Minden kiderül

19. fejezet

- Megjegyeztél mindent ?
- Igen.
Ekkor lépett be az ajtón Parker.
- Jó reggelt kisasszony, Kovács.
- Jó reggelt tizedes.
- Hivatott, miben segíthetek?
- Dr. Shermannal beszéljen, hogy ma nem tudunk menni. Mondja meg, hogy pihenünk kicsit és közben készülök a holnapra.
- Ahogy óhajtja hölgyem.
Johnatan felhívta a kutatót, aki jóvá hagyta a kérést, illetve egy labor eredményt küldött a hotelszobába amit ma kellett volna átadnia. A papíron a nedvek esszenciájának vizsgálata volt feltűntetve. Találtak vegyesen egészséges és káros anyagot is a szervezetre, de van olyan anyag mely ismeretlen még mindig. Egész nap pihengetett, gyógyulgatott Melinda. Ma volt ideje mindent átgondolni. Arra jutott, ha holnap sikerül a Nagy leleplezés akkor utána rátérhet Eleanor kiszabadítására. A holnap kulcs fontosságú, ha elrontják komoly bajok lesznek. Hamar eltelt az idő és mire észbe kapott Farkas addigra már a Nap is eltűnt az égről és a csillagok átvették helyét. Miután Márk és Robi elaludt, Norbi átment a lány szobájába.
- Elkészültél?
- Igen.
- Hol van a sminked?? Mi lesz ha így meglátnak??
- Nem fognak meglátni! A hang kutatáshoz meg nem fog kelleni. Ne aggódj, reggelre itt leszek.
- Rendben.
Kovács visszament a szobájába, Farkas pedig elviharzott. Az erdő előtt megállt. Elgondolkodott, hogyan kezdje el keresni,  majd egy ötlettől vezérelve megpróbálta ugyanazt a hangot kiadni mint a messze hívó szó.
- Aaaaaaaa.
- Aaaaaaaa.
A hang válaszolt, Melinda elsőre megijedt, mert sosem jött ki ilyen gyönyörű hang a torkán, mint most. A sziréni hang után erett a rengetegbe. Egy ideig bolyongott a fák között, majd egyszer megállt, úgy érezte közel van a hang forrása.
- Aaaaaaa.
Ekkor a vele szemben lévő bokor megrezdült. A lány rémülten állt, majd egyszer egy rózsaszín, tüskés lila hátú macska ugrott elő. Édes, cuki tekintette elvarázsolta a hölgyet. Elmosolyodott.
- Aaaaaaa.
A macska nézet rá aztán válaszolt.
- Aaaaaaa.
Ezután cuki tekintette megváltozott, sőt maga az alakja is. Édes szemei korom feketére változtak, óriási fogai lettek és elkezdett fojni a nyála. A helyzet olyan volt, mint mikor az éhes ragadozó kiszemeli áldozatát. Ekkor megszólalt a lény.
- Ki kell állnod egy próbát...
- Milyen...
Ezután átváltozott...egy lány lett belőle, akinek szeme teljesen fekete, vér folyt belőle, fehérneműt viselt ami tiszta vér volt, hátborzongató mosolyától a vér is megfagyott Melindában.
- Nem ez nem...
Felismerte...ez ő volt. Pontosan így nézet ki mikor megölte bőrarcút.
- Ilyen vagy, te ez vagy- mondta a macska.
- Nem, én nem vagyok ilyen.
- DE! Mond el milyen érzés volt....MOND EL! NE HAZUDJ MÉG SAJÁT MAGADNAK IS!
- Beismerem ....igen jó volt... jó volt megölni, megkönnyebültem. (Zokogott Farkas) de nem vagyok gyilkos!
- De az vagy! Szeretted nézni ahogy szenved...nevettél rajta, szórakoztató volt számodra...
- Akkor sem vagyok gyilkos!
- De! Ha valaki belekóstol ebbe....nincs megállás. Nem tudod fékezni önmagad...
- Elég hagyd abba!! (Lerogyott a földre, közben sírt) Nem vagyok...nem vagyok gyilkos. Már bánom amit tettem. (Lassan felállt és kihúzta magát)
- Nem bánod, és a szeretteid is úgy fogják végezni mint ő!!!
- ELÉG, NE HAZUDJ. IGENIS MEGBÁNTAM! NEM VAGYOK GYILKOS! ( letörölte könnyeit, majd mérgesen folytatta tovább) A SZERETTEIMNEK SOSEM ÁRTANÉK!!! HAGYD ABBA!!
