Miss "Perfect" (YG) ~ Befejezett

6.

-Nem jó. Túl vékony - ráztam a fejemet, majd továbbmentem, a fiúk pedig nagyokat sóhajtva kullogtak mögöttem.

-Nézd Jennie, ehhez mit szólsz? - kiáltott Jungkook, mire én vállat vonva mentem tovább.

-Nem tetszik, annyira satnya.

-Jennie itt nincs több fa - nyöszörgött Taehyung. - Nem tudom honnan szerzünk fát, ha neked nem jó semmi.

-Nézzétek - tettem a kezemet csípőmre. - A fának tökéletesnek kell lennie, az a legfontosabb része a karácsonynak. Hát mit akartok nézni, egy pompázó, díszbe öltöztetett szépséget, vagy egy rusnya, öreg kórót?

-Ez egy fa - dörmögte Yoongi. - Válassz már egyet az ég áldjon meg, és menjünk. Halálra fogok itt fagyni - dörzsölte kezeit. Szememet forgatva indultam tovább, és akkor megláttam. Pontosan ugyan olyan fa volt, mint ami a legutolsó karácsonykor volt. Amikor még anya is élt.

-Ez az! Ez kell! - mutattam rá, majd szégyen nélkül előrefutottam, a fiúk pedig úgy vánszorogtak mögöttem, mintha a kivégzésükre mennének.

-Mi? - csattant fel Suga mikor meglátta a fa árát. - De hiszen ez a legdrágább! Mit gondolsz, mi szüreteljük a pénzt?

-Ne legyél már ilyen - suttogta Namjoon. - Természetesen ha te ezt szeretnéd, akkor őt visszük - mosolygott rám.

-Nem kell a pénzre gondolnotok, a fa az enyém, meg tudom venni magamnak. Nincs szükségem semmire tőletek - válaszoltam, majd megkerestem a faárus bácsit, és kifizettem neki az összeget.

-Szép választás kisasszony - mosolyodott el a bácsi, piros, a hidegtől kicsípett arca nagyon aranyosan festett, kedves kinézete volt. - Ez a legszebb és a legjobb fa, ami itt van, és egy szép történet köthető hozzá. Érdekel, ameddig becsomagoljuk? - kérdezte, én pedig csillogó szemekkel néztem rá.

-Persze, hogy érdekel. Ugye érdekel? - néztem a fiúkra, egyedül Tae és Hobi arcán nem láttam fájdalmat. Nam vállat vont, én pedig érdeklődve néztem a bácsira.

-Ez a fa messzről jött ide. Egy erdő közepén állt, sok sok másik fenyővel. De nem csak fenyők voltak ott, annyiféle fa, amennyit csak el tudsz képzelni. És mind különleges volt. Aztán egy nap, egy gyár épült az erdő mellé. Sorban vágták ki a fákat, egyiket a másik után, míg a végén nem maradt egy sem. Csak ez. Egyedül árválkodott a hidegben, nem volt mellette már senki. Aztán eljött az első karácsony a gyárban. Akkora vihar, szél, hó volt, hogy szegény munkások nem tudtak hazamenni a családjaikhoz. Viszont ünnepelni szerettek volna, így melegen felöltözve kisiettek, hogy kivágják e fát, és meglegyen az ünnepi hangulat. De hiába a sok erőfeszítés, mindenféle balta és fűrész, a fa törzsét semmi nem vitte. Szomorúan vették tudomásul, hogy fa nélkül fognak karácsonyozni, mikor az egyik munkás megfogott egy apró díszt, és a fa ágára helyezte. Hirtelen minden elcsendesedett, se szél, se vihar nem volt, a hó pedig csendesen, szelíden szállingózott. Egyre több díszt helyeztek fel rá, a fa pedig egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű karácsonyuk lett, és még a legféltetteb kívánságuk is teljesült. Mikor felteszed rá az első díszt, kívánj. És meglátod, bizony meg lesz - mosolyodott el a bácsi, ezzel együtt pedig a fa is elkészült.

-Ugye nem hiszed el ezt a dilis legendát? Csak kitalált valamit, hogy kihúzza a zsebedből a pénzt. - fogta a fejét Yoongi.

-Nem a te pénzed, mit fáj neked? - szóltam vissza, majd beültem az autóba, jelezve, hogy nem tárgyalok vele.

Otthon eszembe jutott, amit a bácsi mondott, így mikor feltettem az első díszt, kívántam. 

"Ez a karácsony szebb legyen, mint eddig bármelyik volt." 

Amint kinyitottam a szemem, meglepve néztem Taehyungra, aki a fát ölelve könyörgött.

-Adj egy kutyát, kedves varázs fa! Egy kutyát!

-Meg egy kis észt is! Észt! - jött fát ölelni Yoongi is, mire mindenki nevetni kezdett. Még én is.

Miután kész lettünk vele, leültem kicsit telefonozni, mikor valami meglepőt olvastam a hírek között.

" Karácsonyi Monsta X találkozó az év utolsó előtti estéjén. A jegyek vészesen fogynak, rendelj most, ha nem akarsz lemaradni a fiúkról. Minden megvásárolt jegy automatikus sorsolásban vesz részt, a nyertes pedig együtt vacsorázhat a tagokkal. "

-Nam! Nam! - kiabáltam vigyorogva, majd futottam körbe, a vezetőt keresve.

-Mi baj? Mi történt? - jelent meg valahonnan aggódva, mire a képébe nyomtam a telefont.

-Mi ez? - ráncolta a szemöldökét, majd amint elolvasta, mosolyogva nézett rám.

-Szeretnél menni? - kérdezte, mire hevesen bólogatni kezdtem.

-Legyen. De szerintem vagyok velük olyan jóba, hogy megbeszéljek egy külön találkozót neked - tűnődött.

-Nem kell, ezt szeretném.

-Mit? - leste meg a telefont Hobi is, majd mikor meglátta, sunyi mosolyra húzta a száját.

-Kérek cserébe valamit - mutatott az arcára. Akkor ott elfelejtettem minden utálatom, haragom feléjük. Úgy cuppantam rá, mint valami pióca, ő pedig nevetve ölelt magához.

-Én is mehetek? - kérdezte Tae.

-Nem! - kiáltottunk rá heten. - Minek neked egy vacsi velük, mikor mindig találkozol velük a fellépéseken? - kérdeztem.

-Igaz - vont vállat. - Kutyaa! Kutyaaa! - kántálta a fa előtt, én pedig hálásan néztem körbe. Egyedül Yoongi tűnt mérhetetlenül mérgesnek. Úgy döntöttem nem foglalkozom vele, helyette a szobámba mentem megvenni a jegyet. Hirtelen kivágódott az ajtó, és Yoongi rontott be rajta. Laptopom tetejét lecsapta, engem pedig durván az ágyra lökött.

-Nem gondolod, hogy pofátlan dolog idolok között lakni, majd áradozni egy másik csapatról? - kérdezte.

-Nem - vágtam vissza. - Nem gondolom, mit érdekel téged kivel, hova megyek? Kit szeretek? Pont téged, aki egyébként úgy utál, mint egy betegséget.

-Én nem utállak, én csak...

-Csak mi? - kérdeztem. - Mi az, ami miatt mindig bántasz, megszólsz, mindig csak piszkálsz? Én mit tettem hogy ezt kapom?

-Istenem Jennie, mikor akarod észrevenni, hogy rohadtul beléd estem? - kiáltotta, mire elképedve néztem rá.

Nem létezik, hogy Min Yoongi szeressen...