"𝐓𝐚𝐤𝐞𝐦𝐢𝐜𝐡𝐢 egy remegő sóhajt eresztett ki, amikor a mászóka lábához ért és felnézett a lányra. A nap glóriát rajzolt teste köré ebből a szögből, s olyan volt, mint egy földre zuhant 𝐚𝐧𝐠𝐲𝐚𝐥.
Takemichi tudta: tudta, hogy a lány hogy sze...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
MIKEY LÁBAIT MAGA ALÁ HÚZVA ÜLT A FÖLDÖN A TELEVÍZIÓ ELŐTT; szeme csillogott, a kontroller a kezében kattogott, nyekergett, ahogy lelkesen lökdöste-nyomdosta gombjait óriási erővel. Még fel is térdelt és belelökött a mellette ülő Draken vállába. A képernyőn két karakter harcolt egymással; a valóságban a magas és az alacsony szőke ült a készülék előtt. Mögöttük az ágyon Emma és Hinata feküdtek és beszélgettek, az egyik fotelban Takemichi bogarászott valamiféle chips zacskójából, eggyel odébb Chifuyu lapozgatott nagy beleéléssel egy mangát, mellette Mitsuya elmerülten nézte a harcot és várt az ő fordulójára. Kitsu az ablak tövében ült a földön; vörös haját leengedte hátára, beletúrt, nekivetette hátát a résnyire nyitott erkélyajtónak, lábait felhúzta maga elé. Vele szemben Keisuke ült az ajtó másik félfájának támaszkodva, kinyújtott lábakkal, alakján kioldott világoskék inggel és egy pamut rövidnadrággal; éhes pillantása néha-néha Kitsura csúszott, majd elnézett az ágyon beszélgető lányok felé – ők túl feltűnőek voltak. Hangosan röhögcséltek valamin, Baji pedig nem is kifejezetten rosszalló, sokkal inkább feltűnően kihívó módon méregette őket. – Kitsu-chaaan! – Mikey letette a kontrollert és a vöröskéhez intett. – Nem jössz egy kört? – Eh, nem tudok játszani – vetette oda Kitsu, félszemmel Bajira pillantott. A fiú még mindig Emmát és Hinatát nézte nagy áthatottsággal, persze szándékosan. – De, oké. Felállt az erkélyajtóból, megkerülte a franciaágyat és lehuppant Mikey mellé. Kicsit közelebb húzódott hozzá, amikor az átadta neki a kontrollert. – Hm... – hümmögte, vizslatva a műanyag eszközt kezében. – Nem tudom használni. – Megmutatom... – suttogta meghitten Mikey, aztán Kitsu mögé ült, karjainak és mellkasának börtönébe ejtette; átnyúlt törzse és karjai között, ráfogott kezére. – Ez... ez itt a kombók... ezzel tudsz mozogni... – Ujjai rendre végigvezették Kitsu puha, kicsike kezét a kontroller gombjain; a lány oldalra sandított Keisukéra. – Ch... – Baji felkelt, majd a szoba ajtaja felé sétált. – Hova mész, Baji-san? – Chifuyu egy aggódó pillantást vetett a fekete hajúra. Draken megvonta vállát, féloldalasan vigyorgott. – Rágyújtani. – Te cigizel, Keisuke? – Mitsuya felnevetett. – Megyek én is. Emma! Játszol te? – Draken az ágyon ülő lánynak intett, ő pedig érdektelen ábrázattal lekúszott a földre, a féltestvére és a lábai közé fészkelődött róka mellé. Hinata észrevette rajta a csillogó örömet, erre más nem figyelt fel.
