Bérgyilkosba szeretve

🩸7🩸

Luna:
Én és Camila úgy döntöttünk elmegyünk vásárolni miután kipakoltunk a villában. Hűvös orosz szellő kapott a hajamba, mikor kiszálltunk az autóból. Oscar a testőröm is velünk tartott. Bementünk az egyik üzletbe vásárolni. 6 óra lehetett amikor meguntuk és mentünk volna haza.

Amint ki léptünk az egyik üzletből furcsa érzésem lett. Mindenki nézett minket, mondjuk ezt már megszoktuk. A Larossa név itt is pont olyan híres mint New York-ban. Szeretem Moszkvát, de nem a legbiztonságosabb városok közé sorolnám. És miért mondja ezt egy profi bérgyilkos? Azért mert kiskoromban elraboltak Moszkvában. Ez egy traumaként ért és azóta sem tudom elfelejteni. Hiába öltem már tucat embert.

Gyorsan beszálltunk az autóba és mentünk. Haza érve lepakoltunk és Zoe-hoz mentünk, aki a vacsorát készítette. Zoe azért nem tartott velünk, mert egy feladatot kapott amit ahogy látom sikeresen elvégzett, a véres ruhákból ítélve, amik a sarokban pihentek.

Daren:
Egy ideje figyeljük Luna-t anyám kérésére. Moszkvában van. Amint ezt anyám megtudta elborult az agya. Tudom miért.

Anya külön megkért, hogy apámat ebből hagyjuk ki. Egyedül akar a végére járni az ügynek. Nekem ez az ötlet nem tetszett először, de mégis ő az anyám.

...

Luna:
Egy hónapja vagyunk Moszkvában. Sok minden történt ez idő alatt. Egy személyt kellett megfigyelnünk, majd meg semmisíteni a bandáját. Sikerrel jártunk, viszont a bevetésen Camila-t meglőtték. Azonnal haza  küldtük, de nem tudunk róla semmit. Ma indulunk mi is vissza New York-ba. Sajnos nekem még van egy elmaradt ügyem, ami miatt én még nem mehetek haza.

Egész haza utat azzal töltöttem, hogy a tervet raktam össze. Mindent alaposan átgondoltam. Nem hibázhatok. Most nem!

Leszállt a gép. Meleg volt. Furcsa volt Moszkva és a hideg után vissza jönni a körülbelül 25 fokba. Egyből az iskola felé vettem az irányt. Megláttam Erik-et, ahogy a srácokkal beszél és oda mentem hozzá. Nincs több időm, ezért kénytelen vagyok befejezni amit elkezdtem.

-Mit akarsz?-morog rám amikor oda értem. Én bevetettem a színészi tehetségem, és könnyeket erőltettem a szemeimbe.

-Beszélni.-nyőgöm ki, és amint meglátja a fátyolos tekintetem az ő tekintete is meglágyul. Bingó!

-Remdben.-ezzel elindulunk a kocsim felé. Beültünk és ki kanyarodtam a suli parkolójából.-Szóval hova megyünk?

-Hozzám-nyögöm ki.

-Oké

...

Be kanyarodok egy nagyobb ház parkolójába, és kiszállok.

-Ez a te házad?-kérdezi.

-Igen! De csak akkor szoktam ide jönni amikor egyedül akarok lenni.-hajtom le a fejem. Néha elgondolkozom miért nem színész nőnek mentem.

Bevezettem a házba, és miközben ő körül nézett mögé léptem letenni a táskám. Mikor megfordul és kérdezni akar valamit, a fegyveremmel leütöm. Ez egy jó darabig kiüti. Szóltam az embereimnek, hogy vigyék az alagsorba és kötözzék egy székhez. Ha felébredne az idő alatt, mialatt még nem vagyok itt, kiadtam parancsba, hogy üssék ki.

Első része a tervnek megvan.

Nagyot sóhajtva elindulok haza. Amikor haza értem egyből hívtam Zoe-t, hogy mi a helyzet Cam-mel. Azt mondta meg lesz, csak még gyenge. Kicsit megnyugodva mentem fürödni. Tusolás közben is átgondoltam újra a tervet. Még csak most jön a neheze. Lassan bebújtam az ágyamba, és gyorsan el is nyomott az álom.