Finally found the perfect place

•Secret•

Furcsa egyben ijesztő volt számomra a hirtelen tömeg körülöttem amit Hina egyből észre vett.

-Na na! Hagyjatok neki levegőt! Szegényt össze nyomjátok!-hesegetett arrébb pár embert akik csak szájukat húzták de engedelmeskedtek.

Amikor el érkezett az ebéd szünet ki szedtem a kajámat és írtam egy SMS-t Kennek, hogy nem e kajálunk együtt amibe persze bele ment. Lassan elindultam ki de Hina meg fogta kezem.

-Nem ebédelünk együtt?-mosolyogva karolt belém.

-Hát..igazából én Kennek kajálok. De örülnék ha jönnél te is.-mosolyogtam a lányra majd ki mentünk a megbeszélt helyre ami az udvar volt.

Ahogy közeledünk a helyhez láttam, hogy drága jó barátom nem egyedül van. Örültem neki, hogy szerzett új barátokat. Amint oda értünk köszöntünk és le ültünk közéjük.

-Én Sano Manjiro vagyok de hívj csak Mikeynak.-mosolyogva nézett rám az alacsonyabb szőke hajú.-Ő pedig mellettem Ken Ryuguji de mindenki Drakennek hívja, Ő pedig Hanagaki Takemicchi.-mutatott a monoklis fiúra aki kissé zavarban van.

-Örülök a találkozásnak. Kim JaeHwa vagyok.-bicentettem majd el kezdtünk enni.

Azt hittem, hogy Hina mellém ül de helyette Takemicchi mellé ült amin csak  mosolyogtam egyet hisz virít, hogy szerelmesek egymásba csak nem mondják ki. Lassan eszegettem néha néha el csórva egy falaltott a mellettem ülő Kekitől aki persze ezt nem bánta és Ő is ugyan úgy csort tőlem. Ahogy hallgattam a többiek beszélgetését le szűrtem, hogy ez a Mikey nagyon egy gyerekes egy személyiség ami persze cukin áll neki. Mikor Hina el mesélte, hogy fel pofozta Őt kuncogtam na meg persze meg is lepődtem hisz nem néztem volna ki belőle, hogy fel merne pofozni egy fiút.

-Na és te Hwa?-érdeklődve nézett rám Mikey.

-Hm? Mi én?-értetlenül néztem hisz annyira bele merültem a gondolataimba, hogy nem vettem figyelembe azt, hogy mit is beszélünk.

-Van barátod? Mármint tudod, hogy értem.-aranyosan mosolygott.

-Nincs.-vágtam rá egyből ami kissé furcsa volt hisz azt mondják, hogy aki hirtelen vág rá egy ilyesfajta kérdésre egy nemleges választ az tagadja a dolgot.

-Hm..-ennyi volt a válasza majd a mellettem ülő Kekit kezdte faggatni, hogy neki van-e barátnője. Persze egyből mondta, hogy hát nincs.

-Na és ti amugy milyen kapcsolatban álltok egymással?-nézett ránk Takemicchi.

-Örökbe fogadott testvérek vagyunk.-mondtuk egyszerre mire kissé értetlen arcokat kaptunk.

-Rólam a szüleim le mondtak mikor egy éves voltam, Keki pedig mikor már két éves volt mikor ott volt. Minek már két éve, hogy örökbe fogadott egy férfi akit igazabol nem rég fogadtuk el, hogy úgy szólítsuk, hogy apa.-mosolyogva folytattam.

Még egy kis ideig beszéltünk majd vissza indultunk a termeinkbe.

-Hina..-mondtam ki nevét előre nézve.

-Igen?-nézett rám kíváncsian én pedig megálltam vele szembe.-Neked tetszik Takemicchi?-kérdeztem direkt halkan, hogy más ne hallja. Válaszul csak egy piros arcot és egy felcsillanó szemeket kaptam.

-Szóval igen.-mosolyogtam.-Ez nagyon édes.-öleltem meg a lányt majd lassan újra el indultunk.

Amint le ültünk a helyünkre, Hina egy nagyon pici cetlit tett az asztalomon amire kíváncsian néztem.

"Kérlek senkinek ne mond, hogy tetszik nekem Takemicchi-kun"

Elmosolyodva néztem az előttem ülőre aki oldalasan ül engem nézve. Fel mutattam hüvelykujjam jelezve neki, hogy okes.