Baji elővette a koporsószeget a zsebéből, majd meggyújtotta egy gyufa segítségével és messzire pöckölte a leégett fapálcikát. A ház hátuljában álltak Drakennel, fejét nekidöntötte a garázs betonfalának, felnézett a vörös ereszre; azon áttetszett a lemenő nap fénye, hunyorognia kellett miatta. Kifújta a füstöt és újra beleszívott a cigarettába; a sárkánytetoválásos fiú egy ideig csöndes volt, de Keisuke gyanította, hogy nem véletlenül jött ki vele. – Ne csináld ezt ilyen feltűnően... – Draken hangja halk volt; mintha attól tartott volna, hogy valaki figyeli őket. – Hm? – Baji behunyta szemét; Kitsu vörös haját látta meg maga előtt. – Tudom, hogy a hercegnő kavar veled. Elárulja a pillantásod. Baji megvonta vállát. – Nem szabadna túlságosan belemenned... – A csajba? Draken szájának széle kelletlenül megrándult. – Azt hittem, te Emmára vagy indulva. – Keisuke eltaposta a csikket és a társa felé fordult. Kaján volt mosolya arcán, de szemében féltékenység lángja égett. – Vagy már téged is megkörnyékezett? – Nem is erről beszélek, te marha... – mordult fel a szőke. – Mikey dobta Kitsut, de nem mondott le róla egyáltalán. Minden nap róla beszél nekem. Minden nap megpróbálja felhívni. Bűntudata van miatta és próbálná helyrehozni kettejük között a maga módján... – Maga módján? – Kei mosolygott tovább, karjait összefonta mellkasa előtt. – Mégis mit akar helyrehozni? Kitsu tudod kihez ment, amikor kitette? Hozzám. Draken összeszorította ajkait. – Úgy, jól hallod. Hozzám jött, Ken; és tombolt, és sírt. Összetörte még a zuhanykabinunk egyik üvegét is. A csaj jelenleg gyógyul, ebbe meg rohadtul nem kellene belezavarnotok. – Attól, hogy téged választott... – Eh? – Baji elvigyorodott. – Ő nem választ senkit örökre. Nem az a típus. Draken kiegyenesedett; magasabb volt még Keinél is egy fél fejjel, vaskos léptekkel állt meg a fekete hajú előtt. Lenézett rá; barna, erőszaktól villogó, sunyi szemekkel találkozott – nem rémült meg. Izmai megfeszültek haragjában, ajkára sértő, keserű gondolatok akartak jönni, de sikerült elfojtania őket. Végül, amikor egy perce meredten néztek farkasszemet már, felsóhajtott. – Bunyózni akarsz? – Nem foglak megütni. – Meg akarsz? Csak nem veled is szórakozott a kislány? A szőke ádámcsutkája megmozdult, Baji pedig mosolyogni kezdett. – Ugyan, Draken... ez nem szép... – Miért vagy ennyire féltékeny, Keisuke? – sziszegte a szőke. Mellkasában egy furcsa keserűség tört elő, elszorította torkát és gyomrát felfordította; ha belegondolt, hogy Baji hányszor és hogyan ért hozzá Kitsuhoz, kellemetlenül kezdte el érezni magát. Az okát persze nem tudta megmondani. Gondolkodni sem tudott nyugodtan, ahogy eddig bármikor tette. A róka teljesen összezavarta őt, s az, hogy már Baji Keisuke is a közelébe férkőzött, egyenesen feldühítette. – Uraim? A hang irányába fordult mindkét fiú; a sarkon Kitsu állt. Nekitámaszkodott a falnak, összefonta karjait mellkasa előtt, melleire omlottak tűzvörös tincsei. Arcán felettébb széles, kaján mosoly ült, amikor meglátta az alvezért és az első kapitányt beszélgetni. Tisztán hallott persze mindent, lelkében picike öröm fakadt a fiúk érzelmeit realizálván. Nem volt tehát semleges Bajinak – bejött a blöffje, a fekete hajú titán ráharapott a csalijára. – Hm? – Draken sarkon fordult és elsétált