytam kérdése hallatán ugyan is én azt hittem, hogy már ezt a részét be fejezte a dolgoknak. Rá néztem a mellettem ülőre aki egyből vissza vágott neki.

-Fogd be a pofád vagy jobban felvágom a szádat mint ahogy most van.-mondta idegesen de még is nyugodt arcott vágott.

A két fiú nagyon elkezdett szócsatázni így én inkább oda szóltam Rannek, hogy ki megyek cigizni mire csak bólintott. Lassan fel álltam és ki mentem az erkélyre és rá gyújtottam majd magamban kezdtem gondolkodni. Hirtelen egy kezét éreztem még vállamon mire oda kaptam a fejem és csak Mikeyt láttam magam mellett.

-Megijesztettelek?-mosolyogot rám kedvesen mellém állva.

-Ah kicsit.-kinosan mosolyogtam és felé nyújtottam a doboz cigit amit persze elutasított.-Nagyon..megváltoztál.-rá pillantottam.

-Tudom..-mosolyogva sóhajtott.-De már kezdek jobban lenni. Takemicchi segített nekem..rengeteget.-mosolyogva nézett rám.

Lassan elkezdte nekem mesélni, hogy miken is ment keresztül persze próbáltam nem elsírni magam. A híres Tokyo Manji Gang vezetője, a legyőzhetetlen Mikeyt megtörték a saját démonai. Rengeteget beszélgettünk majd lassan be mentünk de nem számítottunk arra ami bent fogadott.