Finally found the perfect place

• Jósnő •

Ahogy csuka volt a szemem el kapott a félelem. Éreztem ahogy kezeim remegnek, a mellettem ülő combom simogatta ami adott egykis nyugtatást.

A nő el kezdett latinul beszélni amit nem értettem majd amikor mondta, hogy nyissam ki a szemeimet csak tettem amit kért. Kissé szédültem de nem kerítettem nagyobb figyelmet a dolog köré. A nő elővett egy kártyapaklit majd ki tette elém.

-Húzz három lapot.-mutatott végig a lapokon.

Ahogy ki húztam a lapokat a nő elé tettem akinek az arcán láttam a furcsa tekintetett ahogy rám nézett.

-Mond kedvesem.. te nem voltál várandós?-kíváncsian nézett.

-Nem.-rázztam meg fejem. -Rindou vette el a szüzességem egy hónapja.-mutattam a mellettem ülöre.

-Egy gyermek lesz az életetekben.-mondta komolyan nézve ránk.-Lesz egy tragédia az életedben, egy váratlan halál. De viszont váratlan dolgok fognak ki derülni valamivel kapcsolatban.-mutogatta fel a kártyákat.-JaeHwa..Mond. Volt bármikor is valamiféle halucinációd?-könyökölt fel.

-Két nappal ezelőtt...Voltunk Rinel lovagolni ahol láttam egy nyuszit, meg simogatgam, majd aznap este hajnalban fel keltem, és ott volt bent a nyuszi ki ment a házból én meg követtem és az erdőbe ment ahol ott volt egy kisfiú. A nyuszi vitt el hozzá a kisfiú neve Min Jung. Azt mondta, hogy neki abban az erdőben lakik a családja de...nem követtem mert akkor talált meg Rindou mondtam is neki, hogy itt a kisfiú de Ő nem látta de utána már én sem láttam viszont volt egy fa kereszt amin az Ő neve állt. De utána való nap egész nap hallottam a kacaját és volt, hogy láttam is Őt az erdő szélénél.-mondatom végére szerelem magához ölelt akinek bele bújtam ölelésébe.

-Menjetek haza. Ezt pedig neked adom kedvesem.-a bal csuklómra kötött fel egy piros karkötőt.-Ez megvéd téged a gonosztól. Maradjon rajtad és ha telihold éjszakán egy kis vízbe hagyd este. -kacsitott egyet mosolyogva.

Fel álltunk és vissza mentünk a házhoz ahol össze pakoltunk majd haza mentünk.

-Jól vagy picim?-simogatta meg derekam Rin amin mosolyogtam.

-Semmi bajom. De rendelhetnénk valami kajcsit mert éhes vagyok.-simítottam hasamra.

Rin ameddig telefonált én le feküdtem a kanapéra és a plafont néztem. A nagy bambulásomból az hozott vissza, hogy Rindou a hasam kezdte puszilgatni. Arcom kissé meleg lett majd lassan rá néztem.

-Sz-szivem....-szólítottam meg de nem reagált semmit sem így hát lassan fel ültem mire rám emelte tekintetét.

Lassan arcomra simított én pedig tenyerébe bújtam.

-Ugye úgy fogsz magadra vigyázni mintha rám vigyáznál.-néztem szemeibe.

-Ígérem de akkor te is ígérd meg, hogy vigyázol magadra ha nem vagyok melletted!-nyújtotta felem kisujját, hogy így legyen az eskünk.

Amint megérkezett a kaja enni kezdtünk. De utána a fürdés után le feküdtünk aludni ugyanis ez a mai nap tényleg sok volt mind a kettőnknek. Próbáltam aludni de sehogy sem ment. A mellettem szuszogó Rin enyhített ölelésén, hogy tudjak forgolódni de csak rosszabb volt. Gondolva egyet másztam ki az ágyból és mentem be a dolgozó szobába. Ahogy le ültem az íróasztalhoz kezembe vettem az egyik képet amin apa, keki és én vagyunk.

Lassan simítottam rá a képre majd sóhajtottam.-Miért ilyen nehéz most minden?