Brazen and Buff - Larry Stylinson (Befejezett)

Tizenkettedik fejezet

Visszaballagok a klubba, ahol most épp Leo és Cam táncolnak a parkett közepén, Zayn a pultnál ül, Sebet és Niallt meg nem látom. Odalépek Zaynhez, hogy megmondjam neki, ne keressenek, de mielőtt akár csak egy szót is szólhatnék, Zayn felvonja a szemöldökét, és a szívószállal a szájában szólal meg.

-Mit csinált? - kérdezi, én pedig értetlenül pislogok rá, és nem azért, mert nem tudom, kire gondol, hanem mert fogalmam sincs, honnan tudja. Ő valószínűleg azt hiszi, az első, ezért gyorsan hozzáteszi. -Louis. Mit csinált most?

-Semmit - morgom, és megvonom a vállam. Valójában tényleg semmiség az egész. Meglátott a mosdóban egy sráccal, megkattant, meg akart csókolni, én pedig meglehetősen furcsán éreztem magam. Jó, talán ez mégsem semmiség.

-Aha - bólint Zayn, beleiszik az italába, majd visszateszi a pultra, és feláll. Megragadja a csuklóm, és elkezd húzni egy kisebb táncoló tömeg felé. Megáll, megütögeti Niall hátát, aki egyből hátrafordul, és kíváncsian kapkodja a tekintetét köztünk. -Szedd ki belőle, mi bántja a lelkét. Neked talán elmondja - ütögeti meg a srác hátát vigyorogva, és már vissza is táncol a pulthoz. Niall szemében aggodalom csillan, ahogy mélyen a tekintetembe fúrja a sajátját. Megfogja a karom, és már ki is rángat a klub elé, ahol egy árva lélek sincsen.

-Haza akarok menni, Ni - nyüszögöm, ami most talán pont rosszul jön, mert Niall azt gondolhatja, hogy tényleg baj van, pedig valójában csak fáradt vagyok. A biztonság kedvéért azért hozzáteszem. -Aludni.

-Mi a baj? - kérdezi, annyi komolyságot erőltetve az arcára, amennyire lehetséges ennyi alkoholos koktél elfogyasztása után.

-Semmi, oké? - válaszolok egy jó nagy csepp ingerültséggel a hangomban. Miért kérdezgetik folyamatosan ezt? Nem mondtam még elégszer, hogy semmi? -Hagyj békén! Mindenki hagyjon békén a francba!

Niall kikerekedett szemekkel néz rám, én pedig csak hátat fordítok neki, és elindulok haza. Hallom, hogy ő is jön utánam, de nem állok meg. -Harry!

-Kuss, Niall, és hagyj békén! - kiálltok rá. Nem mentség, hogy rengeteget ittam magamhoz képest, hiszen nagyon nem bírom a piát, attól még egyáltalán nem kéne így beszélnem a legjobb barátommal, aki bár jelen pillanatban értetlen, csak segíteni akar, de bosszant, nagyon is, és jelen pillanatban ez feltűnőbb, mint a jó szándéka. -Húzz vissza, érezd jól magad. Nem akarom elrontani az estéd.

Niall szinte tátott szájjal bámul rám, én pedig
újból hátat fordítok neki, és elindulok haza. Otthon úgy, ahogy vagyok, bedőlök az ágyba, és már el is nyom az álom. Péntek van, így holnap nem kell dolgoznom a hotelben, aludhatok sokáig.

*

Reggel a mobilom hangos csörgésére ébredek. Morogva veszem a kezembe, majd még nagyobbat nyögök, amikor meglátom, hogy még csak nyolc óra. Liam. Miért hív szombat reggel nyolckor Liam?

-Halo? - szólok bele a telefonba rekedten, majd megköszörülöm a torkom.

-Harry? Szia!

-Szia, Liam - motyogom, és közben elnyomok egy ásítást. A fejem baromira fáj, a hólyagom is mindjárt szétrobban, ezért jobbnak látom kikecmeregni az ágyból, és elballagni a fürdőbe, hogy elintézzem szükségleteimet.

-Nem is zavarlak, csak azt akarom, hogy ma gyere be délelőtt.

-Minek? - kérdezem kicsit lazábban, mint ami még megengedett lenne a főnököddel szemben.