Minden kiderül

24. fejezet

Utolsó nap...mai nap dől el, hogy Melinda életben marad-e. Mindenki ideges és várja a fejleményeket. A lány már 1 hete küzd az esszenciával. Agyát lassan eléri a nedv, nyakán kezén, lábán már az erei annyira látszódnak, hogy egy apró mozdulat és szétpattannak. A doktorral együtt nehezen veszi a levegőt...mind a ketten tudják, hogy a mai nap az utolsó...amikor még egy végső lélegzetet lehet venni...
- Nem...nem!!! (Állt arrébb a doktor az asztaltól, kezei remegtek)
Ránézet a matracon fekvő hölgyre. Tekintetük találkozott. Melinda remegett, látszott rajta a fájdalom, a végső kín...de nem mondta, hogy fáj...nem szólt semmit...csak nézte az üres plafont.
- Doktor (lépett oda Henderson, majd vett egy mély levegőt) Nézzen rá...szereti?
049-nek könny szökött a szemébe.
- Én?...Nem...nem szeretem...Hanem imádom...megtaláltam a másik felem, ami el fog veszni (sírt)
- Ha most feladja akkor igen. Még van 5 óránk! Meg tudja csinálni!...a szerelméért...a másik feléért.
Logan elhagyta a termet. A doktor nézte kedvesét egy darabig majd újra az asztalhoz lépett. Remegő kezeivel az asztalra csapott.
- Nem...NEM...NEM HAGYOM! HOZZANAK BE TOVÁBBI TESZTALANYOKAT!
Az O5-ös testület teljesítette minden kérését. Most patkányokat hoztak be, mert túlságosan sok emberi tesztalanyon kísérletezett a lény. 049 könyörgött az emberi tesztalanyokért és csak 5-öt engedett neki a testület.
- NEM HISZEM EL! (lökte arrébb mérgesen a patkányt 049)
Az állat megpróbált elszaladni, de a doktor rálépett a farkára.
- Még mozogsz?..(Nevetett majd nevetése sírásba torkollott)...te és a barátaid segítetettek nekem ezt megvalósítani...ezt a borzalmat...(ezután leszúrta egy szikével)
- Nem értem...NEM ÉRTEM MI A BAJ...(Sírt, aztán abbahagyta, mintha eszébe jutott volna valami, felnézet)
- A patkányok...ez lesz!...csak hogy kellene?
A doktor elővette bőrkötésű naplóját és jegyzetelt. A kitépett lapok a vegyszerek mind szanaszét hevertek az asztalon, átláthatatlan volt az egész. Lesepert mindent az asztalról, majd újrakezdte az egészet. Háromnegyed óra múlva Johnatan idegesen lépett be a zárkába.
- 049 20 perc van hátra!
- Az nem lehet...nem elég az idő!
- Sissen!
Teltek a percek, a lény próbált gyorsítani a tempón, de a gyógymód nem készült.
- Doktor...(szólt remegve Melinda)...jöjjön ide kérem.
- Nem mehetek kedves, még nem...
- Már csak pár percem van...kérem...
049 szomorúan látta be, hogy nem tudja megmenteni szerelmét. Odament hozzá, karjába vette. A lány megsimogatta gyöngéd, remegő kezével a doki arcát.
- ...figyeljen rám jól...nem tehet arról, hogy meghalok...nem tehet semmiről...ne okolja magát...
- ...de én...
- ...nem...nem a maga hibája...Gracia tette...
- ...de ha nem találom fel az esszenciát akkor...
- ...akkor sosem találkozunk...és sosem ismertem volna meg egy ilyen jó embert...
- ...nem vagyok sem jó sem ember...de ön igen kedvesem
- ...de, jó ember...tudja miért jött létre ez az alapítvány?
-...hogy a veszélyes lényeket befogják...
- ...igen...de van egy vicces dolog...nem minden lény veszélyes...maga sem az...csak más...a másságot nem tudják az emberek elfogadni...különleges...
- ...Kedves én...(sírt)
- ...Ne sírjon doktor...majd vigyázok magára...fentről
- ...de én azt...azt akarom...hogy...itt legyen velem...
- Mindig magával leszek...itt...(a szívére mutatott, majd becsukta szemeit és nem lélegzet tovább)
- NEEEEEEEE....(Ölelte szorosan magához) NE MENJEN EL....KÉREM...
- 049...(lépett hozzá Johnatan)...engedje el.
- Nem...(sírt)
- Már nem tehetünk semmit, hogy visszahozzuk...tegye le...kérem.
049 nem szívesen, de letette a hölgyet. Fájt...fájt mindenkinek...de legfőképp a lénynek
- Nem...nem...
- 049 fogadja el...
- NEM! (törölte le könnyeit) Megmentem!
- Már meghalt.
- Kérem tizedes, hadd próbáljam meg feltámasztani...már nincs mit veszítenem.
Parker bólintott. A doktor az asztalhoz sietett és nekiállt befejezni a gyógymódot. Pár percen belül meglett az orvosság.
- Elkészült! (Szólt 049)
- Biztos benne?
- Igen tizedes.
A doktor odalépett Melindához. Karjaiba vette, majd feltette a boncasztalra. Megfogta gyöngéden a kezét, utána belefecskendezte az orvosságot.
- NE ....SIKERÜLNIE KELL!
- Doktor...
- HAGYJON...VELE AKAROK LENNI...
Megsimogatta a lány arcát majd finom csókot hintet ajkaira.
- SZERETEM MAGÁT KEDVES.
-...ÉN IS SZERETEM MAGÁT DOKI...
Mosolygott rá a lány. Visszanyerte színét és erei nem látszódtak. Egészséges volt.
- Ezt nem hiszem el...(mondta Johnatan) Sikerült!...örülök, hogy befejezte a gyógymódot.
- Én köszönöm, hogy megengedte. (Kezet fogtak)
- Köszönöm doki.
- Ez csak természetes szerelmem.
Finoman felemelte fejét majd gyöngéden megcsókolta Farkast.
- Hozhatjuk a menyasszonyi ruhát? ( jött be boldogan Henderson és Norbi)
- Igen. (Mondta mosolyogva 049)
- Gratulálunk 049. Kiváló munka.
- Köszönöm.
- Menjünk hadd ünnepeljen a gerlepár.
Ezen elmosolyodtak. Mikor mindenki kiment a teremből 049 segített felülni a lánynak, majd megcsókolta.
- Szeretlek.
- Szeretlek.