Minden kiderül

27. fejezet

Eljött az este. Mindenki készen állt. 3 ember fogja irányítani a csapatokat. Dél-keletről Johnatan 10 katonával és Old Mannel, észak-keletről Henderson 10 katonával és Tildával, Melinda nyugatról úgyszintén 10 katonával és Pierrottal.
- Mindenki elfoglalta a helyét?
- Igen kisasszony. (Mondta Henderson)
- Remek. Old Man, Tilda teljesítsétek a tizedesék minden parancsát.
- Igenis!
Megfordult és Pierrot szemébe nézett, megsimogatta a lény arcát.
- Segítek Eleanornak ha teljesíti a parancsaim.
- Rendben, de tegyen meg valamit.
- Miről lenne szó?
- Ha haldoklom...vagy bármi történne velem...mondja meg a lányomnak, hogy sajnálom és...(elcsuklott a hangja) szeretem.
- Vigyázok magára és a lányára is.
- Köszönöm.
- Kezdhetjük az akciót? (Kérdezte Johnatan)
- Igen.
Megkezdődött a támadás. Elindultak a csapatok. Hendersonék támadtak elsőnek a kis faházra, utána Johnatan csapata is megérkezet. Betörtek , de senki nem volt ott.
- Nincs itt senki! ( Mondta Henderson)
- Valami itt bűzlik! (Mondta Melinda)
- Csak nem minket kerestek? (Szólalt meg egy ismeretlen hang, kezében pisztollyal)
- Ki maga? ( Kérdezte Johnatan )
- Oh, az nem lényeges...csak az....hogy magukból lesz a vacsora...(nevet)
Ördögi kacajától megfagyott a vér a katonákban.
- Kezeit szép lassan emelje fel és a fegyvert dobja el! (Mondta Henderson)
- (nevet) Ilyen könnyen nem adom magam...
Levegőbe emelte a pisztolyt ezután lőtt. Ekkor egy csapat ordítva támadt rá az alapítvány seregére.
- Mi a franc van itt? ( Kérdezte Henderson)
- Tudták, hogy jövünk! (Mondta Melinda) Harcoljanak!
Melinda is elindult a csapatával.
- Kisasszony nem fogunk győzni! (Mondta Logan)
- DEHOGYNEM! FOGUNK! EZEK CSAK AZ EMBEREK! A LÉNNYEL MI LESZ?
- Pont ezaz. Ha itt lesz a lény esélyünk sincs.
- HARCOLJON! (Mondta Parker) GYŐZNI FOGUNK! MINDENNEL MEGBÍRKÓZUNK!
60 ember támadt a mobile task forcesokra. A csatán pisztolyok lövéseit lehetett hallani, ordításokat, a katonák fájdalom kiáltását, mikor megsérültek. A fegyvertár kimeríthetetlennek tűnt. Mindenki hősiesen harcolt. Az alapítvány lényei védelmezték és gyilkolták a támadókat.
- Harcoljanak! Megkeressem a lányt. A lénnyel vigyázzanak!  Pierrot álljon Johnatan csapatához.
- Értettük!!
- Igenis.
Melinda bement a házba. A lakásban észrevette, hogy a férfi az egyik társával beszélget. Amint észrevettek őt elmenekült, de a szövetségese rátámadt a lányra. Elkezdte ütni, de Farkas kivédte mindet. Ekkor széket dobott felé, de a lány arrébb ugrott.
- Na gyere játszunk még! (mondta a hölgy)
Megindult a férfi felé, de az leütötte.
- Mi van ribi? Nem jött össze igaz? (Nevetett)
Melinda kigáncsolta amitől elterült a férfi. Ekkor egy kést vett fel a támadó és a lányba akarta szúrni. Elkapta a kés nyelét.
- Megdöglesz!
A kés már majdnem elérte a torkát, ekkor felordított és összeeset.
- Na eggyel kevesebb (mondta 049)
- Doktor maga mit keres itt?
- És a köszönöm kedves?
- Bocsánat, igaza van. Köszönöm, hogy megmentett.
- Nem hagyom, hogy baja essen.
Magához húzta és finom csókot hintet ajkaira.
- Kérdésére válaszolva, Johnatant meggyőztem, hogy engedjen ki.
- Megtiltottam, hogy kijöjjön...félek hogy baja esik.
- Nem lesz semmi baj. Ne aggódjon kedves. Menjünk a férfi után.
- Nem láttam merre ment.
- Ne aggódjon, elintéztem.
Ekkor elővett egy készüléket, amely mutatta a férfi mozgását, hol létét.
- Nyomkövető? Ügyes, de hogyan?
- A padlóba elhelyeztem egy mozgásérzékelőt ami automatikusan elhelyez egy nyomkövetőt a cipőben, de most inkább menjünk.
A kis faházból kiérve elindultak a célpont felé. Kb 10 perc alatt odaértek, de nem csak a támadót találták meg...ott volt a lény és Eleanor is. Elbújtak egy fa mögé.
- Itt vagyok Uram. (Szólt a férfi)
- Hoztál áldozatot? (Kérdezte nyugodt hangnemben a lény)
- Ne...nem...de (válaszolt félve)
- Nem?
- Sajnos nem, de...nemsokára...
Ekkor megfordult ,,Wendigo" és mérgesen elkapta a férfi nyakát.
- Tudod, hogy mi jár azért ha nem hozol ételt!
- Tudom, de már rajta vannak az embereim... kérem várjon egy kicsit...
