Teen avengers - Amelia Rogers

12.

– Gyönyörű... – Szinte suttogom a szavakat, ahogy körbenézek a fiú kis helyén.
Kiterítve a földön, a pokróc mellett pár gyertya, és egy gyerekpezsgő. – Ezt meg mégis miért csináltad?

– Gondoltam, megünnepelhetnénk, hogy az elmúlt időben egyre jobban teljesítesz – vonja meg a vállát.
Széles mosollyal ülök mellé.

– És a gyerekpezsgő? Azt ugye tudod, hogy ittam már alkoholt?

– Hmmm. Nos, reméltem, hogy valami ilyesmit mondasz, dee nem szabad inni. Hiszen holnap edzés! És bármikor hívhatnak a többiek is, hogy segítsünk be. – Nagyot sóhajt, végignéz rajtam. – Tudod, a szuperhősök sosem pihennek.

– Szóval van most is nálad valami erősebb?

– Mintha semmit nem hallottál volna meg abból, amit mondtam – neveti el magát. – Miért akarsz annyira erőset inni?

Elmeséljem neki, mi történt a délután folyamán? Nem biztos, hogy olyan jó ötlet lenne. De, végülis a felügyelőnk. Kéne tudnia arról, mi a helyzet.

– Hát...az a lényeg igazából, hogy ez bonyolult. – Istenem, miért nem tudom egyszerűen megmondani neki a dolgokat?

A szemeire kapom tekintetem, amit viszonoz. Aztán elfog a bűntudat, amiért nem tud semmiről, és szinte érzem, ahogy elhagy az ellenkező énem.

– Ava szerelmes Lucasba, de ő meg azt hiszem engem kedvel, és Morgan is olyan bunkó velem, de nem is értem miért pedig én nagyon kedves vagyok vele annak ellenére is hogy konkrétan flörtölget veled folyamatosan és...

– Amy! – Peter hangja szakít félbe, ahogy egyik kezét vállamra teszi. – Nyugodj meg. Csak sorban.

– Ezért kell a pia!

További szavak nélkül veszi elő táskája mélyéről a boros üveget. Önt a két pohárba, aztán koccintunk egyet, és nekem sikerül egyben lehúznom az egészet. Kicsit fintorgok, de hamar túlteszem magam rajta.

– Tyú, nem aprózod el! Tehát, mi ez az egész szerelmi dolog?

Istenem! Olyan édesen kérdezi ezt meg, hogy képtelen vagyok bármi mást is mondani neki, mint a színtiszta igazságot.
Nem mintha hazudni akarnék neki. Csak...nem is tudom.

– Jóban lettem Ava-val. Wanda gyerekével. Aranyos lány, és elmondta, hogy tetszik neki Lucas. Ami tök jó, csak az a baj, hogy mint ma kiderült, Lucas nem érez így. Egyáltalán nem. Sőt, megcsókolt!

– És örültél neki?

– Peter, hogy örültem volna?!? Hát Ava nagy szerelme!! – Az üvegért nyúlok, öntök ki még kettőnknek. – Borzasztó lesz összetörtnek látni, amikor Lucas visszautasítja szegényt.

– De, ha nem lenne Ava a képben, visszacsókoltad volna?

– Miért akarod ennyire...óh. – Egy pillanatra megáll a világ. Amíg a felismerés eljut az agyamig, aztán fel is fogom. – Valaki miatt kérdezed! Mert valakinek bejövök, és az a valaki beszélt veled, hogy vajon mi van az én szerelmi életemben, és így akarod kideríteni! Háh! Lebuktál.

A fiún hamar átfut egy hitetlenkedő tekintet, aztán elveszi a kezemből az üveget.

– Jó, szerintem ne igyál többet. Csak butábbá tesz annál, mint amilyen vagy.

– Pff!! Most ezt csak azért mondod, mert rájöttem. – Kinyújtom rá a nyelvem, közben óvatosan a pohár irányába nyújtom karom. Sajnos nem jön össze a kísérlet, elkapja kézfejem, aztán mindketten odakapjuk a tekintetünk.