Brazen and Buff - Larry Stylinson (Befejezett)

Tizenhatodik fejezet

-Próbáltad már valaha? - kérdezi Louis, miközben átnyújt egy sárga mentőmellényt. Csendben bólintok, és elnyílt ajkakkal bámulom a hatalmas piros-fekete jet ski-t.
-Oké, akkor jó lesz neked a zöld?

-Hm? - kapom felé a fejem, és hirtelen ugrik az égig a szemöldököm, ahogy ő már a vélhetőleg saját jet ski-jén ül. -Mármint menjek egyedül?

-Azt mondtad, próbáltad már - ingatja a fejét mosolyogva.

-Öhm, hát... Nem igazán figyeltem arra, mit beszélsz.

-Vettem észre - nevet fel, majd a kezét nyújtja. Gyors magamra kapom a mentőmellényt, elfogadom a segéd kezet, és helyet foglalok mögötte.

-Kapaszkodj nyugodtan - szólal meg Louis, én pedig először habozok, de végül körbe kulcsolom a karom a dereka körül.
-Mehetünk?

Bólintok, de hamar rájövök, hogy nem láthatja, így elmotyogok egy igent, Louis pedig már be is indítja a jet ski-t. Első pillanattól kezdve tudom, hogy ez igen magasan fog szerepelni a kedvenc elfoglaltságaim listáján. Szuper érzés suhanni a varázslatosan kék vizen, miközben Louis itt ül szorosan előttem, és én épp a derekát ölelem. Hirtelen felindulásból cselekszem, mikor állam a vállára hajtom, és úgy leskelődöm tovább. Pontosabban Louis kezeit bámulom.  Az izmai megfeszülnek, ahogy a fekete kormányt szorítja.

-Tetszik? - kérdezi kiabálva, fejét kissé elfordítva, hogy biztosan halljam.

-Imádom.

Amennyire látom Louis profilját ebben a helyzetben, úgy állapítom meg, hogy elmosolyodik, ami belőlem is kivált egy vigyort. Nem tudom mennyi ideig száguldozunk a vizen, a végére már annyira  felbátorodom, hogy Louis mögött felállva, a vállába kapaszkodva kiabálok, miközben ő hangosan nevet.

-Áh, istenem, ez szuper volt - kiáltok fel lelkesen, amikor kiérünk a partra.

-Az - bólint mosolyogva.

-Miért nem engedted, hogy vezessek?

-Majd legközelebb - vonja meg a vállát, és ő is kiszáll a jet ski-ből. Szóval lesz legközelebb. Amíg a stégen sétálunk, mind a ketten hallgatunk, de amikor kiérünk a part forró homokjára, egyszerre szólítjuk a másiat.

-Mondd! - mosolyodik el Louis.

-Csak azt akartam kérdezni, hogy mi lenne a kamu randink következő lépése?

-Hát - ingatja a fejét még mindig vigyorogva, és megáll mellettem, majd a karomat elkapva fordít maga felé. -Valószínűleg megcsókolnálak, aztán...

-Aztán? - szakítom félbe, és az ajkamba harapva bámulom az övét.

-Nem tudom - vonja meg a vállát, és hátrébb lép egyet, majd menetirányba fordul. -Ezen a szar helyen semmit sem lehet csinálni.

Próbálok nem látványosan tűnni csalódottnak, és kissé szomorkásan, de Louis után indulok. Utálom, hogy ez van mindig. Lépünk előre egy lépést, ötöt meg hátra. Akárhányszor érzem azt, hogy most minden jó, beáll közénk ez a kínos csend, amikor csak ülünk, vagy sétálunk egymás mellett. Sóhajtok egy nagyot, most én állok meg és ragadom meg Louis karját. Lendületből fordítom magam felé és adok neki egy gyors, inkább csak szájrapuszi szerűt. Louis azonnal elmosolyodik, és a hajamnál fogva húz újból magához. Megint érzem azt a furcsa bizsergést, de ez alkalommal nem csak a hasamban, az egész testemben. Tetőtől talpig.

-Ezután hazavinnélek - jelenti ki, és elindul, óvatosan megragadva a kezem.

-Mármint nekem haza, vagy...? - kérdem zavartan, mert nem volt egyértelmű számomra, amit mondott.