Miss "Perfect" (YG) ~ Befejezett

1.

Amint betettem a lábamat, azonnal tudtam, hogy habár kívülről szépnek néz ki, belülről olyan, mint amin végigsöpört egy tornádó. Koszos cipők szétdobálva, pólók amik annyira régen ott vannak felejtve, hogy maguktól megállnak, a szagról pedig már ne is beszéljünk. Ha apa komolyan azt hitte, hogy én itt képes leszek meglenni, akkor nagyon eltévedt.

-Mi ez a disznóól? - néztem körbe döbbenten, beljebb nem is mertem menni.

-Ha nem tetszik, esetleg kitakaríthatod - ment el mellettem Yoongi, én pedig elképedve meredtem utána. Talán mind közül ő volt az, akit a legjobban utáltam. Irritált a flegma viselkedése, az, hogy meg volt győződve arról, mennyire menő. Nem értettem, apa mit dicsérte őt az egekig, hiszen van nála jobb rapper is, mellesleg lusta mint a dög, akárhányszor találkoztam vele, mindig álmos volt, sőt, nem egyszer aludt is. Minden egyes mozdulata kiakasztott, még a légzése is zavaró volt.

-Miért kellene nekem eltakarítanom a te retkes zoknidat? Attól hogy pasi vagy, nem tilos számodra az igényesség és a tisztaság - vágtam neki oda azonnal, mire visszafordult és elengedett felém egy gúnyos mosolyt.

-Te komolyan azt hiszed, hogy mi szívesen látunk itt? - indult meg felém lassan, én pedig hátrálni kezdtem, hirtelen minden bátorságom elszállt. - Az egyetlen oka, hogy nem ellenkeztem, az a többiek vendégszeretete. Lehet, hogy ők majd kiszolgálnak, és ugranak neked akárhányszor csak csettintesz egyet, de én kivétel leszek ez alól. Ha rajtam múlik bele is fulladhatsz egy kád vízbe - suttogta a fülembe, engem pedig kirázott a hideg.

-Úgy válogasd meg a szavaid velem szembe Min Yoongi, hogy a karrieredet pillanatok alatt tönkre tehetem - toltam el a mellkasánál fogva, mire hangosan felnevetett, és mélyen a szemembe nézett.

-Hol érnéd el, hogy az apád érdekelje te mit mondasz? Amint látod, nálad még a munka is fontosabb neki - mondta ki könyörtelenül az igazságot, én pedig éreztem, ha most nem hagy itt engem, bizony pillanatokon belül megmutatom neki gyenge oldalamat és kitör belőlem a sírás. Bántott, hogy apa lepasszolt egy fiúcsapathoz, mert nincsen elég ideje rám, Yoongi szavai nélkül is tudtam ezt. Mégis fájt hallani, szerettem volna azt hinni, hogy ez csak egy rossz vicc, vagy egy durva visszaszólás. De sajnos nem volt az.

-Gyere, körbevezetlek - ragadta meg a kezemet Taehyung, én pedig hagytam, hogy úgy rángasson magával, mint egy rongybabát. Nem tudtam felfogni, hogy ebben a fiúban miért van ennyi pozitívum meg boldogság, de zavart. Mi oka van mindig örülni? Miért ilyen vidám? Ne mondja már nekem azt, hogy vele sosem történik semmi elkeserítő.

-Ez itt a konyha - mutatta meg, mintha magamtól nem jöttem volna rá arra, melyik helységben vannak fakanalak a falra lógatva, meg található mikró a pulton. - Általában itt eszünk, de ha nagyon fáradtak vagyunk, akkor csak levágjunk magunkat a kanapéra és közösen vacsizunk - beszélt, én pedig csak megforgattam a szememet.

-Aztán a morzsákat is itt hagyjátok és csak akkor veszitek észre őket, mikor már rájuk mászott egy egész állatkert? - kérdeztem, azonban megjegyzésemet figyelmen kívül hagyta, úgy vezetett végig a házon. A méretéhez képest sok szoba található benne, két fürdője is van, nappalija, meg egy kisebb stúdió, ahol a fiúk dolgozgatnak szabad idejükben. A vendégszobának kifejezetten örültem, eszem ágában sem lett volna valakivel egy szobában aludni. Szerettem volna elmenni haza a cuccaimért, a fontos dolgaimért, azonban alig töltöttem pár órát a fiúknál, mikor megjelent a ház előtt egy furgon, dobozokat szállítva. Felismertem néhány apróbb bútoromat, mint egy éjjeli lámpát, vagy egy ébresztőórát. Szóval apám készpénznek vette az ideköltözésemet. Sőt, talán örült annak, hogy kipakolt otthonról. Reménykedtem, hogy ezt csak én érzem, és semmi ilyen nem áll a háttérben. Telefonom hangosan szólalt meg, és mikor láttam rajta apa nevét, boldogan vettem fel.