Finally found the perfect place

•Erdő•

-Én nem ülök fel rá!

-Szépségem. Nem kell félned mögötted fogok ülni.

-Akkor sem!-tettem karba kezeimet és hátat fordítottam.

Most éppen Rin próbál arra rá venni, hogy üljek fel egy lóra. Félek a lovaktól hiába mondja mindenki, hogy vannak olyan emberek akik terápiájuk miatt járnak lovagolni és, hogy mennyit segített nekik, na meg, hogy milyen jó dolog is az. Nézni nagyon szeretem de én nem akarok fel ülni egy ekkora lóra.

Rin hátulról át ölelt fejét nyakamba furta és bele fújta a levegőt amin kuncogtam mert csikizet. El kezdte oldalam csikizni mire fel kacagtam és testem össze rándult majd hirtelen vett fel vállára mint valami krumplis zsákot majd ült fel velem együtt a lóra. Amikor óvatosan le ültetett ijedten kapaszkodtam kezeibe amikkel a ló kantárát fogta.

-Semmi baj. Itt vagyok.-puszilt tarkomra.

Próbáltam nem remegni. Egy az, hogy hideg van pedig egy farmer és egy bő fazonú kötöt baba kék pulcsi van rajtam amin egy kabát is van de még így is fáztam. A hátam mögött ülő rám terített egy meleg plédet majd kezeivel picit meglendítette a kantárt mire a ló elindult én pedig mint egy kisgyerek bújtam páromhoz aki halkan kuncogott rajtam.

-Ez nem vicces.-fordítottam hátra fejem hozzá.

-Oh pedig én nagyon élvezem.-mosolygott pimaszul.

Egy ideig csak sétálással mentünk miközben a takaróba bugyoláltam magam és nézelődtem. Rin kezét egy percre sem engedtem el. Egy hatalmas mezőre érkeztünk ahol a fűn már látszott a fagy és a virágok is megfagytak. Kissé köd lepte el a tájat és enyhe szürkület is volt.

-Ez nagyon gyönyörű.-mosolyogva nézelődtem. A mögöttem ülő nem szólalt meg így hátra rá néztem.

Ahogy rá néztem arcán egy lágy mosoly volt majd adtam állára egy puszit amin halkan fel kuncogott majd vissza fordultam előre.

Rindou nyelvével csettingetett mire a ló hirtelen két lábra ágaskodott és megiramodott mire fel sikítottam. Sírni kezdtem mikor egyre gyorsabban és gyorsabban szaladt a ló de Rin hangosan kacagott rajtam. Kissé rosszul eset, hogy kikacag de tudtam jól, hogy Ő ezt a tempót élvezi.

Amikor egy erdőbe értünk a ló lassítani kezdett mire sírásom el halkult. Mikor megállt remegve bújtam hozzá Rindouhoz aki csak nevetett tovább engem ölelve.

-Utálatos vagy!-szállni akartam le a lóról de inkább le estem a hátamra érkezve mire mégjobban sírni kezdett.

A lila hajú hangos kacagásba kezdett majd le szállt és segített fel állítani. Kissé haragos voltam rá hisz azért kacag engem ki mert pancser vagyok. Rindou ki kötötte a lovat utána pedig megfogta a kezemet és egy pár lépés után az erdő sűrűjébe érkeztünk. Csodálva néztem a kis nyuszikat amik minket néztek nagy füleiket hegyezve a hangok hallgatására.

-Rin...-mondtam halkan nevét le gugolva.

-Igen hercegnő?-simított hajamaba.

Egy kis nyuszi ugrált hozzánk. Lassan simogattam meg mire kezembe bújt és óvatosan fel vettem. Puha, szürke fehér bundája, bal szeme kék jobb szeme pedig szinte fekete színű volt. Megölelgettem a nyuszit majd elengedtem és ahogy le tettem el is szaladt.

Megfogva kezet hagytam, hogy vezessen miközben a vastag plédbe bújtam miközben nézelődtem. A séta közben valami furcsa hangot hallottam hátunk mögül így hirtelen hátra fordultam.

-Mi az szivem?-simogatta kezem Rin. Mikor rá néztem kíváncsian nézett.

Mondani szerettem volna valamit de így inkább megrázva fejem sétáltam vele tovább. Vissza mentünk a lóhoz majd amint felültünk rá haza felé indultunk. Egyre közelebbről hallottam azokat a furcsa hangokat.

Amint haza értünk el mentünk egy jó forró fürdőt venni.

-ugye, hogy meglepetést okoztam.-simogatta hasam a mögöttem ülő miközben élveztük a meleg vízet ami gőzölgőt.

Halkan kuncogtam.-Akkor is rosszul eset a kis lelkemnek, hogy úgy ki kacagtál.-fogtam meg kezét.

Tovább beszélgettünk majd ezt a napot el könyveltük egy lustálkodós napnak.

Hajnalok, hajnalán viszont én fel keltem mert nem tudtam aludni. Próbáltam először vissza aludni de mikor furcsa csörömpökest kezdtem hallani fel álltam az ágyból és elindultam ki.