Miss "Perfect" (YG) ~ Befejezett

7.

-Tessék? - kérdeztem teljesen ledöbbenve, majd leültem az ágyra, és magam mellett megpaskoltam a fekvőhelyet, de Yoongi nem élt a lehetőséggel, inkább haját tépve járkált fel s alá előttem. Tisztán láttam rajta hogy küzd a gondolataival és érzéseivel. Saját magával.

-Nézd - szólalt meg nagyot nyelve, majd elém guggolt kezeit a térdemre rakva. - Emlékszel arra, mikor először találkoztunk?

-Igen - válaszoltam, majd felidéztem magam előtt az eseményeket. Egy céges vacsora volt, amit a fiúknak rendeztek a sikeres debütálás miatt. Apa miatt muszáj volt nekem is, és anyának is mennie, ez volt az első alkalom, hogy találkoztam velük. Akkor még szimpatikusak voltak, utálatom feléjük csak lassan, fokozatosan növekedett.

-Akkor láttalak meg először élőben. Annyira gyönyörű voltál, és olyan kis félénk, már akkor láttam benned valamit. De hát annyira sok év van közöttünk, ráadásul te mégis csak az igazgató lánya vagy, nem szerethetek beléd! Ez nekem nincs megengedve! - csattant föl, majd dühösen felállt és az ajtó fele indult. Ott viszont megtorpant, és hirtelen megfordult. - Sajnálom Jennie. Ameddig nem láttalak, sokkal könnyebb volt. De így, hogy itt kell laknod, csak úgy tudom ezt az érzést visszafojtani, ha falat építek közénk, és fokozatosan táplálom. Mert ismerem magamat. Bármikor leomolhat.

Távozni készült, azonban az ajtóban fennakadt. Hat döbbent srác állt az útban, úgy néztek, mint akik szellemet láttak.

-Meg ne merjen bárki is szólalni - dörrent Yoongi, majd egy határozott mozdulattal arrébb lökött mindenkit. Csendben néztünk utána, majd mintha semmi nem történt volna, ölembe húztam a laptopot és nekikezdtem megrendelni a jegyet a rajongói találkozóra. Éreztem a fiúk vizslató tekintetét, mire nagyot sóhajtva félre tettem a gépet, és rájuk néztem.

-Hallottátok, azt mondta falat kell építeni közénk. Kiderült, hogy nem ok nélkül utál. Nincs miről beszélnünk.

-Biztos? Jól vagy? - faggatózott Jin aggódva.

-Miért ne lennék? Én nem szeretem viszont - válaszoltam könnyedén. A fiúk nem mondtak semmit, csak csendben elvonultak Jungkook kivételével.

-Mit csinálsz? - törte meg a feszült légkört, mire elégedetten hanyatt dőltem az ágyon.

-Kész! Megvettem a jegyet! - vigyorogtam a gondolatra, hogy találkozhatok a Monsta X tagokkal. - Mondd! - fordultam Jungkook fele, aki ugyanúgy cselekedett mint én, így már fekvő helyzetben szemeztünk egymással. - Tényleg annyira zavar titeket hogy elmegyek a találkozóra?

-Nem - mosolyodott el. - Én megértelek, most kicsit nehéz neked, de talán idővel majd minket is szeretni fogsz.

-Nem az, hogy nem szeretlek titeket. Csak nem tudok elsiklani a tény fölött, hogy a ti sikeretek fontosabb apám számára. Tudom, hogy erről nem ti tehettek, és nem is zavarna, ha nem lennék ennyire egyedül.

-De mi itt leszünk ha kell - simított végig az arcomon. - És köszönöm hogy ezt elmondtad, hogy kezdesz megnyílni előttem.

-Jennie, akarsz jönni vásárolni? - kukkantott be Tae az ajtón. - Az lesz a vacsi amit te szeretnél.

-Menjünk? - nézett rám Jungkook, mire bólintottam. Kezemet megfogva húzott fel az ágyról, majd a lépcsőn lebandukolva észrevettem hogy mindenki már fel van öltözve, és ránk várnak. Csak Yoongi hiányzott.

-Yoongi gyere! - kiáltott Nam. - Nem fogjuk a morgásodat hallgatni, ha nem jó amit hozunk neked. És amúgy is rád fér a levegőzés. Gyere csak le! - mondta, pár perc múlva pedig meg is jelent az említett, dühösen lépkedett lefele.

-Nem értem miért nem tudtok mozdulni nélkülem - haladt el mellettünk, a vele járó szél majdnem kivitt minket az ajtón. Mi is utána mentünk, majd elindultunk a legközelebbi bolt fele. Ott azonban kiderült, hogy nincs rosszabb annál, mint a Bangtan fiúkkal való vásárlás.

