Finally found the perfect place

• rabbit •

Ahogy ki mentem a folyosón megláttam egy árnyékot. El kezdtem le felé menni a lépcsőn mire a bejárati ajtó előtt meg láttam azt a nyuszit amit ma simogattam az erdőben.

-Hát te meg?-mentem közelebb mire el szaladt.

Ahogy az ajtóra pillantottam akkor láttam, hogy résnyire van nyitva. Fel kaptam egy köntöst és bakkancsom, kezembe kaptam egy zseblámpát majd ki szaladtam a nyuszi után ami ugyan arra a rétre vitt ki ahol ma voltunk. Lihegve álltam meg az erő előtt térdeimre támaszkodva. A pizsama ruhámon át fújt a hideg szél mire összébb húztam a köntösömet ami nem annyira véd meg a hidegtől de legalább melegen tart egy kicsit. A nyuszit néztem aki vissza ugrált elém majd füleit mozgatta.

Ahogy meg akartam szólalni egy gyerek kacajt hallottam meg. Kissé megijedtem majd elő vettem a zseblámpát és remegő kezekkel fel kapcsoltam. Körbe néztem és ijedten sikoltottam fel amikor magam előtt láttam egy kisfiút.

-Jesszusom!- kaptam szívemhez mire a kisfiú közelebb jött hozzám.

-Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni.-kedvesen mosolygott.

-Semmi baj kedvesem.-kuncogtam és elé gugoltam megsimogatva arcát ami jéghideg volt. Fekete haja kócos volt halvány barna szemei olyan megmagyarázhatatlanúl nézett ki.-Hogy hívnak?

-Min Jung.-mondta a kezében lévő macit ölelve.

-Hány éves vagy Jung?-öleltem magamhoz a kisfiut.

-6.-mondta fel nevetve és kis ujjain meg mutatta.

-Gyere. Haza megyünk és megkeressük a szüleid.-fogtam meg kezét és elindultam de Ő vissza fogott.

-Nekem itt lakik a családom.-mutatott be az erdőbe.

Furcsáltam de bele mentem a dologba így követtem a kisfiút miközben világítottam az utat. A kisfiú egész úton csak beszélt és beszélt amikor is hangos kiabálásra lettem figyelmes így hát megálltam és hátra fordultam.

Rinduot láttam meg ahogy ziháltan szalad felém majd amikor hozzám ért egyből karjaiba zárt szorosan ami következtében elestünk. Két ember jött még hozzánk akik gondolom az emberei. Szorosan öleltük egymást miközben hallgattam a zihálását.

-Miért mentél el?! Halálra rémülten!-kezdett leszidni miközben fel álltunk.

-Be jött a házba az a nyuszi amit ma láttunk el kezdtem követni és az erdő előtt találkoztam Jungal.-mutattam a kisfiúra hátam mögött.

Rin oda nézett majd értetlenül nézett.-Szívem...nincs ott senki.

-Oh ne butáskodj már.-kuncogtam és megfordultam.

Ekkor láttam, hogy tényleg nincs itt senki de viszont egy fa keresztet láttam meg tőlünk picit távolabb mire oda siettem. Ahogy megláttam a fa kereszten a nevet éreztem ahogy a lelkem is ki vándorol a testemből. Megdörzsöltem szemeim és mutató ujjaimmal végig simítottam a néven ami bele van vésve a fába; Min Jung.

Rin fel vett ölébe majd se szó se beszéd elindult. Vissza néztem az erdőre amikor ki értünk és megint láttam a kisfiút aki integetett és el szaladt be az erdőbe. Nem értettem a helyzetet. Sosem volt még velem ilyesmi. Álmodtam már olyan emberekkel akiket soha életemben nem ismertem de rá másnap vagy épp pár napra hallottam a haláluk hírét. Haza felé úton Rint hallgattam ahogy le csesz de viszont otthon amint az ágyba kerültünk úgy bújt hozzám mint egy kismajom.

Lassan elaludtunk de másnap Rindounak el kelet menni valamit el intézni így igazából egyedül maradtam. Mivel unatkoztam ki mentem a hátsó teraszra el szívni egy szál cigarettát de amint le ültem meg gyújtva a cigit megint hallottam a gyerek kacajt. Körbe néztem de sehol senki. Majd ez így ment szinte egész nap addig ameddig Rin haza nem ért.

El meséltem neki, hogy mi volt Ő pedig gondolva egyet el vitt egy jós asszonyhoz. A nő alacsony volt össze volt görnyedve a háza egy fa ház volt belül minden féle faragott dologgal. Le ültünk egy kerek asztalhoz megfogta a kezem.

-Csukd le a szemeid kedvesem.-mondta rekedtes hangon majd Ő utána én is le csuktam szemeim.

-Rin...félek.-mondtam remegő hangal mire egy puszit éreztem arcomon.

-Itt vagyok melletted nem kell félned.-tette kezét combomra.