Bérgyilkosba szeretve

🩸2🩸

Luna:

-Jólvan.....semmi baj, csak olvadj be közéjük! Én utána járok a dolgoknak.-ezzel le is rakta. Kicsit nyugodtabb vagyok.

Elindultam órára. Vagyis az öltözőbe átöltözni tesire. Gyors átvettem a ruhám és kimentem vissza a fiúk-hoz.

Erik az én emberem. Ő is 11.-es csak másik osztályba jár. Elvileg őt kell elcsábítanom. Akkor munkára.

-Hello!-köszöntem nekik mosolyogva.

-Helóka-nyalta meg a száját Jack.

-Hé haver!-szólt oda neki Daren. Elkezdett a telefonján mutogatni valamit, amin jót röhögtek. Én ezt kihasználva Erik mellé léptem.

-Mizu?-néztem rá angyalian.

-Semmi, tesim lesz. Látom neked is.-néz le rám.

-Igen-válaszoltam.

-Figyu nem akarsz kajánál hozzánk ülni?-kérdezi kacéran.

-Ömm, dee miért ne?!-tettettem gondolkodást.

A tesi tanár sípolt így elkezdődött az óra. Nagyon kifulladtam a végére, de jól esett egy kis mozgás. Át öltöztem és mentem vissza a terembe. Vagyis csak akartam, mert egy kis folyosóra valaki berántott. Daren volt a szerencsés.

-Ki vagy te?-méregetett sejtelmesen. Én megszólalni sem mertem. Most komolyan? Eddig egyszer sem sokkoltam le senkinek. Miért pont előtte?

-Ezt hogy érted?-játszom a felháborodottat.

-Ne játszd a hülyét!-szól rám erélyesen.

-Miért érdekel ennyire?-emelem meg én is a hangom.

-Mert mondjuk Larossa a neved!-mondata tele van gúnnyal.

-És mi van akkor?

Nem válaszol csak mérgesen néz. Tudja, hogy tudom mi áll ennek a névnek a hátterében. Hisz a legnagyobb bérgyilkos neve Larossa. Pontosabban Noel neve. De nem bukhatok le. Fogadni mernék Daren nem is tudja, hogy van egy testvére. Hisz eddig én sem tudtam.

Lenézően végig nézek rajta majd gyorsan elmegyek. Nem akartam ebbe a beszélgetésbe jobban bele menni. Még a végén elkezd sejteni valamit. Az kéne még csak.

Vissza mentem órára és folytattam a napot. Ebédkor ahogy ígértem Erik-nek hozzájuk ültem. Pontosabban mellé. Daren rosszallóan tekintett végig rám amíg meg nem szólalt Adam.

-Látom ti nem bírjátok egymást.-kap be egy falatot miközben köztem és Daren közt cikázik a tekintete. Már szólalnák meg, amikor megcsörren a telefonom.

Megnézem ki az, de ismeretlent ír ki. Felveszem.

-Luna drágám, ajánlom légy résen, mert sok az ellenséged!-ennél a mondatnál abba hagyom a rágást és felnézek az ölemből. A többiek érdeklődve figyelnek.

-Ki maga?-nyelem le az utolsó falatot és a szemöldököm össze húzom.

-Ne mond, hogy nem emlékszel rám?-kacag ilyesztően.-Nem ismerős az a név, hogy....Matteo Gomez?

A vér megfagy az ereimben és a szemem kitágul. Reflexből az ajtó irányába nézek és elindulok kifelé.

Matteo egy régi, úgymond ismerős. Egy feladatot kellett teljesítenem, mégpedig azt, hogy öltem meg az egész családját. Ami részben sikerült is, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Matteo eltudott menekülni és azóta bosszút forral ellenem. Csomó figyelmeztető levelet kaptam tőle, de nem figyeltem rá. Ennek mind 1 éve.

A többiek is jöttek utánam. A Hallban állok telefonnal a kezemben és őszintén félek. Várom mikor ront be az ajtón embereivel együtt.

-Hogy?-csak ennyit kérdezek.

Nem válaszolt csak egy gonosz nevetés után ki nyomott.

Amire nem számítottam az az, hogy rögtön ezután beront fegyverrel a kezében néhány testőrével és rám lő. Időm sem volt reagálni, olyan gyorsan történt minden. Matteo lőtt, én pedig valami meleget éreztem a jobb bordáim alatt. Nem rogytam össze, csak álltam és próbáltam felfogni mi történik. Hallottam magam mellől egy pisztoly lövést. Oldalra néztem és Daren-t láttam fegyverrel a kezében. Mar meg sem lepődöm. Lenézek a hasamra ahol a kezem van, és lassan megnézem a tenyerem. Csak a vörös vért látom rajta, és kezd minden elhomályosulni. Daren épp akkor néz rám amikor készülök elesni. Nem tudott elkapni én pedig a földre estem. Nem tudom mi történt körülöttem, a hangokat is tompán hallottam. Daren és Erik térdel fölöttem és beszélnek hozzám valamit. Azt hiszem. Nem sokkal később már nem látom és nem is hallok semmit. Magával ragad a sötétség.