Ellenségek és barátok

7.rész

Meg vacsoráztunk és leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Nagyon gyorsan el telt az idő és Robby már el ment aludni és mi meg be mentünk Sam szobájába. 

- Már csak 3 nap és mentek a bajnokságra.-mondta Sam miközben már takaróztunk be.

-Igen, már várom.-néztem rá.

-Biztosan jól fogtok teljesíteni.-fogta meg a vállam.

-Remélem..

-Valami baj van?-vette észre, hogy baj van.

-Annyi, hogy nem szeretnék Miguel-el és Eli-vel harcolni...barátaim.

-Vannak az életben nehéz döntések, de megfogjátok oldani.-fogta meg a vállam.

-És mi van Robbyval?-kérdezte izgatottan.

-Mi lenne? Barátok vagyunk.-pirultam el.

-Barátok, mi?-röhögte el magát.

-Inkább alszok mert holnap korán kell kelnem.-röhögtem el magam és elaludtam.

Reggel már kint ültem a lépcsőn és nagyon elmélyedtem a gondolataimban mikor is valaki megzavart.

-Szia, hogy vagy?-jött oda Robby.

-Szia, semmi különös...csak gondolkoztam.

-Na és min?

-Csak a bajnokságon..-nem tudtam befejezni mert megjött Mr.LaRusso.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt Mr.LaRusso!

-Jó reggelt Mr.LaRusso!

El kezdtük az edzést és az volt a feladat, hogy ha Mr.LaRusso szól akkor ki kellett védeni egymás támadását. Mikor támadtam Robby kivédtem és ez így ment sorban. Mikor ezzel végeztünk akkor nyugodt környezetben gyakoroltunk ütések és védések nélkül. Vége lett az edzésnek és megköszöntem, hogy ott aludhattam és elmentem haza.

-Szia anya!

-Szia édesem, milyen volt?

-Nagyon jó, és már csak 3 nap a bajnokságig.-mosolyogtam.

-Örülök, kész van az ebéd úgyhogy jókor jöttél.

-Rendben.-megebédeltem majd megnéztünk otthon egy filmet.

-Anya, elmehetek sétálni egy kicsit?

-Persze de legkésőbb 7-re(délután) itthon vagy!

-Oké! Szia!

Elindultam a park felé  és láttam, hogy Miguel,Eli meg még pár ember ott ül egy padon és gondoltam oda megyek.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia Laura! Hogy...-nem tudta befejezni mert Eli közbe szólt.

-Mit keresel itt?-bunkózott Eli.

-Erre jártam és megláttalak titeket, gondoltam köszönök.-vettem észre, hogy valami nincs rendben.

-Eli fejezd be!-szólalt meg Miguel.

-Mért fejezném be?-kérdezte.

-Valami gond van?-tettem fel a kérdést.

-Nem, nincs semmi nyugi.-vágta rá Miguel.

-De igen is van!-(Eli).

-Gyertek, hadjuk őket 4 szem közt.-mondta Miguel és arrébb mentek.

-Eli mi a baj?-kérdeztem aggodóan.

-Azt, hogy elhanyagolsz minket!-ódított rám könnyesen.

-Eli...én nem...-nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott.

-Nem? Mikor volt utoljára, hogy elmegyünk négyen valahova?-folyt le egy könny csepp.

-Régen...és ez engem is zavar de a bajnokságra kell edzenem. Nem akarlak titeket elveszíteni.-csuklott el a hangom és láttam ahogy Eli végig nézi ahogy folyik le egy könnycsepp az arcomon.

-Régen..-mondta és elsétált majd oda jött Miguel.

-Tudom, mennyit kell edzened és megértem...majd meg fog nyugodni.-mondta Miguel és megfogta a vállam.

-Nem! Mert igaza van és ezt sajnálom...én nem akartalak titeket elhanyagolni.-kezdem el sírni.

-Nem hanyagolsz el..-ölelt meg.-Barátok..örökké.-mosolygott majd elment.

Folytatom...