Egy lány, aki egyedül maradt. Egy lány, aki szívből gyűlöli a szüleit. Egy lány, aki bosszúra vágyik...
A nevem Luna. Luna Santiago. 17 éve a mostoha apámnál élek. Kiképeztek az ölésre. Egyetlen célom az életemben, hogy megtaláljam a valódi szüleim...
Luna: A nappaliban fetrengve nézem az újabb beszállításokat a laptopon, mikor is valaki megzavar.
-Nem ártana néha bejárni a suliba.
-El tudja intézni apa, hogy ne legyen ebből baj nem? Akkor meg mit rinyálsz te is?-forgatom meg a szemem rá sem nézve a bátyámra.
-Amúgy mizu van a lovagoddal?-húzogatja föl-le a szemöldökét mire én lassan újból ránézek.
-Daren...ne idegesíts! Nem a lovagom!
-Amúgy apa beszélni akar veled, szerintem hívd fel.
Furcsán nézek rá, de elő kapom a telefonom és tárcsázni kezdem apát. Kézben bevonulók a szobámba.
-Szia, kerestél.-szólok bele én, amint felveszi.
-Szia kincsem! Lenne egy meló számotokra.
-Nekem és még kinek?-ülök le a teraszra.
-Dario veled lesz.
-Apa ezt te sem gondolod komolyan!-horkantok fel.
-A bátyád szerint eléggé összemelegedtetek, nem lesz baj.
-De apa!-szólnék közbe de nem hagyja.
-Semmi de! El kell mennetek Kubába. Az ottani bérgyilkosunkat kell megtalálnotok mert hónapok óta semmi visszajelzés nem jön tőle.
-És ezt miért nekünk kell intéznünk?-iszok egy kortyot az addigra már kitöltött whiskymből.
-Kicsim tudod, hogy mi most anyáddal nem tudunk oda menni, fontosabb dolgunk van. De kérlek ezt az egy nagyobb feladatot csináld meg nekem! Gyerekjáték lesz!-csak egy sóhajt engedtem ki, de nem szólaltam meg.
-Jó, de mit kell még csinálnunk?-adtam be végül a derekam.
-Ha megtaláljátok akkor hallgassátok ki mert itt nekem valami bűzlik. A neve Kain Morales, 26 éves. Majd küldök róla egy képet, a legjobb bérgyilkosunk úgyhogy vigyázzatok vele ha megtámadna.
-Rendben apa. Mikor indulunk?
-Holnap reggel. A repjegyeitek nemsokára nálatok lesznek.
-Miért nem magán géppel megyünk?-húzom össze a szemem, bár ő ezt nem látja.
-Nem, az egyik gép nálam van a másiknak meg valami baja van.
-Szuper!-morgom oda majd elköszönve gyorsan apától leteszem.
Egy pillanatra lehunyom a szemem, nagy levegőt veszek, majd írok Darionak.
Luna Santiago:Szia! Holnap reggelre legyél nálunk 7-re! Megyünk Kubába.
Dario Salvatore:Wow, ilyen gyorsan haladunk? Már nyaralgatni megyünk?😏
Luna Santiago:Anyád picsáját nyaralgatni! Munka van idióta...
Dario Salvatore:Kár...
Ennél többet nem beszéltünk, így ledobtam a telefonomat az ágyra és elkezdtem a bőröndbe pakolni.
...
-Szép jó reggelt csillagom!-vigyorog rám az ajtóból Dario, miután körülbelül egy 5 percen keresztül a biztonságiakkal veszekedett.
-Mi volt ez a jelenet az előbb?-somolygok rá, miközben a válltáskámba pakolom be a cuccaimat.
-Nem akartak beengedni! Azt mondtak senki nem jöhet be. Erre megfenyegettem őket, hogyha nem engednek be akkor szólok apádnak és kirúgatom őket.
-Te nem vagy normális!-nevetek fel kora reggel.
-Most miért? Ők voltak a tajparasztok!-háborodik fel.
-Jó oké, elhiszem.-megyek el mellette és megpaskolom a vállát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hasamnál megkötöttem az inget, majd kiléptem az ajtón. Dario szorosan mögöttem-mintha azt akarná kimutatni, hogy mennyire hozzám tartozik-és szúrós szemekkel illeti a biztonsági őröket. Dario elém lép és ajtót nyit nekem a fekete Range Rover anyós ülésére. Az őrök már be pakolták a bőröndömet, mire mi is beszálltunk és bekötöttük magunkat. Elindultunk és nem sok kellett, hogy Dario meg is szólaljon.
-Miért kell fapados szarral mennünk?
-Valami gebasz van a géppel.-forgatom meg a szemem.
-Csodás.
...
-Én ezt nem hiszem el!-sóhajtok, majd Dario vállára hajtom a fejem. Már minden meg volt a reptéren, már a terminál előtt állunk a hosszú sorban, ami nem igazán akar haladni.
-Ne szenvedj már ennyire.-morog rám szinte a mellettem álló.
-Hogy lehet ezt kibírni? Ennyi várakozást!-sóhajtoztam.
Dario már mondott volna valamit, amikor végre elindult a sor. Innentől már könnyen ment. Fel szálltunk a gépre, felszálltunk és javarészt aludtunk.
...
-Luna! Szállunk!-Simogatta az arcom valaki. Kinyitottam a szemem és Dario vállán aludtam. Nagynehezen össze szedtem magam. A reptéren egy kocsi várt ránk. Beszálltunk majd elindultunk a birtok felé. Út közben egy szegény negyeden mentünk át, ahol az emberek szinte az ablakra tapadtak. Mivel mindenhol sötétített az ablak így nagyon nehezen láthattak be még közelről is. Szörnyülködve nézem, hogy milyen szegénység tombol itt is. Egyszer megakad a szemem valamin.
-Conor állj meg!-kiabálok előre, mire a sofőr egyből megáll az autóval.
