Tizenhetedik fejezet

474 72 13
                                    

Louis elnyílt ajkakkal bámul rám, én pedig biztosan teljesen elvörösödöm. Már nyitnám a szám, hogy mentsem valahogy a dolgot, amikor alig észrevehetően, de megrázza a fejét, és közelebb lép, nagyjából öt centit hagyva az ajkaink között. A lélegzetem is visszafojtva várom, mi fog történni. Meg csókol-e vagy sem. Meglep, amikor finoman megragadja a csuklóm, és az ágy fele kezd el húzni. Leül, én pedig gondolkodás nélkül mászom az ölébe. Louis közelében túl sokszor cselekszem ösztönösen, a fejem egyáltalán nem használva. Amikor végre megcsókol, újra érzem azt a furcsán bizsergető érzést végigfutni az egész testemen.Valószínűleg feltűnően lehetett rám hatással, mivel Louis elmosolyodik, és elhúzódik tőlem.

-Biztos, tücsök? - kérdezi mosolyogva, én pedig játékosan megforgatom a szemem.

-Teljesen - bólintok. Louis is bólint, majd valahogy átfordít. Villámgyorsan történik az egész, csak azt veszem észre, hogy az ágyában fekszem, ő pedig a csípőmön ül, csak mint a múltkor.

Újból lehajol hozzám, az ajkaimra tapad, és elkezdi lefejteni rólam a vizes pulcsit, ami igen szépen tapad rám. Hamar rájön ő is, hogy ez nem fog menni. Elhúzódik, én pedig lekapom a ruhadarabot, és mit sem törődve vele, elhajítom a szoba másik felére. Nincs alatta póló, ami láthatóan nagyon tetszik neki, elvigyorodik, és lassan végigsimít felsőtestemen. Ugyanaz történik, mint egy hete. Először az állkapcsom, majd a nyakam, azután a mellkasom csókolja végig. Felnyögök, amikor kissé erősebben szívja meg az egyik mellbimbóm, majd tovább halad lefelé.

-Ez...?

-Igen - lihegem alatta vonakodva. -Négy van.

Louis nem válaszol, csak elmosolyodik, és folytatja, amit eddig csinált. Amikor beakasztja az ujját a nadrágomba, engedélykérően pillant rám, mire csupán bólintok, ő pedig eltünteti rólam a felesleges ruhadarabot. Hirtelen felpattan, kinyitja az éjjeliszekrényét, és elővesz egy csomag óvszert, meg egy kis tubus... kézfertőtlenítőt?

-Hogy ha anyu megtalálja... - mondja vállvonogatva, én pedig nem kezdek el agyalni, hogy az anyukája biztosan tudja, huszonegy éves fia nem szűz, de tök mindegy. Elmosolyodom, és bólintok, Louis pedig visszaül az ágyra a lábam mellé. -Csináltál már ilyet?

-Nem - rázom a fejem, bár nem tudom, konkrétan mire gondol, de a válasz biztosan nem.

Louis bólint, és nagyon óvatosan a térdemnél fogva megemeli a lábam, majd még lassabban széttolja. Kinyitja a tubust, és egy igen hatalmas adag síkosítót nyom a kezébe, ezután lassan végigsimít a bejáratomon, amitől először megfeszül minden izmom, de amikor kedvesen rám mosolyog, azonnal ellazulok. Legalábbis próbálkozom. Egy kis ideig csak ezt a mozdulatot ismétli, én pedig felnyögök, mert már nem bírok tovább várni. Már készülök, hogy még többért könyörögjek, de a lélegzetem elakad, a szám is tátva marad, de egy hang sem jön ki, amikor Louis ujja hegye lassan belém hatol.

Az egész testem megfeszül, és képes lennék sikítani, kiabálni. Egyszerre kellemetlen, és nagyon jó érzés. Meg kell kapaszkodnom az ágy fejtámlájánál, és szinte elvörösödnek az ujjaim, olyan erősen markolom, amikor még bentebb csúsztatja az ujját. Ez az egész fantasztikusabb, mint képzeltem, attól függetlenül mégis fáj.

Louis még egy ujját használatba veszi, én pedig csak nyöszörgök. Másra képtelen vagyok. Ujjai fürgén mozognak, én pedig már most úgy érzem, teljesen kitöltenek. Bár nem lepődöm meg, tekintve, hogy sosem volt még szerencsém ilyesmit átélni. Az első pillanattól kezdve csodálatos érzés. Minden, amit csinál. Eleve a tudat, hogy Louis műveli ezt velem.

Csak akkor veszem észre, mennyire széttártam a lábaim, amikor már szinte fáj, hogy ennyire a testem mellé vannak húzva. Kinyitom a szemem, amit észre sem vettem, hogy eddig veszettül szorítottam össze, és elmerülök Louis elsötétült tekintetébe.

Brazen and Buff - Larry Stylinson (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora