Egy lány, aki egyedül maradt. Egy lány, aki szívből gyűlöli a szüleit. Egy lány, aki bosszúra vágyik...
A nevem Luna. Luna Santiago. 17 éve a mostoha apámnál élek. Kiképeztek az ölésre. Egyetlen célom az életemben, hogy megtaláljam a valódi szüleim...
Luna: Este fél 9 van és én már teljes szettben állok a tükör előtt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Változás a ruhán, hogy fekete hosszú nadrág van rajta)
Lassan lépdelek le a magassarkúmban a lépcsőn. Túl nagy csönd van. Furcsa.
Lassan megyek apám dolgozójához ahonnan furcsa hangok hallatszottak. Be nyitok majd grimaszolva a bátyámra nézek.
-Luna bazdmeg nem tudsz kopogni?!-förmed rám, majd le tolja magáról a szőke picsát aki épp rajta lovagolt ameddig nem érkeztem meg.
-Hol vannak apáék?-kerültem ki megszólalását.
-Nemtom' elmentek valami vacsorára.
-És miért pont az apánk irodájában kellett meghúzni?-fintorogtam a lányra.-Hülyegyerek....Én elmentem, majd jövök.
Amilyen gyorsan csak tudtam kimentem abból a szobából és a kocsim felé vettem az irányt.
Alig 20 perc alatt oda értem és kiszálltam a fekete sportkocsimból. Dario már ott volt és az autójának dőlve szívta a cigit. Amint meglátott kaján vigyorra húzta a száját és ellökte magát a kocsiból. Elnyomta a cigi csikket majd kitárt karokkal kezdett közeledni felém.
-Édesem! Hát eljutottál végre köreinkbe?!-mosolygott mint egy idióta én pedig tettére meg forgattam a szemem.
-El ne szállj magadtól drágám! Ront a hírneveden!-kerülöm ki a kezeit.
Ahogy körül néztem rengeteg emberünk volt már itt. A hajó még nem volt itt így neki dőltem én is Dario kocsijának és onnan figyeltem ahogy a többiek is rá gyújtanak. Itt volt a belső köre Dario-nak. Sebastian, Fabio, Carina, Max és Siena. Ők azok akikben Dario teljes mértékben megbízik.
Dario mellém lép majd átnyújt egy cigit. Felnézek rá és felhúzom az egyik szemöldököm.
-Feszültnek tűnsz. De ha a cigi nem kell tudok még egy pár dolgot amitől garantálom ellazulsz!-villant egy perverz mosolyt és félkézzel a kocsinak támaszkodik a fejem mellett.
-Dario ne bassz ma fel!
-Nyugi van már Luna. De attól meg megismételhetjük.-kacsintott én pedig kitágult szemekkel nézek rá. Már szólalnék meg de a komp megérkezett a rakományainkkal.
A hajó kikötött a beszállítónk pedig mosolyogva engedte le a lépcsőt. Én is elmosolyodtam majd Dario-val az oldalamon fel mentünk a hajóra. Levetettek minket a rakományokhoz, mi pedig szemügyre vettük őket.
-Istenem de szép látvány!-teljes extaziba mondtam.
-Azért el ne elvezz itt nekem szivem!-vigyorog a hátam mögül Dario és a többiek is elnevették magukat.
-Drágám előbb élvezek el ettől mint tőled!-egy győztes mosoly kúszik az arcomra mire ő lefagyva áll előttem. A többiekből kitör a nevetés mire Dario csúnyán néz rájuk.
Megnéztünk minden rakományt majd amikor minden rendben volt mindennel vissza indultunk a kocsikhoz.
-Luna!-kiabálja valaki a nevemet de mire feleszmélnék egy kés áll bele a mellettem levő falba.
Dario előrántja a fegyverét ahogy én is a késeimet. Egyből kiszúrtam a támadóm majd egy jól irányzott dobással a vállába áll a kés. Dühösen trappolok oda hozzá és rántom ki a késem. Torkánál fogva megfogom és az egyik kocsinak nyomom.
-Ki a fasz vagy te?!
Lihegve próbál egy mosoly félét a képére erőltetni de mire ez össze jön neki Dario arrébb lök, majd behúz egyet a csávónak.
Ebben a pillanatban amikor Dario is megkérdezi tőle, hogy hogy hívják én lefagytam. Hát persze! Ki kerekedett szemekkel bámulom magam előtt a betont.
-Xavier.-mondom magamban.
-Utoljára kérdezem...mi a neved és ki küldött?!-sosem láttam még Dario-t ilyennek. Bár igaz nem ismerem még annyira, de azt tudom róla, hogy nem egy hamar fel húzható ember.
-Dario!-szólok hirtelen rá a háta mögül.
Meglepetten és kíváncsian fordul felém.
-Menjünk.-csak ennyit mondok és meg sem várva a válaszát hátat fordítok és beülök a kocsijába.
Veszi a lapot és a többiekre bízza a tagot, majd elindul ő is az autó felé és elindulunk.
-Jól vagy?-furcsán méreget mire én a bambulásomból kiszakadva ránézek.
-Persze! Miből gondolod hogy nem?-veszem fel életem legjobb mosolyát.
Nem firtatja tovább a dolgot, így áttér egy másik témára.
-Hova?-kérdezi hirtelen.
-Hozzád.
Fél mosollyal a száján rám néz, mint aki nem hiszi el amit mondtam. Én is elmosolyodom a feje láttán majd egy aprót kuncogva vissza nézek az útra.
Leállítja a motort, majd kivágja a kocsi ajtaját majd az én oldalamra siet. Én gyorsabb voltam és kinyitottam mire kaptam tőle egy csúnya pillantást és csak annyit érzek, hogy menyasszony pózba kap. Nevetve ütöm meg a karját mire lerak. Bementünk a villába és letettünk a cuccunkat.
-Carmen nincs itthon. Gondolom a barátnőivel ment bulizni.
Lép a hátam mögé mikor én már a nappaliban vagyok. Megfordulok majd végignézek rajta. Ő megnyalja az alsó ajkát, majd a szemembe néz. Én eközben az ajkait nézem. Egy pillanat alatt észbe kapok és kerülném ki, mire elkapja a karom és az ajkaimra tapad. Akaratom ellenére is, de viszonoztam és a hajába túrtam. Ő a fenekem alá nyúl és felkap, majd a kanapéhoz sétál. Ledönt és a ruháimat kezdi lerángatni magamról. Egyre vadabbam csókolózunk és csak arra eszmélek fel, hogy ugyan az megtörtént mint tegnap.
Átkozom az eget, hogy voltam olyan hülye mikor elgyengültem és hagytam a csábításnak.
