•Nightmare pt2. •

268 19 1
                                    

‼️+16‼️

A lánynak hosszú lila haja, fekete csíkokkal volt borítva olyan volt mintha Rant láttam volna csak lányban. A lány lassan gombolta ki ingét majd le vette azt és ceruza szoknyáját Rindou húzta le róla. A lány csak mosolyogva csókolta meg Rint aki magához húzta jobban majd nyakát kezdte csókolni amit a lány élvezett. Könnyeimmel küszködve néztem ahogy az a lány Rinduo ingét gombolja miközben testét csokolja végig majd innen már a szex volt a lényeg. De ezzel a lánnyal nem bánt olyan kedvesen és gyengéden mint velem. Folytogatta volt, hogy kissé fel pofozta amit persze mind a ketten élveztek szóval; szadista-mazoista szex.

Éreztem ahogy könnyeim patakokban folynak szememből. Próbáltam magamnak be mesélni, hogy ez nem igaz de sajnos igaz volt.

-Nem azért mutattam meg neked, hogy tönkre tegyem a kapcsolatotokat.-állt elém a rózsaszín hajú kezei közé fogva arcom és felemelte fejem, hogy rá nézzek.-Kedvelem a Haitani testvéreket, Rindout különös képp kedvelem. Amolyan....legjobb barát féle számomra. Azért mutattam meg neked ezt a videót, hogy tudd..Veled soha nem bánna ilyen kegyetlenül szex közben, és, hogy tudd...ez már régi felvétel na meg...ahogy hallottad a te neved nyögte Rindou -simogatta arcom.

Az ajtón valaki dörömbőlni kezdett kiabálva majd egyszer csak valaki be rúgta az ajtót. Sanzu oda nézett de én végig csak Őt néztem. Hirtelen ugrott neki valaki Sanzunak kiabálva. Hallottam a kiabálást de nem értettem egy szót se.

Ran guggolt elém simogatva az arcom hol rám hol pedig a két fiúra nézett. Lassan oda pillantottam. Rindou veri Sanzut aki hagyja magát Kakucho és Akashi pedig szedi Őket szétfele kisebb nagyobb sikerekkel. Vissza néztem Ranre aki felállt majd segített nekem fel állni majd ki mentünk a szobából. Kint Mikey várt aki csak szorosan megölelt amit viszonoztam.

-Haza szeretnék menni.-mondtam halkan.

Semmit nem mondott csak megfogta a kezem le mentünk és felhúzva a cipőnket indultunk meg.

-JaeHwa.-fogta meg karom Ran akire fel pillantottam.-Ezt kérlek vedd fel. Hideg van kint nehogy megfázz.-adott rám egy nagy pulcsit amiről tudtam, hogy nem az Ővé.

-Köszönöm.-öleltem meg szorosan amit viszonozott és adott egy homlok puszit majd szalad vissza a szobába testvéréhez.

Ki mentem Mikeyhoz akibe bele karolva sétáltam csendben. Nem beszéltünk, nem szólaltunk meg. De viszont nagyon jól eset a jelenléte.

-Fáj a lelkemnek.-álltam meg hirtelen az utcán lévő lámpa fénye alatt.

Mikey megtorpant és felém fordult.

-JaeHwa-Chin.-ölelt meg.-Sírj ha fáj. De viszont tudd ha segítsék kell csak mond.-ölelt szorosabban én pedig hozzá bújtam.-Szeret téged Rindou. Sanzu azt akarja, hogy tudj te is mindent Rinről ha már Ő mindent tud rólad.-ölelgetett majd picit dölöngélt velem ami nyugtató volt.

Mikor abba hagytam a sírást tovább mentünk majd otthon elköszöntem tőle megköszönve azt, hogy haza kísért és, hogy velem volt. Nem telt bele sok időbe Mikeyért jött egy kocsi ami haza vitte Őt. Bentről néztem ahogy el hajt a kocsi majd mentem egy forró fürdőt venni utána pedig pizsamámba bújva feküdtem be az ágyamba.