- Várni? Te leszel a vacsorám ha nem hozol rögtön embert!
- Ha letesz...megkérem...aaa(elkezdte nyakát erősebben szorítani) az egyik...társam...hogy hozzon magának...egy katonát...
Ekkor elengedte, összerogyot a férfi.
- És a lány? (Kérdezte a lény)
- Ő csali Uram...ha minden jól megy őt is megeheti...
- Ne kérem! (Megütik)
- Kuss legyen!
- Menjünk! (Szólt a doktor)
- Még nem! Várjunk még egy kicsit!
Érdemes volt várniuk. Meglepő fordulatot hozott az éjszaka. Megérkezet a szövetséges aki hozta is az embert aki nem más volt mint...
- Ezt nem hiszem el, hogy kerül ide???!!!
- Kérem engedjen el!
- Mostmár mehetünk? (Kérdezte 049)
- Igen, fedezzen!
A fa mögül előjöttek.
- Kezeket fel! Engedjék el a lány és Norbit is!
- Csak nem egy barátját fogtuk el? (Mosolygott a pszichopata)
-...De és megfizetnek, ha nem adják át őket élve!
- Ne...
- Várj te bolond! (Szólt a lény) Te vagy az!...
- Kicsoda?
- Kössünk egy alkut...
- Milyen alkut?
- Mit szól ahhoz ha elengedem a lányt és a fiút is...de...maga jön az ő helyükre!
- Ne Melinda bele ne menj...védd a többieket nekünk már úgy is mindegy...
- Nem hagylak titeket cserben...(sóhajt) rendben...ELFOGADOM AZ ALKUT!
- Neeem hagyom! (Mondta a doktor majd megfogta a kezét)
- Legalább még utoljára hadd öleljem meg!
- Ah...jó...
Megölelte szerelmét közben fülébe súgta.
- Van egy tervem ne aggódjon.
Majd megcsókolta.
- Elsőnek engedje őket szabadon utána átmegyek.
Bólintott a lény, nyála már csorgot...várta a vacsoráját.
Norbi és Eleanor átment 049-hez, utána Melinda is átment a lényhez.
- Végre!
Ekkor a lény bele akart harapni a lányba, de Farkas az állkapcsába szúrt egy kést amitől nagyot ordított a lény!
- Fussanak!
- Magával mi lesz?
- Ne aggódjon doktor, emlékezzen mit mondtam!
A doktor elmenekült Norbival és Eleanorral együtt. A hölgy a másik irányba kezdett el futni.
- Aaaaaaa. Kapják el a fiút, a lányt és azt a madarat...megyek a lány után!
Így is lett. Melinda addig futott míg el nem ért egy olyan helyett ahol alig voltak fák. Egy kisebb rét terült elé, felmászott az egyik fára. A lény a nyomában volt.
- Hol vagy? Úgyis megtalállak!!
Melinda ráugrott a lényre amint az a fa alá ért aminek a lombja között elbújt.
- Engem keresel? (Ekkor ráugrott)
,,Wendigo" elterült, de nem sok idő kellett neki hogy összeszedje magát.
- Áá...a vacsorám!
- Na gyere játszunk!
Elindult a lény Farkas felé, elkapta a torkát majd a levegőbe emelte.
- Azt...hiszed...ilyen könnyen megadom magam...
A lány belelőtt a lény hasába. Nagyot ordított majd eldobta a lányt.
- A jó dolgokért mindig meg kell dolgozni...
Ismét felé indult, de Farkas elkezdte lőni, melytől a lény lelassított. Elindult ,,Wendigo" felé és egy gyors mozdulattal levágta az egyik kezét, majd a fejét. Felemelte a fejet.
- Na ki is lesz áldozat (elkezdett nevetni)
Melinda visszament arra a helyre ahol legutoljára látta a dokit.
- Doktor itt van még?
- Lám Lám ki jött vissza? ( mondta mosolyogva a támadó)
- Itt van az Urad...(mutatta a levágott fejet)
- Köszönöm, hogy megszabadítottál tőle.
- Most jön velem!
Megindult felé, de a férfi megállította.
- Ne jöjjön közelebb, mert  kis barátja meg fog sérülni!
- Márk? Ezt nem hiszem el!
- Tegye le a pisztolyt!
- Felejtse el!
- Akkor meghal!
- Rendben!
Szép lassan letette a fegyvert.
- Csúsztasd is ide!
Teljesítette a követeléseit.
- Most engedje el!
- De kis naív...
Ekkor megjelent Robi.
- Engedje el!
Ezzel a mondattal megcélozta a férfi kezét. A támadó is lőtt, Melinda hasát találta el!
- Te idióta! (Ordította a lány)
Farkas látta, hogy a férfi elszaladna, de utána futott majd megbilincselte. Ekkor odaértek a mobile task forces-ok, Eleanor és a lények.
- Gyönyörű Farkas!...de most sürgősen lássák el a lányt! (Utasította az orvosokat akik az akció végén megérkeztek)
- Elsőnek még van egy elintézni valóm!
Megindult Robi felé, de a doktor elkapta.
- Engedjen el!
- Kisasszony túl jó lenne neki ha megölné...
- Mit mondott maga...
- A maga helyében nem beszélnék így, tudjuk mind a ketten, hogy mire képes...talán nincs igazam Róbert? Vagy szeretné hogy engedjem?
- Nem...(hajtotta le fejét Robi)
- Vigyék gyorsan a lányt mielőtt elvérzik!
Melindát berakták a helikopterbe és szállították az alapítvány felé.