Finally found the perfect place

•New Me•

Amint végeztünk az álom fejtéssel be mentünk össze ütni egy kis reggelit majd a jól megszokott reggeli takarítás és be vásárlásba indulás.

-Jaehwa..-szólított nevemen a mellettem álló akinek a kezében a félig megpakolt kosár van.

-Hm?-hümmögtem egyett a bevásárló listát nézegetve.

-Kényelmetlenűl érzem magam..-motyog. Ráadásul halkan.

Fel emelve fejem rá néztem majd körbe és amint észre vettem egy kis családott már értettem, hogy mi is itt a probléma. A fiú arcára simítottam aki szomorúan néz mint valami kis szomorú bulldog.

-Én mindig itt leszek neked. Mindig is itt voltam és itt leszek. Na meg ne feled ott van Jang is. -simogatom a már halványan mosolygó fiú arcát.-Tudod jól, hogy Ő olyan nekünk mintha az apánk lenne. Mert amugy igazság szerint az is.-kuncogtam.

-Ő a mi megmentők.-mondja mosolyogva mire helyeselve bólintottam és tovább folytattuk utunkat a boltban.

Amint haza értünk fáradtan dobtuk le a szatyrokat és lassan ki pakolásztunk. Először megcsináltam az ebédet majd mehettünk a fürdőbe.

-Na, hogy haladsz?-kérdeztem a már bent lévőt ugyan is amióta én főzöcskéztem neki be kellett volna már festenie a haját. -Ahogy látom sehogy sem kezdted el.-kínosan mosolyogva néztük a másikat majd elő szedtem a sötét barna hajfestéket és a hozzá kellendő dolgokat.

-Készen  állsz?-kérdeztem elé állva kezeimen kesztyűvel és bal kezemben a festékes tál a másikban pedig a kisfésű.

-Nem is tudom biztos jó ötlet ez? Mármint nézd milyen szép így is a hajam!-túrt hajába.

-Jaaajj már Keki gyere ide.-mártottam bele a fésűs kis valamit a festékbe mire le fogta kezeim.

-Nem akaroom!-kezd nyavajogni miközben én erőlködve próbálok hozzá férni a hajához.

-Nem hiszem el! Mikor valakit meg kell ölnöd vagy harcolnod kell akkor sosem félsz de egy hajfestéstől igen.!-keltem ki magamból mire az illető el engedett és picit arrébb tolva el szalad.-Kawasaki Ken! Azonnal gyere vissza!-kezdtem kiabálni majd le téve a cuccokat szaladtam utána de amint le értem már az ajtóban láttam.

Lassan oda sétáltam és mikor meg láttam, hogy Jang bácsi az mosolyogva engedtük be.

-Hogy vagytok kicsikéim?-ölel magához mind a kettőnket mikor be lépett.

-Jól vagyunk.-mondtuk ki egyszerre.

-Jang bácsi kérsz enni? Sült borda szeleteket csináltam.-mosolyogva néztem fel rá.

-Én meg pont hoztam egy kis rament, hogy azt együnk.-kínosan mosolygott.

-Tudod jól, hogy imádjuk.-vette el tőle a szatyrot Keki majd le tette az asztalra.

-Na és mi folyik éppenséggel? Mert JaeHwa nagyon kiabált.-kuncogva húzta le cipőjét.

-Mikor megkaptuk a suliba való papírokat az volt bele írva, hogy kapunk egy új személy azonosságot és az volt bele írva, hogy fessük át a hajunkat és Ken fél a hajfestéstől. -mondtam kuncogva és le ülve fel bontottam a kaját és neki álltam.

-Mondok ezzel kapcsolatban valamit. De kérlek ne haragudjatok érte.-nézett ránk komoly arcal.

Mind a ketten le tettük az evő eszközeinek és rá figyeltünk.

-Azért adtam nektek ezt a munkát, hogy újra iskolába járhassatok. Amikor örökbe fogadtalak titeket onnantól kezdve magán tanulok voltatok és kicsit aggódtam, hogy mi lesz akkor, hogy ha oda kerültök majd az életben...Nem lesz egy barátotok se..nagyon aggasztott engem ez a dolog és mikor a tanáccsal össze ültünk és én kaptam ezt a feladatot arra gondoltam, hogy be íratlak titeket. -mondta el ránk nézve.

-Akkor te azt csináltad volna, hogy ameddig mi ezt csináltuk volna közben lett volna plusz pár embered akik ez után a toky manji gang után kutakodik. Igaz?-mondtam ki hirtelen mire csak egy halk igent kaptunk.

A velem szembe ülő fiúval egymásra néztünk majd elmosolyodva öleltük meg.

-Szeretünk apu-mondtuk egyszerre mosolyogva és már csak azt éreztük, hogy kissé remeg a vállai a férfinak majd szorosan ölelt magához ő is minket.

-Én is szeretlek titeket kölykök-nevetet fel.

Mikor vissza ültünk beszélgetni kezdtünk miközben ettünk. Mikor a kajálással végeztünk segítettek az én vöröses barna hajam be festeni feketére amiből az lett, hogy nem csak a hajam lett festékes ha nem a fürdő is. De a takarítást a két férfi megcsinálta ugyan is én biztos nem fogok vele szenvedni. Amint a festéssel végeztek megengedtem nekik, hogy kicsit le vágják a hajam.

-Vághatok neked fufrut?-nézett rám az idősebb férfi.-Tudod azt a pár szálas félét.-mutogatott.

Értettem, hogy mit akar így megengedtem. A vég eredmény nagyon jó lett. Valami hatalmas nagy borzalomra számítottam de helyette egész jó lett. Ki mentünk cigizni utána pedig néztünk egy filmet de mivel Jang ugy döntött hogy haza ugrik addig mi át rágtuk Kekivel a dolgokat, estére pedig vissza is ért a férfi aki nálunk alszik.

Furcsa érzéssel feküdtem le az ágyamban aludni. A gondolataim nem hagyták, hogy nyugalomban aludjak. Félelem van bennem. Mi van ha nem fogok senkinek se szimpatikus lenni? Mi van ha megismerik azt az énem amit nem akarom? Mi van ha?...Mi lesz ha?...Ezek a szokásos kis kérdések amikkel az ember túl gondolja a dolgokat amiket nem lenne szabad.