Bérgyilkosba szeretve

🩸18🩸

Amint kiszálltam az autóból a kisfiúhoz rohantam. Dario egyből kipattant utánam és mögöttem sietett a nyomomba. Egy kisfiúhoz siettem, aki a járda szélén feküdt soványan, piszkosan és sírva. Alig lehetett 3 éves. Borzalmas körülmények között élnek az itt élő emberek. Leguggoltam a fiú mellé és elhessegettem a rengeteg legyet előle. Mire hozzá értem volna Dario akadályozott meg.

-Luna!-felnézek rá kérdőn, mire csak elhúzza a száját.

Vissza fordulok a kicsihez, aki nagy szemekkel bámul rám. Egyszer csak egy nő kezd el nekem magyarázni, de nem értem, mert más nyelven. Értetlenül figyelem, mire elkapja előlem a kicsit és hátrál. Dario megfogta a karom és felhúzott a földről. Nem akartam menni, de visszarángatott a kocsiba és ő is beült mellém, majd elindultunk újból.

-Ezt most miért csináltad?-akadtam ki rá.

-Luna az anyja elkezdett neked magyarázni, féltette a gyerekét mert megijedtek. Ők teljesen más nép, értsd meg.

Duzzogva hátra vágtam magam az ülésben és karba tettem a kezeim.

-Tudom, hogy csak segíteni akartál.-szólal meg újból és a combomra teszi a kezét.

Oldalról rá sandítok, majd egy nagy sóhaj kíséretével bólintok egyet.

...

Kiérve a gettó negyedből megpillantottam a luxusszállodákat, villákat, majd egy hotelnél le is kanyarodtunk. Elképesztő mennyi külömbség van a két negyed között. Kiszálltunk az autóból, a cuccainkat bevitték mi meg a recepcióhoz igyekeztünk.

-Jónapot, Dario Salvatore névre van foglalásunk!-mondja Dario.

A pult mögött levő kedves hölgy először szép lassan végig mérte a mellettem álló férfit, majd a szeme átsiklott rám. Az a bájos mosolya egyből lehervadt amint meglátott. Vissza nézett Dario-ra, majd megszólalt végre.

-Jónapot, a 12. emeleti lakosztály lesz a maguké, 672-es szoba! Jó szórakozást!-mosolya elég erőltetett volt, mire Dario gúnyosan rámosolygott, majd megköszönve elindultunk a liftekhez. Beszálltunk majd nekidőltünk a falnak.

-Csaknem felfalt a tekintetével.-kuncogom el magam.

-De amint meglátott le is hervadt a mosolya.-mosolygott rám féloldalasan, mire megállt a lift.

Egy idős házaspár lépett be, akik szintén végigmértek minket. Dario csak bólintott egy aprót köszönés képpen, mire az idős hölgy csak grimaszolt egyet és elfordult. Én a feltörni készülő nevetésem alig bírtam visszafogni, mire Dario oldalba könyökölt. Hamar mi is kiszálltunk és a szobánk fele vettük az irányt. Beléptünk, majd egyből egy gyönyörű kilátás fogadott minket. A cuccainkat nem sokkal később felhozták, amiket gyorsan ki is pakoltunk.

-Nincs kedved lemenni a medencékhez?-kérdezi hirtelen Dario.

-Azért h idegen nők csorgassák rád a nyálukat, vagy épp fordítva?-fordulok felé-Kössz kihagyom!-nevetek fel a végére.

-Csak nem féltékenykedsz?-lép mögém és átkarol a derekamnál. Bele csókol a nyakamba, amitől kiráz a hideg. Nem szabadna.

-Én soha.-megfordultam és a bikinim elővéve siettem a fürdőbe.

Vette a lapot, így elmosolyodott és ő is átöltözött.

...

Leértünk a földszintre, Dario-n csak egy fürdőnadrág volt a vállán egy törölközővel, míg rajtam a fekete bikinim felett egy szintén fekete háló, csakhogy mégse egy szál bikiniben flangáljak végig az egész hotelen. Kiértünk a medencékhez és kerestünk egy számunkra szimpatikus napágyat és lepakoltunk rá. Én levettem a hálót, Dario pedig a törölközőt dobta le magáról.

Már egy ideje medencéztünk, napoztunk amikor megszólalt a telefonja.

Őszintén zavart, hogy kb. minden második nő megbámulta és volt aki próbált is vele flörtölni, nyilván mindhiába. Bár nem csodálkozom, kigyúrt test, teletetoválva, fekete haj, nem mellesleg jól beállítva. Egyszerűen egy álom pasi kívülről tekintve. Na de vissza a jelenbe.

-Történt valami?-kérdezem tőle.

-Nem, megérkezett a szállítmány Madridba, úgyhogy pár napon belül érkezik a lóvé is.-tolja fel a napszemüvegét az orrára, mert lecsúszott.

-Végre.-csak ennyit mondok és vissza csukva a szemem újra élvezni kezdem a nap melegét.