Ellenségek és barátok

26.rész

Már egy hete, hogy vége a karaténak és épp Miguelt akartam látni mivel azóta nem láttam. Bekopogtam és az anyja nyitott ajtót.

-Jónapot Ms.Diaz, itthon van Miguel?

-Laura...

-Valami gond van?-halkultam el.

-Bárcsak azt tudnám mondani, hogy nincs.

-Mi történt?

-Miguel elment megkeresni az apját..

-Mexikóba ment?

-Igen..-elcsuklott a hangja és elsírta magát, megöleltem és én is bekönnyeztem.

-Nyugodjon meg...vissza jön.

-Johny nemsokára indul keresni.

Gyorsan bekopogtam Johnyhoz.

-Laura?

-Hagy menjek megkeresni Miguelt..

-Nem! 

-Mi? Miguel a legjobb barátom.-Robby kijött a szobából.- Nem bírnám ki ha valami baja esik...-elsírtam magam.

-Vissza hozzuk...épségben.-lépett oda Robby.

-Ígéred?-kérdeztem elcsuklott hanggal.

-Igen...-megölelt és kezdtem megnyugodni.

Haza mentem és csak múltak a napok és a szobámban feküdtem és nem kaptam semmi hírt. Egy nap megcsörrent a telefonom és Miguel volt az.

-Miguel?

-Laura, szia..sajnálom hogy elmentem.

-Ugye jól vagy?-csuklott el a hangom

-Igen jól.

-Hol vagy?-Sírtam el magam.

-Hé hé...ne sírj, nincs baj.

-Mikor jössz haza...?

-Nem tudom...de mennem kell.

-Miguel kérlek ne te..-letette és elsírtam magam.

Rögtön felhívtam Ms.Diazt.

-Jó napot Ms.Diaz.

-Szia Laura

-Miguel hívott és elmondta hogy minden rendben van...

-Hála istennek...mondta hogy hol van?

-Kérdeztem de nem válaszolt rá...

-Szólok Johnynak.-mondta és letette.

Napokon keresztül nem tudtam aludni de egyik nap csengettek...

-Miguel...-elsírtam magam és megöleltem.

-Laura...-hallottam hogy elcsuklott a hangja.

-Féltem..,hogy valami bajod esik.

-Jól vagyok...

Folytatom...