Brazen and Buff - Larry Stylinson (Befejezett)

Első fejezet

A lemenő nap gyenge sugarai vörösre festik a hatalmas part szinte még mindig forró homokját. Az óceán már majdnem teljesen nyugodt, alig hullámzik, és ezt szerintem ő is észrevette, hiszen szörfdeszkáját a hóna alá csapva sétál a part felé.

Amikor kiér, ledobja a deszkáját a táskája mellé, és ujjaival lazán beletúr vizes tincseibe. Oldalasan, már-már háttal áll, tökéletes rálátást engedve izmos hátára, szörnyen kerek fenekére.

Lehajol és elővesz egy kulacs vizet, majd inni kezd, nekem pedig meg kell állapítanom, hogy a profilja is elbűvölő.

Miután csekkolta a mobilján az időt, az üres palackkal együtt a táskába teszi, majd azt felkapja az egyik vállára, másik kezében pedig a deszkát tartva fordul meg.

Egy pillanatra a tengerkéken csillogó szemei miatt levegőt is elfelejtek venni, szívem kihagy egy ütemet, ő viszont csak lazán elmosolyodik, és lassan elsétál.

-Harry! - vág hozzám egy törölgető rongyot Liam. A hangsúlya arra enged következtetni, hogy nem először szólított meg.

-Bocs, mi? Nem figyeltem.

-Azt észrevettem - forgatja meg a szemét. Egy pillanatra hátat fordít nekem, és lerak két koktélt két srác elé. -Ez a harmadik alkalom, csak a mai nap, hogy egy vendég arra panaszkodik, hogy nem azt szolgálod fel, amit kért, nem jól adsz vissza, vagy mind a kettő. Mi van veled?

-Ne haragudj, tényleg nem tudom. Sajnálom - mondom kissé szégyenkezve, és megfordulok, hogy megmossam a dinnyés sziruptól ragadó kezem, majd lazán a fehér trikómba törlöm.

Liam a szükségesnél frusztráltabban fújja ki a levegőt, majd vonásai ellágyulnak, és a vállamra teszi a kezét.

-Nem gáz, de többet ne forduljon elő, mert a végén muszáj leszek most már tényleg kirúgni téged, amit tudod, hogy nem szeretnék.

Csendben bólintok, Liam pedig elsétál. Igazából nagyon jó srác. Valahol a húszas évei elején járhat, kicsit hosszabb, barna, mindig jól fésült haja van, csokoládé színű szemei, és bár nem szokásom így felmérni az embereket, az tény, hogy borzasztóan jól kidolgozott testtel rendelkezik.

Ahogy újból a pult felé fordulok, egy szőke, vigyorgó arc kúszik a szemem elé.

-Egy Ace of Clubs lesz, köszönöm - mondja megjátszott eleganciával.

-Máris! - bólogatok szorgalmasan, de ahogy hátat fordítok neki, muszáj elvigyorodnom. -Mi a helyzet? - kérdezem, mikor visszafordulok, és leteszem elé a koktélját.

-Ezt én is kérdezhetném. Miért nem hívtál fel tegnap este? - kérdi Niall. Hangjában semmiféle haragot nem vélek felfedezni, csupán érdekli, miért csak elolvastam az üzenetét, viszont nem reagáltam semmit sem.

-Tegnap nagyon későn értem haza, csak beborultam az ágyba és reggelig meg sem mozdultam, még a nyakam is beállt - nevetek fel, de Niall komoly arckifejezését látva lehervad a mosoly az arcomról.

-Túlhajszolod magad, Harry.

-Ez nem igaz - ingatom a fejem.

Tulajdonképpen de, igaz. Nagyon is. Hétköznap reggeltől egészen délutánig a Turtle Bay Resortban szolgálok fel, utána pedig egészen éjszakába nyúlóan itt, Liam tengerparti bárjában melózom, de szerencsére azt nem minden nap. Alkalmanként még hétvégén is, ha Tomlinsonéknál a hotelben például valami party van. Viszont szükségem van minden munkára, pénz szerző forrásra. Meg kell ragadnom az összes lehetőséget, amivel segíteni tudok a szüleimnek.

-Te is tudod, hogy az - pillant rám sajnálkozva.

-Jó, igen - sóhajtok fel. -De mégis mi mást kéne tennem?