Bérgyilkosba szeretve

🩸Epilógus🩸

Eltelt az idő. Több mint 5 év eltelt. Rengeteg minden történt, mégis egyetlen ember aki mellettem maradt az Dario Salvatore volt. A családomat lemészárolták, velük együtt a kéthónapos kisbabánkat. A szemem láttára. Ennek már majdnem két éve. Aznap, szétestem. Mind fizikailag, mind szellemileg. Elvesztettem mindent, ami csak fontos volt számomra. A családom, a barátaim. Egyetlen ember maradt nekem. Dario. Megesküdtem a bosszúra. Meg akartam ölni azt aki végzett a családommal. Nem kellett sokáig keresgélnünk, hogy ki volt. Emlékeztek még Noel-re? Az a mocskos szemét. Éveken keresztül próbálkozott ott belém rúgni ahol a legjobban fáj. De már túl messzire ment. Ma van a napja, hogy elérkezett Noel Larossa halálának ideje. A terv kész, a csapatunk felkészült. Kétségek nélkül vágok bele a harcba, mivel már nincs mit igazán veszítenem. Megfogadtam, hogy ha halok Noel is jön velem. Az én életem már nem számít.

-Felkészültetek?-szólalok meg miközben szemrebbenés nélkül bámulom a Larossa birtokot.

A régi otthonomat. Amit egyszer még otthonnak tudtam nevezni. Belül sikítok a szégyentől amit érzek emiatt. A fülesben meghallom Carina hangját, ezzel biztosítva, hogy minden risztó, kamera, zárak inaktiválva lettek. Lassan meg indulunk befelé. Dario szorosan mögöttem, míg a csapat többi része a házat vette körbe, vagy épp a villa más-más pontján van. Elérkeztünk Noel szobájához. Megálltam egy pillanatra és mély levegőt vettem. Benyitottam. Teljes sötétség fogadott. A magassarkúm csak úgy vízhangzott a csendes szobában. Megláttam Noel-t. Olyan békésen aludt. Oda mentem a feje mellett levő párnához és kivettem a pisztolyt onnan. Hirtelen a falba lőttem, mire ijedten kipattantak a szemei és a párnája alatt lévő fegyverhez kapott volna. Én addig szép nyugodtan visszasétáltam az ággyal szembe. Mikor realizálta, hogy a pisztoly nincs a helyén felnézett, telibe a szemembe. Először meglepődött, majd az átváltott ijedséggé. Én csak gúnyosan elmosolyodtam.

-Heló Noel.-szólaltam meg végig a szemeibe nézve.

Válaszolni sem volt ideje, mivel a karjába lőttem. Felkiáltott.

-Ezt azért mert hazudtál nekem!-bele lőttem a másik karjába is.-Ezt azért mert éveken keresztül vadásztál rám. Ezt pedig azért-könnyeztem be-mert megölted a családom és a kislányom-végezetül pedig a mellkasába lőttem.

Láttam még az ijedt tekintetét, hogy felfogta mit is mondtam. De lassan már nem küzdött. Kifújta a maradék levegőt ami a tüdejében volt, és elernyedt a teste.

-Fél percetek maradt kijutni mire robbantunk, siessstek!-halljuk meg újból Carina hangját a fülesben. Dario elkapta a karom és kifele kezdtünk el futni.

Út közben én lemaradtam. Dario csak akkor vette észre amikor már kiért. Sírva néztem vissza ijedt tekintetébe. Mire észbe kapott a többiek már ráncigálták el a birtok közeléből, de ő vissza akart jönni értem. Már túl késő volt. Csak némán ráztam a fejem, és eltátogtam neki egy szeretleket. Ő üvöltött. Torka szakadtából. A szívem majd kiszakadt a helyéről, de tudtam, hogy így minden jobb lesz. Pár másodpercen belül pedig robbanás. Már nem érzek semmit. Se fájdalmat, se gyászt, se semmit.

Vége van.

Sziasztok! Ez a rész elég rövid lett, és gondolom már sejtitek, hogy hamarosan vége ennek a történetnek.😔Minden esetre nagyon köszönöm nektek a több mint 2ezer megtekintést!❤️ Nemsokára egy új könyvel jelentkezem és remelem azt is olvasni fogjátok minél többen! Addig is puszi mindenkinek!❤️