Brazen and Buff - Larry Stylinson (Befejezett)

Harmadik fejezet

-Ez túl unalmas - dobálom szét a földön lévő ruháimat, amik a délelőtti hisztimnek köszönhetően most szanaszét hevernek a szobámban. -Ez, hú, ez baszott csicsás. Ez meg volt rajtam előző héten, mikor biccentettünk egymásnak a medencénél. Ah, Niall, segíts már, ne csak röhögj - dobok az arcába egy egyszínű rózsaszín shortot.

-Rosszabb vagy, mint a húgom, pedig Mikayla sem nokedli.

-Haha, baromi szórakoztató, viszont tényleg segíts - hajítok arrébb egy narancssárga pöttyös pólót.

-Oké, legyen ez - vesz a kezébe egy bézs rövidnadrágot és egy fekete, rózsaszín flamingókkal díszített inget.

-Eh...

-Akkor ez? - vonja fel a szemöldökét, és rámutat a komód előtt lévő sötétkék, fehér pálmalevelekkel díszített mintás ingre. -Mondjuk ezzel a fehér farmer shorttal.

-Hm - képzelem el a szemem előtt magam. -Nem is rossz. Rendben, köszi. És te?

-Áh, én akár így is rendben vagyok, nem tervezek felszedni senkit sem.

-Büdös vagy - állapítom meg. -Szerintem le kéne zuhanyoznod. Attól, hogy nem akarsz hazavinni senkit, büdösnek sem kéne lenned - húzom az agyát, Niall pedig meglepetten pislog rám.

-Kapd be.

-De komolyan, mindjárt indulok, még lesz fél órád. Azt javaslom, menj haza, és foglald be a fürdőt.

*

Idegesen toporgok a hallban, mert igaz, hogy még csak két perccel múlt fél nyolc, Jackson sehol, én pedig nem tehetem be a lábam a Tomlinson lakosztály folyosójára. Bár nem is tudnám, mivel ugyan önműködő az ajtó, arcfelismerő szerkezet van fölé szerelve, így számomra ez természetesen ki sem nyílna. Az emberek jönnek-mennek, néhányan a bárpultnál ülnek, valakik a nagy kanapékon csacsognak, de vannak akik éppen csak most érkeznek, vagy lépnek ki a fotocellás ajtón.

-Szia!

Összerezzenek, ahogy két erős kéz finoman a vállamra markol, és egy éles hang csendül egészen közel a fülemhez. Az orromba viszont bekúszik az az összetéveszthetetlenül isteni illat, és egyből ellazulok.

-Jackson, öhm, szia! - szembefordulok vele, és  muszáj beharapnom az alsó ajkam. Haja tökéletesen fésült, tengerkék szemei most is varázslatosan csillognak, fekete rövidnadrágot visel és lila, banánokkal díszített inget, az első három gomb természetesen nincs begombolva, ezzel tökéletes rálátást enged izmos mellkasára, nekem viszont muszáj elkapnom a tekintetem, mert esküszöm, hogy folyni kezdett a nyálam.

-Örülök, hogy eljöttél - mosolyog, és egyből elindul a privát részlegük felé. Fel kell fognom, hogy mi történik, de amikor ez sikerül, nyomban utána indulok. Az ajtó előtt még csak le sem lassít, csupán belenéz a kamerába, és az egyből kinyílik előttünk.

-Én köszönöm, hogy meghívtál. Miért kellett hamarabb jönnöm? - kérdezem, amikor már a liftben állunk. Válasz helyett csak az ajkába harap, és lassan végigmér, amitől zavarba jövök.

-Jól nézel ki.

Ennyi, végem van. Teljesen elvörösödöm, levegőt alig kapok, a tenyerem izzadni kezd, a hasamban verdeső pillangók pedig nem bírnak magukkal. Ebben a pillanatban a lift megáll az első emeleten, Jackson kiszáll, én pedig követem.

-A földszinti folyosóról semmilyen érdekesebb szoba nem nyílik, csak például a konyha, nekünk nyilván külön főznek. A kertbe is ott tudsz kimenni, illetve ott van az étkezőnk és a nappalink is. Az elsőn, vagyis itt vannak a szobák. Itt jobbra ez apuéké - mutat az első ajtó felé, de egy pillanatra sem állunk meg. -Itt van mellette apa irodája is, ez Louis szobája, ez pedig az enyém.