Brazen and Buff - Larry Stylinson (Befejezett)

Hetedik fejezet

Lassan húsz perce, hogy a kajáldában ülünk, viszont Sebastian - ahogy a fiúk kiemelték - szokásához híven késett, így az ételeket alig öt perce rendeltük meg. Az első nagyjából tíz percben az őszintét megvallva egy csöppet kellemetlenül éreztem magam, hiszen nem tudtam bekapcsolódni semmilyen beszélgetésbe. Aztán viszont Zaynnek köszönhetően szóba kerültek a régi sulis tanáraink, amin el tudtunk szórakozni egy darabig. Majd miután Louis cukkolta egy sort Cameront, mert a fiú megemlítette, hogy egy óra múlva kezdődik a kedvenc olasz sorozata, innen egészen könnyen átsodródtunk a filmek és tévéműsorok témára. Most pedig éppen valami bulit szerveznek holnap estére, amihez sokat igazából nem is tudok hozzászólni, ezért inkább csak némán ülök és bámulom a boxban velem szemben lelkesen tervezgető Leo arcát. A képbe néha belerondít egy-egy kósza szőkésbarna tincs, amit ő rendszeresen arrébb is igazít. Lehetséges, hogy kívülről félelmetesnek tűnhetek, ahogy szép lassan végigmérem az összes srácot, de nem érdekel. Sosem volt alkalmam még őket úgy igazán közelről szemügyre venni.

-Seb, akkor a szüleid hét körül lépnek le, ugye? - kérdezi a mellettem ülő Cam.

-Aha, elvileg azt mondta apu, de az öcsém itthon akarják velem hagyni.

-Baszki - morogja Louis. -Nem tudod megkérni a nagyid, mint múltkor?

-Az működhet - bólogat Sebastian. -De akkor végül is Zayn, te hozod a piát? Mert a legutóbbi után kizárt, hogy én egy évtizeden belül akár csak egy üveg sört venni tudjak.

Kíváncsi tekintettel bámulok a srácra, és már pont nyitja a száját, hogy elmagyarázza, amikor kihozzák a rendelésünket. Szinte mind ugyanazt rendeltünk, hamburgert és sült krumplit, csupán az üdítő a más. Én például szokásomhoz híven tejkaramellás shaket kértem.

-Szóval - fordul felém Seb, miután a pincérnő hallótávolságon kívülre ér. -A múltkor... Nem kevés piát vettünk, meg mást is... Na de igazából a lényeg annyi, nem volt minden a legnagyobb rendben, amikor anyuék hazaértek, ezért az összes helyen a városban, ahol lehet alkoholt venni, abban a komoly három boltban elmondták, hogy nem adhatnak ki nekem konkrétan semmit sem.

-Azta - vonom fel a szemöldököm, a többi srác viszont röhögni kezd, mire Seb szépen oldalba vágja a mellette vihorászó Camet.

-Ez semmi, Harry - mondja teli szájjal Zayn. -Louis múltkor totálisan összetörte az apja kocsiját, amikor...

-Hé! Szeretnélek emlékeztetni, hogy nem én ültem a volán mögött - kéri ki magának Louis, majd belekortyol a kólájába.

-De hát nem úgy volt, hogy azért kellett melóznod? - értetlenkedem, ahogy eltűntetek a számban három szál sültkrumplit.

-De.

-Akkor? - pislogok továbbra is az asztal túloldalán ülő Louis-ra.

-Mit értetlenkedsz, Harry?! - csattan fel, amitől kissé meglepődöm, és elkapom róla a tekintetem, a mellette ülő Leo karkötői most izgalmasabbnak bizonyulnak.

-Lou és Oscar épp Caméktől mentek el, de nem Louis vezetett, viszont az apjának ezt adták be, mert fix, hogy ha az igazat mondják, Oscar már nem élne - magyarázza el Sebastian.

-Ezért kerül titeket? - kérdezek rá, mert tény és való, hogy mostanában nem láttam a szeplős srácot sem a hotelben, sem máshol velük együtt lógni. És most sincs itt.

-Szerinted? - horkant fel Louis, és beleharap a burgerébe, mielőtt folytatná. -Én mondtam, hogy magamra vállalom, még csak nem is ő kérte. Milliószor elismételtem, hogy nem gáz. De látod, azóta nem keresett. Mondjuk én sem őt.