Miss "Perfect" (YG) ~ Befejezett

Epilógus

*Megjegyzés: A három évet átugrottam, szóval ez a rész már akkor játszódik, mikor Jennie visszamegy Koreába, ahogyan azt megígérte.*

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

-Vigyázz magadra. - szorított magához Jia. - Majd beszéljünk sokat, aztán ahogy ígértem, valamikor meglátogatlak a nyáron. Yoongi tudja hogy mész?

-Nem. - vigyorogtam. - Meglepetésnek szánom. Egyedül apa tud róla, de pontosat neki sem mondtam, azt írtam majd valamikor érkezek és majd egyedül taxival haza is megyek. Otthon lepakolok, és elmegyek a dorm-ba, remélem ott lesznek.

-Kíváncsi leszek mit szólnak ahhoz, hogy csak úgy beállítasz hozzájuk. Na, menj mert a géped nemsokára indul, le ne késd.

-Rendben. Köszönök mindent, de inkább nem mondok semmit, nemsokára úgy is találkozunk. - öleltem át még egyszer, majd megfogva a bőröndömet, elindultam. Izgatottan szálltam fel a gépre, és úgy terveztem, át fogom aludni az utat, hátha úgy majd lassabban telik az idő. Már kényelembe helyeztem magamat, fülhallgatómat is előszedtem, mikor valaki leült a mellettem lévő ülésre.

-Jennie? - szólított meg, mire fejemet odafordítottam. Alig akartam hinni a szememnek, azóta a nap óta nem is találkoztam vele, nem is hallottam felőle semmit sem.

-Lizzy? - néztem vissza rá, alig ismertem meg. Teljesen megváltozott. A haja rövid volt és göndör, arcát és egész alkatát végignézve pedig feltűnt, hogy meg is hízott. Magamban örömmel tudatosítottam a tényeket, melyek szerint én sokkal jobban nézek ki, mint ő.

-El sem hiszem hogy találkozok veled. Mikor is találkoztunk utoljára? - kezdett el cseverészni. - Minden rendben veled? Hogy hogy itt vagy, te is mész Koreába? Eddig hol voltál? Mit csináltál? Kerestelek, de soha nem tudtam veled felvenni a kapcsolatot, esélyem sem volt arra, hogy megbeszéljem veled a dolgokat. De most, hogy így összefutottunk, tökéletes alkalmam nyírt arra, hogy bocsánatot kérjek, és akkor már meg is említhetnéd a nevemet a fiúknak, elmondhatnád, hogy nem is vagyok én annyira rossz, mint amilyennek ők hittek.

-Kérhetek valamit? - néztem mélyen a szemébe, ő pedig mosolyogva bólintott. Ismertem ezt a mosolyát. Kamu volt. - Tégy úgy, mint aki nem ismer, és az út hátralévő részében ne is szólj hozzám. Nem vagyunk olyan kapcsolatban. - mondtam, majd meg sem várva a reakcióját, fülembe helyeztem a fülhallgatót. Szemeimet becsuktam, és a biztonság kedvéért a másik oldalamra tettem a táskámat is.

Úgy néz ki a tervem sikerült, és tényleg átaludhattam az utat, mert arra keltem fel, ahogyan a légiutas-kísérő megrázogat. Az utazásból már csak öt perc maradt hátra, én pedig izgatottan pillantottam ki az ablakon. Alattam csak a teljes sötétség látszott, néha megcsillantak valahol apróbb fények, amelyek innen fentről egy hangya hatását keltették. Gyomrom görcsbe rándult a gondolatra, hogy egyre csak közeledek hozzá, és nemsokára találkozni fogok vele.

Amikor a gép végre leszállt, a bennem lévő izgalom egyre csak fokozódott és növekedett, alig vártam hogy leszálljak a gépről. Nem foglalkoztam Lizzy jelenlétével sem, sőt, igazából semmivel sem. Csomagjaim olyan gyorsan szereztem meg, amennyire csak tudtam, és elindultam kifele, ahol a taxik sorakoztak. Megállva a hűvös és sötét utcán, amelyet milliónyi lámpa világított meg, boldogan lélegeztem. Éreztem, hogy itthon vagyok.

-Kisasszony, elvihetem? - hajolt meg előttem egy sofőr, mire bólintottam. Csomagjaimat bepakolta az autó hátsó részébe, majd miután megadtam neki a mi házunk címét, elindultunk. Hevesen dobogó szívvel néztem az utcán lévő nyüzsgést, hiszen hiába volt késő este, ugyanolyan mozgalmas és zsúfolt volt egész Szöul, ahogyan emlékeztem. Kicsit hasonlított Amerikára ebből a szempontból, de mégis más érzés volt. Talán azért, mert tudtam, hogy Ő is itt van.