Brazen and Buff - Larry Stylinson (Befejezett)

Tizennegyedik fejezet

-Na és most? - teszi fel a kérdést a homokban fetrengő Cameron, mikor már én is odaértem hozzájuk. Gyorsan magamra kapom legalább a boxerem, és meglep, hogy Zayn, Leo és Louis még ezzel sem fáradoztak, csupán maguk alá terítették, és úgy terülnek most el a kellemesen meleg homokban. -Hány óra lehet?

-Passz - vonja meg a vállát Sebastian. -Mennyi lehetett, mikor eljöttünk? Tíz?

-Akörül - bólint Louis, és elnyom egy ásítást, amin el kell mosolyodnom, mert őszintén, egész aranyos a fáradt Lou, ahogy ásítozva dörzsöli a szemét. -Viszont szerintem ideje lenne hazamenni.

-Mi a fasz - kiált fel Zayn, és ez sokkal inkább hangzik kijelentésnek, mint kérdésnek. -Hány éves vagy, Tomlinson, hogy már tízkor húznál haza alukálni?

Louis csupán a középső ujj felmutatásával válaszol, Zayn nevetve küld felé egy puszit, amire válaszul csak egy szemforgatást, az összes többi sráctól pedig vihogást kap.

-Jó, nem kell aludni, de... - kezdi Louis, és küld felém egy megfejthetetlen pillantást. -Alig van olyan dolog, amihez most lenne kedvem.

Máshol, más időben és más helyzetben, mondjuk olyanban, ahol nem vagyok totálisan beállva, valószínűleg zavarba jönnék, mert úgy néz rám, mint egy hónapja éhező oroszlán a legfrissebb prédára, de most valahogy csak idiótán vigyorgok rá. Válaszul ő is elmosolyodik, és addig ülünk itt egymással szemben, azon kuncogva, hogy a másik mosolyog, amíg Leo váratlan, szó szerint csattanó tenyere a hátamon vissza nem ránt a valóságba.

-Au!

-Bocs, haver - szabadkozik, kezét védekezően maga elé emelve, de le sem tudná tagadni, hogy szórakoztatja a dolog, hiszen a szája sarkában ott bujkál a mosoly.

-Na, de akkor most komolyan - tápászkodik fel Cam, és leporolja magát. Legalábbis próbálkozik, de a ruhájára tapadt apró homokszemcsék túlságosan is makacsok, így nem jár túl nagy sikerrel. -Menjünk vissza hozzátok - biccent Zayn felé. -Aztán majd feltaláljuk magunkat. Aki meg akar, felőlem hazamehet.

-Anyuék csak holnap ebéd után jönnek - helyesel Zayn bólogatva. -Szóval alhattok nálunk.

-Nincs cuccom - húzom el a szám, mert tényleg még egy nyamvadt tiszta alsó sincsen nálam, nem így készültem. Viszont gondolom valami jó nagy faszságod mondhattam, ugyanis az összes srác csak a fejét ingatva felnevet, én pedig az ajkamba harapva próbálom eltüntetni a zavartságot lustán pislogó képemről. Nem értem, mi a baj ezzel a mondattal.

-Ugyan - legyint Leo.

-Majd adok - folytatja Zayn, miután már felöltözve elindulunk vissza, és miközben beszél, az egyik karját átdobja a vállam felett. -Ez mindig így megy.

-De...

-Nincs de. Majd visszahozod. De ha nem, akkor sem halok bele.

Inkább nem ellenkezem, csak követem a srácokat be a házba. Először Leo ugrik el fürödni, majd Cam, Seb és Zayn is befoglalja egy hosszabb időre a fürdőt. Én a kanapén ücsörögve várom a sorom, és a körmöm melletti vékonyt bőrt kapargatom izgalmasabb elfoglaltság híján.

-A föld jó lesz, vagy kanapé?

-Hm? - kapom fel a fejem hirtelen, és értetlenül pislogok a most érkezett Zayn felé, aki csupán egy törölközőt visel a dereka köré csavarva. A bőre még nedves, és megcsap a kellemes tusfürdőjének illata.

-Azt kérdeztem, jó-e, ha a földön alszol matracon, vagy inkább a kanapét választod?

-Öhm... - gondolkodom el egy pillanatig, de aztán vállat vonva válaszolok. -Igazából tökmindegy. Ahol van hely.