Kitsu mellett. – Mért vágsz ilyen fancsali fejet, Ken? – Kitsu elkapta a fiú karját, ő megállt mellette de nem nézett rá. – Hisz hallottad. Kitsu megvonta vállát és Bajira sandított sokatmondóan. – Ugye tudod, hogy ezzel ártasz Mikeynak? – Draken lehajtotta fejét. – Nem tartozom neki semmivel – mondta a róka. Eleresztette a szőke karját, ő pedig szabadon távozott, szívén óriási béklyókat hordozva. – Nem szép dolog érzelmi zsarnokságban tartanod minket, róka. – Keisuke ismét a falnak támaszkodott és rágyújtott még egy szálra. A nap teljesen eltűnt a horizonton, az utcai lámpák lassan felgyulladtak és halvány, sárgás fényüket visszafogottan eresztették át a magas, tömör kerítés mögött. A homályban Kitsu jól kivette Baji Keisuke alakját, ahogy leguggol a garázs tövébe, majd leül. Lerövidítette kettejük között a távolságot, s két lépésnyire állt meg Baji mellett – a kerítésre nézett, mögé képzelve az utcát, mely csendes volt ahhoz képest, hogy a metropolisz szívében helyezkedett el egy park mellett. – Ugyan, Kei. Ezt te sem hiszed komolyan – válaszolta világi egyszerűséggel, legyintett egyet. – Kicsinállak, ha játszani fogsz velem, Kitsu – mordult fel Baji, keze ökölbe szorult. Elnyomta a fehérre meszelt garázsfalon a cigijét, majd a földhöz vágta és a lány felé fordult fenyegetően. Kitsu fölé magasodott villogó szemekkel, vékony ajkai közül kimutatkoztak szemfogai. A róka felvonta egyik szemöldökét. – Befizetek arra a műsorra. Baji Keisuke a pillanat tört része alatt kapta el a lány csuklóját, majd a falnak préselte őt másik kezével nyakánál fogva. – Pimasz kis kurva... – acsarogta Kitsu arcába, de ő csak önkényes vigyorral válaszolt. – Nem sikerült még teljesen megszelídíteni téged, mi? – Legalább te láss már át a blöffjeimen, Baji – sziszegte Kitsu, a torkát szorító kéz nyomán levegőért kapkodva. – Ha már más nem teszi... Kei keze engedett; Kitsu a falnak vetve hagyta hátát, s megsimogatta pirosló bőrét nyakán, ahol a fiú keze nyomot hagyott. Bajira nézett; ő komor ábrázattal állt előtte, hidegen méregette, mégis, szemében egy furcsa kötelék kezdett ébredezni – gyengéd érzelmek vegyültek érdektelenségével, de próbálta palástolni őket. – Megtudtál valamit Kisaki Tettáról? – kérdezte végül. – Egyelőre nem. – A srác totál fel van szívódva. – Néha már abban is kételkedem, hogy élő személy-e egyáltalán. A sarkon léptek álltak meg; mindketten elhallgattak, testük megmerevedett és Kitsu hallotta a halk, elnyomott sóhajt. Legalábbis azt, amit a fültanú kieresztett ujjaival eltakart szájából. – Miért keresitek őt annyira? – Egy csivitelő hang válaszolt kis idő múltán a félhomályból a garázs másik sarkán, a szemetesek felől. – Valami baj van talán? Hina lépett elő. Kezében egy teli szemeteszsákot tartott, világosbarna szemeiben csillogott az élet és a kíváncsiság szikrája. Keisuke felszegte orrát és azonnal megváltozott a testtartása – Kitsuval ellentétben, a másik két lányt nem nagyon nézte annyiba, hogy beszédbe elegyedjen velük, így hát most sem szólalt meg sokáig. – Te ismered Kisakit? – Kitsu felvonta szemöldökét. – Igen, persze! – Eh? – Baji felmordult, de a róka pillantásának hatására gyorsan megemberelte magát. – Honnan? Hinata ölbe tette kezeit. – Minek akarjátok ti ezt ennyire tudni, hm? – fakadt ki határozottan. Szeme