• Anger Isssue•

402 30 2
                                    

Az órák végeztével nyújtózva indultam ki mellettem Hinaval az iskolából. Út közben össze találkoztunk az ebédes pajtásainkkal. Kissé be görnyedve sétáltam kifele a hatalmas épületből majd amint ki értünk ismerős embert láttam meg az iskola kapuiban.

-Az ott apa.-szólaltam meg.-Úgy tűnik mint aki aggódik.-kuncogtam.

A kapuhoz érve el köszöntünk mindenkitől majd a kocsiba be ülve sztorizni kezdtünk apának aki csak vigyorogva hallgatta ami nap történéseit. Otthon pedig a vacsi várt amit együtt ettünk meg majd egy jó forró fürdő után egy filmet kezdtünk nézni poppcornal. Amint véget ért a film fel mentünk aludni mindannyian majd a másnap reggel szokásosan telt.

Sosem voltam jó matekból. Vagy is konyítok felé de akkor is utalom mert csak felidegesitem rajta magam, hogy nem bírom megérteni.

~de én miért vagyok olyan pancser, hogy nem bírom fel fogni ezzel a záptojásnyit se érő agyammal~

Megdörzsöltem szemeim majd amint meghallottam a kis harang szót bele dobtam a könyvembe a rotlingom és boldogan nyújtózkodtam egyett örűlve annak, hogy vége a mateknak.

-Am..JaeHwa-chan.-fordult felem az előttem ülő.

-Hm? Mond Hina.-szedtem elő a táskámból egy dobozos inni valót amit lassan fel bontottam.

-Tudnál segíteni egy barátnőmnek angolból?-cukin nézett rám gondolván, hogy ha így néz akkor segítek pedig tudhatná, hogy az ilyesfajta nézés helyett is segítek.

-Persze, hogy segítek.-bolintottam bele kortyolva az inni valómba majd fel álltunk és elindultunk az egyik terem felé ahol útközben találkoztunk egy fiúval.

-Bocsi lányok de nem tudjátok, hogy merre találom Hanagaki Takemicchit?-biccentette oldra fejét ami következtében csilingelt a fülbevalója ami nekem nagyon tetszett.

Hina el mondta neki, hogy merre menjen amire csak bolintott és intett egyett majd folytattuk utunkat. Egész séta közben a fiún gondolkodtam. Kissé ijesztő volt de annál inkább aranyos. De az a tigris tetoválás...Olyan ismerős volt nekem de utána hagytam a dolgot mert közben megérkeztünk egy másik terembe.

-Emma, Ő itt JaeHwa, Hwa ő itt Emma.-mutatott be egymásnak minket Hina.

Mosolyogva hajoltam meg ahogy Ő is majd le ültünk az asztalához és el kezdtem neki magyarázni amit figyelmesen hallgatott és persze jegyzetelt is. Amikor Hina mondta, hogy lassan induljunk fel álltam nyújtózva egyet és elköszöntünk Emmatol majd lassan vissza indultunk a termünkbe.

-Nagyon fáradtnak tűnsz.-nézett rám Hina miközben lassan sétáltunk a termünkhöz.

Amikor közeledtünk az egyik teremhez hangos kialábálásra lettünk figyelmesek. Kíváncsian kukucskáltam be és amikor megláttam, hogy egy három fős lány szóba aláz egy másikat ideges lettem és be lépve a hátulról bele markoltam a lány hajába és arrébb löktem mire felsikított. Rá néztem a lányra aki a padjában ül le hajtott fejjel és szipog lassan rá néztem a lányra akit el löktem.

-Te mit képzelsz magadról?-kérdeztem nyugodtsággal a földön ülőtől aki megrezzent.-Kérdeztem valamit!-emeltem fel hangom.-Mit képzelsz te magadról ki vagy te, hogy ilyen csúnyán beszélsz a másik lány társaddal? Mert Ő nem vékony mint te? Vagy épp nem sminkel? Vagy épp mert ducibb? Az a bajod??-kiabáltam vele mire el kezdett sírni ami egyáltalán nem hatott meg.- Egy mocskos egy genyo vagy, hogy így mutatod meg a felsőbb rendűségedet holott meg sehol sem vagy! Mert anyuci, apuci segít az nem azt jelenti, hogy te megtehetsz mindent! -egyre közelebb mentem a lányhoz aki hátrált tőlem majd amikor a háta a falba ütközött le hajoltam hozzá.-Jól vésd az eszedbe amit mondok mert nem fogom még egyszer el mondani. Ha bárkit megint így bántasz és megalázod több ember előtt vagy akár bármi ilyet mersz csinálni én teszek róla, hogy ki legyenek tépve a hangszálaid. Értetted?-kérdeztem tőle halkan mire csak bólogatott.

Lassan fel álltam majd még pár másodpercig néztem a lányt és hallgattam a csendet. Oda léptem a lányhoz aki csodálkozva nézett engem. Megsimogattam az arcát és rá mosolyogtam.

-K-köszönöm.-szipogta halkan el mosolyogva.

Csak mosolyogtam majd elindultam ki a teremből csak ezzel egy volt a baj. Egy hatalmas nagy tömeg állt az ajtóban. Amint meglátták, hogy ki szeretnék menni ki engedtek majd szépen lassan folytattam utamat a terem felé. Kis úti társam utánam szaladt majd belém karolt rá néztem és láttam ahogy mosolyogva néz.

-Ez nagyon menő volt. Na meg bátor is.-simogatta meg karom.

-Bocsi de el kell mennem a mosdóba. Menj nyugodtan a terembe.-mosolyogtam és siettem a lány mosdóba ahova be zárkózva mentem hányni az egyik fülkébe.

Éreztem ahogy testem remeg és kapkodom a levegőt majd lassan le csuktam szemeim pihenés képp.

Finally found the perfect place Onde histórias criam vida. Descubra agora