Brazen and Buff - Larry Stylinson (Befejezett)

Második fejezet

Reggel hirtelen pattannak ki a szemeim a meglepetéstől, hogy valami nedves folyik végig az arcomon. Egy pillanatra még bántja a szemem az erős fény, de pár másodperc múlva már meg is szokom, és fáradtan elmosolyodom, ahogy meglátom a mellkasomon üldögélő Lacyt.

A kis lucas terrierem még egyszer végignyal az arcomon, majd leugrik az ágyról, és az ajtó felé indul, jelezve, hogy vagy enni szeretne, vagy el kell intéznie a dolgát. Este észre sem vettem, hogy a szobában volt, minden bizonnyal a szokásos helyén, a sarokban lévő lila babzsákban feküdt.

Felülök az ágyon, nyújtózkodom egy sort, majd az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantok. Megfagy bennem a vér, ahogy látom, már elmúlt nyolc óra, de egyből eszembe is jut, hogy szombat van, ma nem kell dolgoznom. Egyedül tizenegy körül kell bemennem a hotelbe, mert Mr. Tomlinson feleségével együtt holnap elutazik egy kis időre, és szerette volna az alkalmazottak kifizetését még ma elintézni, ugyanis mi, akiknek ez szimplán csak nyári munka, minden hét végén kapjuk meg a fizetésünket.

Kikászálódom az ágyból és Lacyvel a nyomomban kicsoszogok a konyhába. Kiöntöm a tegnapit, és öntök tiszta vizet a tányérjába, majd a tálját szinte teljesen telepakolom kedvenc kutyatápjával. Mikor leteszem elé boldogan felvakkant, és azonnal falatozni kezd.

-Nagyszerű - nyögöm, amikor a hűtő előtt megállva észreveszem a kis cetlit, miszerint anyu és apu bevásárolnak a nagyinak, meg is látogatják, és majd csak valamikor délután jönnek haza, Gemma pedig dolgozik, szóval nem lesz ebéd, magamnak kell főznöm, vagy rendelnem valamit.

Előveszem a tejet, a szokásos csokis müzlim, kanalat, egy tányért, és sokak szerint pszichopata módjára először a hideg tejet öntöm bele, majd csak azután a csokis finomságot.

Bekapok egy hatalmas kanállal, leteszem a tányért a pultra, aztán elindulok a kanapéra lehajított táskám felé. Előhalászom a mobilom, és ahogy feloldom a képernyőt, egyből egy nem fogadott hívással találom szembe magam Nialltől, a tekintetem mégis egy SMS-en akad meg, ami ismeretlen számról jött.

Apa azt üzeni, 11 helyett, 10-re gyere. J

Még rágni is elfelejtek, ahogy felfogom, valószínűleg ki írta az üzenetet. Hússzor végigsakkozom magamban. Hova kell tizenegyre mennem? A Turtle Bay Resortba. Mr. Tomlinsonnak csak két fia van, de csak az egyik neve kezdődik J-vel. Összefoglalva az egészet, Jackson írt nekem SMS-t.

Elkezdem tárcsázni Niallt, közben a pultról elveszem a müzlim, és visszadobom magam a kanapéra.

-Nahát! - szól bele egy kissé gúnyos, fáradt, de mindenképpen mosolyt elfojtó hang. -Már azt hittem, hogy...

-Aha, igen, most nincs erre időm - szakítom félbe, a valószínűleg úgy hangzó mondanivalóját, hogy 'már azt hittem, meghaltál'. -Figyelj, Niall, Jackson írt. Nekem. Üzenetet - kezdem izgatottan mesélni.

A vonal túlfelén csend van, csak egyenletes légvételeit hallom, ezért inkább folytatom.

-Szóval, ugye mennem kellett volna tizenegy körül, hogy Mr. Tomlinson kifizessen, viszont kaptam egy SMS-t Jacksontól, hogy tízre menjek.

-Fantasztikus - morogja, és hallom, hogy recseg az ágya, majd két másodperccel később széthúzza a függönyt.

Bekapok egy újabb adag müzlit, és teli szájjal kezdem sokadik örömkitörésem.

-És mi van, ha már Mr. és Mrs. Tomlinson elutazott, így Jackson fog nekem fizetni, ezért is írt ő, mert mondjuk szeretné minél hamarabb letudni?

-Aha.

-Ez életem egyik legjobb szombatja! Amúgy este elugorhatnánk valahova...

-És megünnepelhetnénk, hogy kaptál tőle egy párszavas üzenetet? Kösz, de nem.