Ekkor a lény vissza változott eredeti állapotába. Melinda nem értette ezt az egészet. A macska mögött egy idős japán hölgy jelent meg.
- Gyere utánam gyermekem.
Farkas nem szólt csak követte. Egy fél órán belül egy kisebb tóhoz értek.
- Ülj le lányom.
Teljesítette a hölgy kérését.
- Tudom, hogy nem értesz semmit...ki vagyok én, ki ez a lény és mi volt a próba lényege...
- Igen, valóban nem értek semmit.
- Beszélgessünk kicsit...hogy érzed magad?
- ...azt hittem választ ad az előbb történtekre...
- Hogy vagy, mit érzel?
- ...most azt érzem, hogy megkönnyebültem...
Elmosolyodott a nő.
- Akkor kiálltad a próbát...
- Ne haragudjon, de még mindig nem értem...
A lány felé fordult és megfogta a kezét.
- Az én nevem, Takako.
- Takako?
- Azt jelenti, jámbor. Te neved lányom?
- Melinda.
Mosolygott rá Takako.
- Miért mosolyog ennyire?
- Találó a neved, olyan mintha a szüleid tudták volna, hogy megvéded majd az embereket.
- Ezt hogy érti, honnan tudja, hogy megvédem az embereket?
- A neved jelentése hárfából készült pajzs. Szelíd és védelmező.
- Takako elmondja nekem mi volt a próba lényege?
- Mitől félsz a legjobban?
- Ez most, hogy...
- Csak válaszolj a kérdéseimre gyermekem, mindent meg fogsz érteni.
- ....én...magamtól félek a legjobban...
Hajtotta le búsan a fejét Farkas.
- Féltél mikor megláttad magad?
- Igen...
- Miért pont saját magad a legnagyobb félelmed?
- Félek, hogy valakit bántok úgy, mint...azt a gyilkost...nem akarok ártani a szeretteimnek.
- Elmegyek egy pillanatra, de itt hagylak Tildával.
- Tildával?
Ekkor háta mögött elé sétált a macska aki hozzábújt és elkezdett dorombolni.
- Jelentése dicsőséges, híres harcos...(súgta az asszony)
Elment Takako és ott maradtak ketten. A tó partján üldögéltek. Nézte a vizet, melyen a Hold tükörképe ragyogott.
- Tilda mi vagy te? Miért pont engem hívtál a sok millió ember közül?
A lény nem válaszolt csak dorombolt tovább. Melinda az ölébe vette és simogatta. Nem sok idő kelletett mire rájött...a próba lényege az volt, hogy legyőzze legnagyobb félelmét.
- Látom megértetted...(jött vissza a hölgy)
- Olvas a gondolataimban?
- Lehet (kuncogott Takako) Tilda az utolsó a fajtársai közül...mindegyikőjüknek meg volt írva ki a gazdája és mi lesz a sorsa. Én irányítottam a gazdájukhoz, a sors elkerülhetetlen....
- Akkor most én...
- Igen, te vagy a gazdája.
Ekkor meghajolt előtte a macska.
- Úrnőm, alázatos szolgád és barátod vagyok.
- Nem hiszem el...de hogyan?
- Megírták, hogy az utolsó macska gazdája mindenidők legnagyobb küzdője lesz. A legdicsőségesebb harcos, az élet harcosa, aki szembe száll a halállal. Ő mostmár az életed része elválaszthatatlanok vagytok mostantól...elvégeztem a feladatom, megyek is a dolgomra...
Amikor Melinda ránézett volna az idős asszonyra eltűnt. Nem volt sehol.
- Takako?? Hol van?? Jöjjön vissza még lennének kérdéseim!
- Már csak ketten maradtunk.
- Hova tűnt?
- Csak a hangját hallottad rajtam keresztül, már 20 éve meghalt.
- De, de én...
- A képzeleted volt és ez a hely. Örülök, hogy megtaláltam a másik felem.
- Mi lett volna ha nem sikerül kiállnom a próbát?
- Meghaltál volna...aki nem bírt szembeszállni a félelmeivel azt megöltem. Ez a képességem...
Mostantól veled megyek mindenhova, segítek amiben csak tudok.
- Ami azt illeti lenne valami amiben tudsz segíteni...