Próbáltam aludni ami nem ment. Hiába van csukva a szemem nem ment az alvás. Egy kezét éreztem meg ami arcomhoz ért. Hideg volt. Ki nyitottam a szemem és megfordultam, hogy szembe legyek vele hisz tudtam ki az.

-Én...Annyira sajnálom.-remegett hangja. Fel kapcsoltam a kislámpát, hogy lássam arcát. Szemei ki vannak sírva, arcán kis vér foltok vannak.-Mikor..ki engedtek minket én....én....-remegett hangja majd sírni kezdett magához ölelve.-Könyörgöm ne hagyj el.-suttogta.-Könyörgöm.

Nem bírtam meg állni, hogy ne sírjam el magam. Megszorítva felsőjét bújtam hozzá sírva. Úgy éreztem magam mint egy óvodás.

-Ez mikori volt?-próbáltam el tolni magamtól ami nem ment mert szorosan ölelt.

-Több éves. Két éve vagyunk ki engedve, ez a videó az első évben volt mikor is a Bontennel megnyitotuk az első bárunkat.-szipogott.

-Menj zuhanyozz le.-engedtem el.-És jól mosd meg az arcod. -amikor elengedett vissza bújtam az ágyba.

Egy pár perc elteltével sietős lépteket hallottam majd Rindou ugrott be az ágyba egyből a takaró alá bujva magához szorosan ölelve derekam amin persze kuncogtam. Nagyon édes volt ahogy ölelte derekam és bújt hozzám.

-Esküszöm bármit megteszek csak kérlek ne haragudj rám.-motyogta miközben hozzám bújt.

-Nem haragszom. Csak fáj...kicsit.-simogattam haját.

Hallottam ahogy szuszog amin mosolyogtam egy jót hisz olyan mint egy ártatlan kis gyerek. Habár Ő még az. Ahogy simogattam én is be aludtam de reggel furcsán éreztem magam így fel keltem és ahogy ki nyitottam szemeim Rint láttam meg ahogy kiskutya szemekkel vizslat. Ijedtemben hirtelen ültem fel és szívemhez kaptam.

-Bocsánat.-simogatta meg hajam majd ölembe tett egy tálcát amin volt gofri, palacsinta, tojás, és eper is.

-Honnan szereztél epret?-néztem rá meglepve hisz már október lesz lassan.

-Tudom jól, hogy imádod így Rannal le fagyasztottuk és meghagytam. Nincs semmi baja direkt fel vágtam látod.-mutogatja.-Hoztam neked kávét is.-mutat az éjjeli szekrenyen lévő bögrémre.

-Ez...Nagyon édes tőled Rinduo kedvesem.-mosolyogva néztem a fiúra aki persze halványan elpirult. Magam mellé tettem a tálcát és össze puszilgattam ami persze jól esett neki mert hümmögött.-Együk meg ketten ezt okes.-simogattam arcát amire bólintott majd mellém ült és úgy ettünk.

Délután be ugrottunk Kekihez. Kissé meglepetten hallgatta végig a sztorimat de én annál inkább voltam azon meglepve, hogy hamarabb megtudta ezt Rantől mint tőlem. Kekivel megbeszéltük, hogy veszünk fel embereket a kávézóba majd elköszönve tőle mentünk a kocsihoz amikor is csörgött a telefonom.

-Szia Mitsuya.-köszöntem bele a telefonba majd amint le tárgyaltam vele a dolgokat Rinre néztem aki kissé megfeszülve állt előttem. -Fél ötre mennem kell Mitsuya-kunhoz.

-Minek?-nyitotta ki nekem a kocsi ajtót.-A ruha próba miatt?

-Igen.-csuktan be az ajtót és amikor be ült rá néztem.-Arra gondoltam, hogy jöhetnél te is.-fordítottam fejem felé.

-Amugy is mentem volna.-fogta meg a kezem és úgy vezetett. El mentünk kajálni majd elindultunk az úti célhoz.

Finally found the perfect place Donde viven las historias. Descúbrelo ahora