Suga

Itt ültem vele egy autóban, miután kiszakadt belőlem mit is jelent számomra. A tudtára adtam érzéseimet, és azt is, hogyan fogom ezt kezelni. Utálattal. Mert máshogyan nem tudom. Elég egy pillanat, egy mozdulat, egy véletlen érintés, és elvesztem az eddig olyan erős kontrollt. Nem szerethettem őt, nagyon kicsi még, az iskolapadot koptatja, és egy ideig még fogja is. Csak néztem őt az ablak tükörképében. Jungkook mellett ült és valamit nagyon néztek a maknae telefonján, többször felnevetett, ezt a hangot pedig egyre gyakrabban halljuk. Soha nem miattam van, mindig Jungkook-hoz, esetleg V-hez köthető. De jobb is így, nem szabad semmilyen szálnak kialakulnia közöttünk. Ha jól játszom, talán nem fog soha kötődni hozzám. Fájdalmas, de a legjobb.

-Na figyeljetek - csapta össze a kezét Rapmon, mi pedig felé kaptuk a fejünket. - Direkt ilyenkor jövünk, mert az emberek lassan kezdenek fogyni, nem lesz feltűnő hogy itt vagyunk. Azért ne húzzátok az időt, gyorsan válogassatok, és ne keltsetek feltűnést, viselkedjetek. Taehyung, Hoseok ez inkább nektek szól.

-Azt még megértem hogy TaeTae-t figyelmeztetni kell, na de hogy engem? - hőbörgött Hobi, majd sértetten elfordult. Persze nem tartott sokáig, amint beléptünk az épületbe, megrohamozták a kis cukorkagépeket, és apró után kutakodva próbálták meg kifosztani a kis gömb tartalmát.

-Jennie vegyek neked? - nézett hátra a lányra Tae, ő pedig csillogó szemekkel bólintott. Magamban elmosolyodtam, Jennie is egy gyerek.

-Ez nem működik - ütögette Tae.

-Mert kétszer kell elfordítani te dinka - mentem el mellette, majd egy nagyot csapva a tetejére, kiadta a cukorkát.

-Kösz hyung - rötyögött, mi, a normálisabbak pedig szem forgatva indultunk tovább.

-Beleülhetek? - mutatott Jennie a bevásárló kocsira, Jin pedig bólintott. - Várj, nem tudok felmászni - kapaszkodott a kocsi oldalába, mire Jungkook ölbe kapta, és óvatosan belehelyezte. Nagyot fújtatva siettem előre. Ha így folytatják, nem kell félnem attól, hogy megkedvel.

-Yoongi, tolod? - szólt utánam Jin. Elképedve fordultam hátra, mintha rosszul hallottam volna amit mondott.

-Tessék? - kérdeztem, hangom vagy két oktávot emelkedett. - Miért én toljam? A többiek nem érnek rá?

-Téged kértelek meg, te vagy a legbiztonságosabb, nekem pedig most koncentrálnom kell, hogy megvegyem amit felírtam. Légyszíves, told a kocsit - mondta határozottan, mire duzzogva vettem ki kezeimet a zsebemből, majd tolni kezdtem. Jennie érdeklődve nézelődött, néha rámutatott valamire, azt pedig a fiúk készségesen bepakolták a kocsiba.

-Nagyon nehéz vagyok? - kérdezte, én viszont csak megráztam a fejemet. - Oké, de ha már nem bírod, szólj és kimászok - mondta, majd szép kényelmesen elhelyezkedett.

-Jungkook! Jungkook! Azt a nyuszit ott fenn. Leveszed nekem? - kérdezte, Jungkook pedig megfordult és a plüssöket nézegette. - Azt a fehéret, pont középen!

Jungkook levette a kiválasztott nyulat, ami egyébként gigantikusan nagy volt. Nagyobb volt mint Jennie, de ő mégis úgy ölelte magához, mintha most szülte volna. Aranyos látványt nyújtott, de én gyorsan megráztam a fejemet, és "véletlenül" nekitoltam a kocsit egy polcnak.

-Áá! - szólt Jennie és mérgesen nézett rám. - Figyelj már oda, hát ez nekem fáj!

-Véletlen volt - mondtam vállat vonva. - Egyébként meg ha nem tetszik, ki lehet szállni, és járni a saját lábadon, végül is azért van. És tudtommal nem vagy sem beteg, sem pedig sérült. Csak szimplán lusta.

-Mi a fene bajod van már megint? - fortyogott. - Eddig csendben tologattál, nem is szóltam hozzád, nem is csináltam semmit. Elegem van belőled, állj meg és kiszállok.

-Az egész lényed idegesít! - vágtam vissza, majd megállítva a négykerekűt, otthagytam. - Jungkook, tologasd te! - szóltam neki, majd elindulva Jin után nézegettem a bolt kínálatát. Még egy zacskó leves is képes volt elterelni a figyelmemet a lányról.

-Ne aggódj, csak rossz napja van - hallottam hogy vigasztalja Jungkook Jennie-t, magamban pedig felhorkantottam.

Amióta itt van, csak rossz napjaim vannak...