-Éhes vagyok.-szólalok meg a semmiből.
Dario sóhajtva felül, majd felkel a napágyról és rám néz.
-Na jössz már?-kérdezi kissé idegesen.
Gyorsan felpattanok, majd egy olyan kajás bódét keresünk ami mind a kettőnknek szimpatikus. Beálltunk a sorba, de Dario most sem bírt magával és a fülembe súgott.
-Kurva sexy vagy ebben a bikiniben mondtam már?-lassan ránézek és veszek egy mély levegőt.
-Dario....ne itt.-nézek rá könyörgően.
Gúnyosan elvigyorodik, majd vissza fordul a sor fele. A kajánkat megkapva leültünk egy asztalhoz és elkezdtünk enni.
-Szerinted hol kezdjük a keresést?-szólalok meg egy lenyelt falat után.
-Hát nem itt. Minden esetre először próbáljunk körbe kérdezősködni Kuba alvilága között. Aztán ha nem találunk nyomot ami hozzá vezethetne akkor feltörjük a kamerákat. Utcai kamerákat, boltokét. De először is tudni kéne melyik szervezetnél van. Anélkül elég nehéz lesz.
Bólogatok egyet értően.
...
Este van, már a vacsorán is túl vagyunk. A lakosztályunk kanapéján fekszünk, pontosabban Daren a hasamon fekszik a lábaim közt, miközben én a haját birizgálom. Csak vagyunk magunknak és gondolkozunk.
-Mivan ha Kain-t elkapták? Mivan ha már nem is él?-töprengek.
-Lehetséges.-morran fel a rajtam tehénkedő személy is.
-Azt se tudjuk hol induljunk el..-sóhajtok.
-Én tudom.-jelenti ki és kimászik az ölemből.
Már kérdezném, hogy mi a terve de megelőz.
-De előbb...-kezd el felém közeledni.
Huncut mosolyra húzza a száját, majd hirtelen megcsókol. Nem akarom, mégis viszonzom. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy egy igen intenzív és szenvedélyes estét zárhatunk magunk mögött.
...
Reggel
Nagyot nyújtózva az ágyon pillantok oldalra, ahol egy Dario szuszog mellettem békésen. Szeretem néha nézni ahogy alszik, mert ilyenkor olyan nyugodt. Az arca teljes mértékben kisimult, nincs a szemei mellett apró ráncocskák, amik akkor lesznek amikor nevet. Nincs egy szigorú mimikája ilyenkor. Egyszerűen csak nyugodt és békés. Kikelve mellőle a fürdőbe sietek. Elvégzem a dolgom, majd felöltözök.
Itt Kubában elég meleg van, így megelégedtem ennyivel. Amíg Dario nem kel fel, addig elkezdtem a laptopomon utána nézni a kubai fejeseknek az alvilágon belül. Hamar találtam is egy nevet. Luan Acosta, 56 éves. Talán az övé a legnagyobb maffia itt Kuba-ban. Nem sok mindent tudtam meg róla, csak annyit, hogy van két lánya, Raisa és Karel Acosta. Raisa 17, míg Karel 15 éves. Az anyjuk meghalt, viszont van egy mostoha anyjuk, Aliet Guerra, aki csak 33 éves. Szép kis 23 év. Mire ezeket az adatokat összeszedtem, Dario is hajlandó volt kikelni az ágyból.
-Jóreggelt!-köszönök neki vidáman és felé fordítom a laptopot. Elmosolyodik és csak egy csókkal indítja a napot. Elmélyítené, de nem engedem neki.-Dario nem nyaralni vagyunk itt!-mosolygok a csókunkba.
-Kár.
-Inkább öltözz fel, menjünk enni és látogassuk meg drága Luan barátunkat!
Dario mint egy kisgyerek, durcásan vissza trappolt a szobába és duzzogva felöltözött. Egy fekete nadrágot vett fel fekete inggel. Lementünk reggelizni, ahol svédasztalról választhattunk. Gyorsan megpakoltuk a tányérjainkat és ki ültünk a teraszra.
-Mondom mi lesz.-mondja Dario, közben kortyol egyet a narancslevéből.-Elmegyünk Havanna-ra, Luan családja ott él, van egy bárjuk ahol Luan szinte minden este van. Oda benézünk.
-Várj.-szakítom félbe, mire rám néz kérdőn.-Te ezeket honnan tudod?
-Vannak kapcsolataim, drágám.-húzza félmosolyra a száját és folytatja.-Szóval beszélünk vele, semmi erőszak, semmi olyan ami miatt támadhatna, mivel emlékeztetnélek mi most csak ketten vagyunk itt! Ra vesszük, hogy beszéljen. Aztán elkezd csicseregni, mint a madarak.
-És ha nem válik be?
-Be fog.-ezzel le is zárta a témát.
Reggeli után Dario hívta a sofőrünket, aki hamar meg is érkezett. Mivel Havannatól nem messze van a mi szállodánk is, így hamar oda értünk. Egyből a klub felé vettük az irányt. Amint megérkeztünk látni lehetett, hogy ez nem csak egy sima klub. Fegyveres őrökkel volt tele, kint is és bent is. Valószínű ez is csak egy alvilági törzshely lehet. Kiszálltunk a fekete Roverből és Dario mellém áll.
-Maradj mellettem!-Csak ennyit mond, majd elindulunk a bejárat felé.
A két őr megállít és neveket kér.
-Dario Salvatore és Luna Santiago. Luan-t keressük.-néz egyenesen az őr szemébe a mellettem lévő. Az őrök egymásra néznek, majd félre állnak.
Az egyikük a telefonján ír valakinek. Gondolom a főnöknek. Belépve szinte minden szem ránk szegeződik. Dario csak felszegett állal lépked előre, mintha csak itt is ő lenne a góré. Nem volt nehéz megtalálni Luan-t. A VIP részlegen ült, tele nővel. Mellette foglalt még helyet egy 40-es férfi. Érkezésünkre egyből felfigyeltek.
-Kik vagytok?-kérdezi egyből Luan, semmi empátiával a hangjában.
-Dario Salvatore és Luna Santiago.-mosolyodik el Dario, mikor meglátja Luan ijedt arcát.
-Mit kerestek itt? Ez az én birodalmam!-szinte már kétségbeesetten magyaráz.
-Egy embert keresünk csak.-szólalok meg.-Kain Morales a neve. Ismered?
Hümmög egyet, majd hátradől.
-Hallottam róla. De rossz helyen keresitek!-jelenti ki és Dario-ra néz.-Úgy tudom Raul Sanchez-nek dolgozik.-Dario mellettem mély levegőt vett.-Ismered?-a mellettem lévőhöz szól, aki csak ki fújja a levegőt és feszülten bólint egyet.
-Köszönöm az infókat, mi nem is zavarunk tovább.
Ezzel megragadja a karomat és kifele kezd húzni.
YOU ARE READING
Bérgyilkosba szeretve
ActionEgy lány, aki egyedül maradt. Egy lány, aki szívből gyűlöli a szüleit. Egy lány, aki bosszúra vágyik... A nevem Luna. Luna Santiago. 17 éve a mostoha apámnál élek. Kiképeztek az ölésre. Egyetlen célom az életemben, hogy megtaláljam a valódi szüleim...