Finally found the perfect place

• Remember •

‼️ENYHE SPOILER‼️

Másnap reggel nélküle keltem fel de amint le mentem azt láttam ahogy a konyhában ügyeskedik.

-Hát te?-öleltem át hátulról.

-Reggelit csinálok.-simított kezemre majd lapockájára puszilva ki mentem rá gyújtani ezzel is hagyva had csinálja dolgát.

Egy kis idő múlva ki jött hozzám cigizni mire rá gyújtottam még egyre, hogy ne egyedül cigizzen. Mellém ült fejemet vállára hajtottam.

-Kivel telefonáltál tegnap este?-néztem rá kíváncsian.

-Emlékszel Mikeyra?-nézett rám hajamba simítva. Csak bolintottam válasz ként.-Ő volt az.

-Na és miért?-kiváncsiskodtam tovább. Hallkan morrant egyett.

-Csak azt kérdezte, hogy okés e minden. Na meg, hogy ma nem-e megyünk együtt vacsizni.-fújta ki a füstöt.-De úgy, hogy te is meg Keki is jönnétek.

-De...mit vegyek fel?-néztem rá tanácstalanul hisz azért biztos, hogy valami puccos helyre megyünk.

-Amit akarsz.-rántott vállat mire tarkón vágtam.-Ezt miért?-nézett rám értetlenül tarkóját fogva.

-Flegma vagy.-mondtam rezzenéstelen arcal majd csak arcára pusziltam elmosolyodtam ahogy Ő is mosolygott.-Még mindig kis arrogáns vagy?

-Jah.-mosolyogva puszilta meg orrom hegyét.

El nyomva a ciginket mentünk be reggelizni majd neki álltam takarítani miközben Ő le feküdt a kanapéra tévézni. Kissé nem bántam, hogy nem segít takarítani ugyan is pancser hozzá. Amint végeztem le dőltem mellé miközben magához ölelt és elindított egy sorozatot.

-Még mindig nem szeretsz nélkülem sorozatot nézni?-kérdeztem halkan mire csak megrázta a fejét.

Ahogy hátamon feküdtem óvatosan maga alá húzott és rám feküdt ölelve derekam. Hajával kezdtem játszani egyik kezemmel míg másikkal lapockáját simogattam lágyan. Jól eset neki ugyan is ki rázzta a hideg na meg picit mocorgott is miatta. Lassan gondolataimba merültem amiből Ő ébresztett fel azzal hogy arcát bele nyomta mellkasomba jobban mondva inkább a melleimbe mire éreztem, hogy halvány pír jelenik meg az arcomon. Valamit dünnyögni kezdett de egy szavát se értettem amit persze szóvá tettem mire csak egy drámai sóhajt kaptam.

-Megosztod velem, hogy min gondolkodtál?-emelte meg fejét és vissza vezette tekintetét a tévére.

-Csak azon, hogy amikor szinte nálunk laktatok mennyi mindent csináltunk közösen.-turtam hajába.

-Imádtam a szombat délutáni alvásainkat de csak akkor amikor Ran nem volt velünk.-kuncogott.-Apud mindig mondta, hogy olyanok vagyunk mint az ovis gyerekek.-simit derekamra felsőm alá csúsztatva kezeit.-Bár azok lennénk...

-Minden más lenne most.-játszani kezdtem hajával a plafont nézve.

-Már rég a feleségem lehetnél és lehetne gyerekünk is.-hangján hallom ahogy el gondolkodik.

-Te meg a gyerekek. Ugyan már.-legyintettem.-Egy mosogatást nem tudsz megcsinálni normálisan.-amilyen jól szórakoztam a dolgon Ő olyan komoly fejjel nézett rám.-Emlékezz vissza mikor egyszer megkértelek rá!-kezdtem védekezni.

Time back

•••

-Rindou-szóltam a fiúnak aki a kanapé előtt henyél a szőnyegen. Válaszul csak egy hümmögést kaptam.-Kérlek el mosogatnál. Még nekem meg kell csinálni a szobákat.-kontyoltam fel hajam.

