Teen avengers - Amelia Rogers

3.

Már egy ideje csak fetrengek az ágyban, nem csinálva semmi érdekeset.
Ava is bejött megnézni mégis mit csinálok, hogy ilyen jól elvagyok, majd áradozott egy sort Lucasról és hamar el is ment a dolgára, én pedig élveztem a csöndet.
De persze mint minden jó, ez sem tarthatott sokáig.

– Remélem, hiányoztam – jelenik meg apám az ajtómban, kopogás nélkül benyitva. Lerakom telómat a kezemből, majd rá vezetem tekintetem.

– Számból vetted ki a szót.

– Látszik, kitől örökölted lehengerlő humorodat. – Megrázza a fejét, majd pár pillanattal később közelebb jön hozzám. – Csak azért jöttem be, hogy szóljak, megjöttek a nagyok, a délutáni gyakorlatukról. Illene bemutatkoznod nekik.

Így nincs más választásom, mint elindulni lefelé apa után, lelkiekben pedig amennyire csak tudok, megpróbálok felkészülni a fura pillantásokra és a kellemetlen szituációra.

– Úristen, csak nem Amy? – kiált fel hirtelen egy hang, ahogy a lépcsőkön sétálok lefelé.
Hú de utálom ezt a becenevet.
Felkapom a fejemet, így észreveszem, hogy egy vörös hajú, talpig fekete ruhába öltözött nő néz rám csodálkozva.
Erre a kérdésre mindenki más is felénk kapja a fejét, én pedig reflexszerűen apukám mögé lépek.

Vagyis csak lépnék, ha nem fogná meg a karomat, és tolna vissza eredeti helyemre.
Már most tudom, hogy rossz ötlet volt ez az egész.

– Én vagyok az, igen.

– Biztos nem emlékszel rám, utoljára akkor találkoztunk amikor majdnem kopasz voltál és járni se tudtál – vihog tovább aranyosan. – Natasha Romanoff vagyok, Steve-el pedig nagyon jó barátok voltunk fiatalabb korunkban.

– Még most is azok vagyunk – egészíti ki őt apa.

Natasha figyelembe sem véve válaszát, tovább mosolyog rám.

– Olyan szép nagylány lettél! Én már első pillantásra megmondtam az apádnak, hogy különleges arcod van, és gyönyörű leszel nagyobb korodra.

Ahogy ennek a számomra idegen embernek hallgatom a hosszú mondókáját arról, mennyire más vagyok mint babakoromban voltam, vetek néhány pillantást a többiekre is.

Ava egy rá nagyon hasonlító nővel álldogál, feltételezem ő lesz az anyukája. Alig látszik rajta hogy idős lenne, csupán néhány ránc helyezkedik el szemei alatt.
A szőke hajú, kék szemű srác, akit Ava is annyira emlegetett, egy szakállas, nála sokkal magasabb és termetesebb emberrel beszélget, Alex pedig szintén egy idősebb, ám vele egymagas férfi mellett nézelődik.
Mindegyikük teljesen hasonmása szüleiknek, csak fiatalabb verzióban.

Hallani már hallottam a szuperhősök nevét apámtól, így viszont sokkal könnyebb azonosítani is őket. Azért megvárom, hogy bemutassák magukat.
Először ezt Wanda teszi meg, apró tenyerét felém nyújtva.

– Szia Amelia, Wanda Maximoff vagyok, a férjem pedig Vízió, aki általában túl elfoglalt, hogy ott legyen olyan programokon, ahol nincs életveszélyben senki.

Mondatán elnevetem magam, aztán nyugodtabb mosollyal fogok vele kezet.

Utána a nagy és híres Thor áll elém, így érzékelem hirtelen, mennyivel magasabb nálam. Biccent egyet nekem, ahogy ő is felém irányítja kezét.

– Thor Odinson vagyok, Odin azgardi isten fia-

– Drága testvérem, szerintem ezt már mindenki tudja rólad, még azok is, akik eddig egy barlangban éltek – jelenik meg váratlanul Loki mellettünk, majd arrébb lökdösi a bátyját, aki végül nagyokat kacagva hátrébb is megy. – Hadd mutatkozzak be, Loki Odinson vagyok, a létező legjobb szuperhős és egy ideje igazi bosszúálló tag is. Vagyis inkább megöregedett bosszúálló.