ide-oda ugrált a két csapodár között, úgy viselkedett, mint az édesanya, aki éppen leteremti felelőtlen gyerekeit. – Hát, igazából, nem nekem kell – vonta meg vállát Kitsu. – Egy barátnőmnek bejön nagyon és valami buliban vagy hol találkoztak, ő meg átvágta és ezért el akar menni a sulijába, balhét csapni. Vagy az otthonába, az még jobb. Tökéletes volt a blöff – azonnal bevált és hatott. – Ó! – Hina felcsattant. – Nem hiszem, hogy akkor ugyanarról a Kisaki Tettáról beszélünk. – Miért? – Mert az, akit én ismertem az általánosból, az egy lúzer volt. Nem hiszem, hogy akkora lányvadász lenne... – Bárki megváltozhat, pillecukor – morogta Baji fenyegetően; Hina szemében megrendült a biztonság Keisuke kemény arcvonásai láttán, de nem vesztette el önuralmát – azt hitte, kezében van a helyzet; azzal pedig nem számolt, hogy ezt valaki csupán csak megengedi neki. – Amúgy meg, neked mi közöd ehhez a lányos dologhoz, Baji-kun? – kérdezte szemérmetlenül Hinata. A fekete hajú srác szájának széle megmozdult. – Keisuke excsaja a barátnőm. – Kitsu... Hinata felvonta szemöldökét. – Volt barátnőd eddig, Baji-kun? – Eh?! – Keisuke szemei kikerekedtek, szinte füstölögni kezdett a feje, még bele is vörösödött haragjába. Hidegvíz volt neki Tachibana Hinata őszinte kérdése, ami annyira lefagyasztotta, hogy legalább tíz másodpercig nem is tudott semmit felelni rá. – Nagy kujon ám, heh! – Kitsu könyökével Baji két bordája közé bökött. – Szóval ja. Vágod? – Hmmm.... – Hinata gondolkodóba esett. – Ezt nem szívesen mondom el Baji-kun előtt. Ha tényleg az exe a barátnőd és neki most Kisaki tetszik, bár kétlem, akkor nem lenne jó, ha Baji-kun tudná, hogy hova jár iskolába és hogy hol lakik. A végén még megütné, amilyen forrófejű. – Hogy mi?! – mordult fel Kei, de Kitsu jeges arckifejezése lehűtötte megint. – Kitsu-chan, mit szólnál kedden egy csajos naphoz, heh? – intette mosolyogva Hina, arcán szikrázott az izgalom korbácsolta öröm. – Csak te meg én! Keisuke nevetett egyet. – Elmehetnénk a plázába és megmutatnám, hogy merrefelé lakik Tetta! Mit szólsz? – Oké – vágta rá gondolkodás nélkül Kitsu; Baji arcára még nagyobb vigyor csúszott. – Okés! – kiáltotta Hina. – Rettentő hideg van itt, brr! Ti hogy nem fáztok? – didergett egyet, amikor végignézett a spagettipántos haspólót és minisortot viselő Kitsun és a félmeztelen Keisukén. – Edzettség, pillecukor – vágta oda trükkösen Baji, megnyalta ajkát. – Ti trógerek nagyon, de nagyon ijesztőek vagytok! – csivitelte, majd odébbállt. Kitsu és Baji megvárták még, amíg beillan a nyitott ajtón át a konyhába, aztán egymásra néztek. – Kibaszott japán csajok – köpte ki Baji. – Vinnyognak és idegesítőek, amíg az ember be nem tömi a szájukat valamivel. Csak arra jók. – Ch – nevetett Kitsu, lábát feltámasztotta a fehér falra. – Ezért hajtasz engem, a félnémetet? – Te legalább nem nyávogsz – legyintett Kitsu felé irritált arckifejezéssel. – Baji-shahannn.... ahhh... Baji-san, naa-ha-ha-hagyon... ahh! – kezdett el nyöszörögni irritáló hangszínen. – Tőlem ilyeneket nem fogsz hallani – vágta neki oda Kitsu, ellökte magát a faltól. Baji elmosolyodott. – Kedden shoppingolni mész pedig! – Legalább tudok meg dolgokat Kisakiról. Jössz nekem eggyel majd – csettintett a fekete hajú felé. – És mivel? – Alszom még rá egyet.