-Te vagy a lány a te dolgod a takarítás nem az enyém amugy is fáradt vagyok.-mondta unottan mire oda mentem.

-Mibe vagy elfáradva ha?-vettem le róla a szemüvegét, hogy rám figyeljen ugyan is nagyon el van foglalva a tévével.

-Szerinted olyan könnyű eltörni valaki karját? Ne flegmáskodj velem és add vissza a szemüvegem. Na meg már egyszer el mondtam. Te vagy a lány neked az a dolgod, hogy vezesd a háztartást míg mi férfiak pihenünk-mondta arrogánsan a szemüvege után nyulva amit mellkasára dobtam.

-Vagy is a híres Haitani Rindou nem képes egy mosogatást elvégzni ugyan is nem ért hozzá. Ch milyen férfi vagy te.-indultam meg mire utánam kiabált és márcsak a víz csobogást hallottam.

Ahogy végeztem a szobákkal le mentem megnézni, hogy készen van-e a mosogató fiú és ahogy láttam igen.

-Wow ez nagyon ügyes volt.-mondtam elismerően mire csak mosolygott egyett.

-Na ki nem képes mire?-gúnyolódott mire csak szemet forgattam.

Oda léptem a mosogatóhoz ugyan is a mosogató alatti szekrényben szoktuk tárolni a kukát mert a konyha szekrény azon része ugyebár üres. Amint ki nyitottam a kis ajtót ki szedtem a szemetesből a zsákot de valami furcsaságra lettem figyelmes így ki vettem a műanyag kukát ami mögött ott voltak a koszos tányérok. Gyorsan be néztem a felső konyha polcra ahol a tányérokat szoktuk tartani ami üresen állt. Hitetlenkedve néztem a fiúra aki úgy csinált mint aki jól végezte dolgát.

•••

Ahogy elmeséltem neki, hogy felidézzem a napot csak nézett rám mint aki nem is csinált volna ilyet. De csak mosolyogtam a kis értetlen fején.

-Te meg baszol megvárni engem mikor sorozat vagy anime nézés van! Mindig el kezded egyedül, nélkülem!-kezdett kezdett nyavajogni.

Time back

•••

Az ágyamban feküdtem és valami sorozatot kezdtem nézni amit Rinel napok óta nézünk. Hírtelen kivágódott az ajtó mire oda kaptam ijedten a fejem. Egy kissé morcos Rint láttam aki rám majd a tévére nézett.

-De miééért?!-nyújtotta el a szót és gyorsan be feküdt mellém.

-Mit miért?-értetlenül néztem.

-Nélkülem nézel megint sorozatot.-dünnyögte. Sokszor van az, hogy nélküle kezdem el mert vagy késik vagy épp meg se jön addig ameddig el kezdődik a sorozat.

•••

Mosolyogtam rajta hisz ebben igaza volt. Rengeteg emléket hoztunk fel és beszéltük, hogy mit miért csináltunk.

-Mikor kicsik voltunk Ran mindig velem volt...Egy idő után apáskodni kezdett felettem mert ezzel azt hitte, hogy helyettesíthető a dolog miközben nem. Nagyon szerettük és szeretjük anyát. Akkoriban sosem mondtuk el neki, hogy miért megyünk haza véresen vagy épp miért is szöktünk el este de viszont mindig hagytunk neki egy cetlit. Volt, hogy egyszer nagyon megbántottam Rant..azt hittem, hogy örökké haragudni fog rám. Nagyon bele élte magát az apáskodásba és egyszer jól emlékszem ki gúnyoltam Őt. De ki békültünk.- éreztem ahogy jobban hozzám bujik. Jól esett, hogy ennyire megbízik bennem. El mondja a kis életét.

Délután környékén lassan készülni kezdtünk de jött minden férfi és nő megterhelő dolga. Ruha választás.